Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Dr. Debreczy Zsolt

A Szonora pálmaliliom (Yucca elata)

Ahogy a törzs nélküli mérsékelt övi pálmaliliomok délen törzses fajokba váltanak át (s azok fagytűrése messze meghaladja az ottani átlagos telek megpróbáltatásait), éppúgy a száraz, hideg telű északi félsivatagok déli peremén a törzs nélküli keskeny levelű fajokat felváltó törzsesek fagytűrése is jóval nagyobb, mint azt a 35-ös szélességi fok körüli elterjedésükből gondolnánk.



            Közülük a legedzettebb az indián örökség nyomán Amerikában „szappanfa pálmaliliomnak” (Soap-tree yucca) nevezett Szonora pálmaliliom (Yucca elata). Hazai, immár 12 éves nevelési tapasztalataink is ezt bizonyítják. Sem az 1978-79-es, sem az 1983. őszi és az 1985-ös év eleji nagy hidegek (a Szentendre fölött és Mátyásföldön mért mínusz 23-26 C-fok) nem károsították.



            A növény különös varázsa keskeny, minden irányba sugarasan széttartó, párhuzamos élű, rugalmas fehér rostos szegélyű, kissé húsos levélzete. Az üstököt kitöltő pókhálószerű finom fehér fonalak tömege a nap fényében csillogó, áttetsző gömbbé varázsolja a növényt.



            Virágai másfél-négy méter magas, egy-három méter hosszú, elágazás nélküli szárrész fölött fejlődnek. Sűrűn elágazó, gyakran kissé ívesen elhajló, hófehér, laza bugában állnak, s hazájában június-júliusban nyílnak. Termőhelyükön méretük változó: találtak a törzságakkal együtt 5 méteres korona-átmérőjű fát is, de 4-5 méter magas, teljesen elágazás nélküli, egyenes törzsűt is. Ugyanakkor északabbra, Új-Mexikóban és Utahban olykor csak alacsony, 50-60 centiméteres elágazó bokrok maradnak.



            Valójában nem is szikla- és kőkerti, hanem inkább - egy egzotikus pálmához hasonlóan - hangulatteremtő szoliter növények. Megszokott növényeinktől elkülönítve inkább falak, épületek közelébe, kis zárt udvarok napos részébe illenek. Igaz, törzses fákká még nálunk is csak évtizedek alatt alakulnak. (A sivatagban esetleg fél évszázad is eltelik egy embermagasságú fácska kifejlődéséig). Az Egyesült Államokban néhány kertészet foglalkozik kész, törzses növények eladásával, telepítésével.



            Mint sziklakerti növény már a negyedik évben - félméteres, fácskaszerű üstökével - betölti a neki szánt szerepet.



Kommentek a bejegyzéshez