Európa leghosszabb tűjű és tobozú, legtermetesebb összhatású tűnyalábos fenyőfaja: a tűk hossza meghaladhatja a 20, a tobozoké pedig a 23 centimétert. Tűi nyalábonként párosával állnak, vaskosak, rugalmasak, bőrszerűen kemények, belső, ághoz simuló oldalukon viszonylag simábbak, a külső, domború oldalon a kiugró, éles tobozkörömtől (apohysis) fűrészes körvonalúak, a parányi hegyben végződő pikkelyköldöktől szúrósak. Kérge, széles lemezekre repedezik, kissé szürkével fedett vörösbarna, a repedések mélyén világos narancsbarna. Kedvező helyen a 20-30 méteres fák nagy magasságban tömörödő ernyős koronája a vaskos, sima, hengeres törzzsel lenyűgöző látvány! Nagyon látványos a május végi, június eleji virágzáskor: 10-15 cm hosszú tengelyszakaszon sárga porzós tömege díszíti a fát. Különlegesek a mogyorónyi nagyságú, pirosas tobozvirágzatok is: az erőteljes oldalágak friss hajtásainak csúcsán 1-3, néha 5 rövidnyelű, buzogányszerű, hegyes pikkelycsúcsú tobozka jelenik meg.
A mediterrán medence nyugati részétől az Ibériai-félszigeten át az óceán mentén egészen Bretagne-ig elterjedt, de jól megél Hollandiában és Angliában is, ahol a partok mentén nagyban telepítik. Őshonos Szardinián és Korzikán, Észak-Afrikában, Marokkóban és Algériában. Nagy elterjedési területe, az eltérő éghajlati és termőhelyi adottságok, körülmények hatására több típusa figyelhető meg, melyeket részben alfajként, részben formaként különítenek el.
Hazájában és ott, ahol erdészeti termesztésben bevált, elsősorban sivár talajokra, az óceán menti, homokhordásnak kitett területeken telepítik. Jól ellenáll a tépő viharoknak, az állandó szélnek. Ugyancsak bevált a száradó kopárok, sziklás hegyoldalak elsődleges erdészeti telepítéseiben. Általában gyorsan nő és viszonylag rövid életű: ritkák a 150 évnél idősebb fák. Jellegzetesen „utat törő”, pionír faj. Állományai a természetben előkészítői a hosszú életű tölgyeknek és más lombos fafajoknak.
Magyarországon kisebb erdészeti telepítései voltak Somogyban, Nagybajom mellett. Ezek nagy fává nőttek, majd vágásra kerültek. Fiatalabb díszfa több helyen is fellelhető az országban, például Sopronban, Agostyánban. Nagy, kifejlett hazai példányról jelenleg nincs adat.
Fiatal korától ellenálló, gyorsan növő, az ország melegebb és enyhébb telű vidékeire különösen ajánlható értékes örökzöld. Teljes napnak kitett déli lejtők éppúgy megfelelnek igényeinek, mint zárt udvarok kiegyenlített nedvességű talajai, ha a fényviszonyok egyébként kielégítők. A fiatalkori keményebb telek hatására bekövetkezett levélcsúcs-fagyásoktól eltekintve hidegtűrőnek tekinthető. A magoncokat a második évtől teljesen szabadban nevelhetjük. Fűtetlen fólia sátor meggyorsítja növekedésüket, megkönnyíti az első átteleléseket anélkül, hogy a növények lágyszövetűekké és kitelepítés után fagyérzékennyé válnának.
Nevelésekor ne ragaszkodjunk feltétlenül az egyenes törzshöz! Megfelelő helyen, például mediterrán hangulatú kertrészekben vagy déli lejtőkön a ferdére húzott, alacsonyan elbokrosodó koronájú fák igen egyéniek, mutatósak. Szép és tájhű kiegészítője lehet bokorerdeink növényzete, valamint sok déli származású örökzöld, félcserje, mint a tűztövis, a jeneszter, a babérszuhar, a levendula és a cipruskák.
Kommentek a bejegyzéshez