A nyugat-kínai Szomorú - vagy Könnyező ciprust (a Cupressus funebris-t) hosszan lecsüngő, síkban rendezett vesszői, hajtásai és apró tobozai miatt több rendszertani munka nem a valódi, hanem az álciprusokhoz (Chamaecyparis) sorolja. Valóban hasonlít a Szavára hamisciprushoz (Chamaecyparis pisifera), ezért azzal sokszor össze is téveszthető. A Könnyező ciprus tobozai azonban a második évben érnek - mint általában a valódi ciprusoké - és tobozpikkelyenként nem két (mint a Szavára hamisciprus), hanem 3-5 magot érlelnek.
Noha a növényeket nem szerencsés rangsorolni, erről a ciprusról mégis elmondható, hogy a legszebb szubtrópusias hangulatú pikkelyes fenyőféle a mérsékeltöv déli részén még termeszthető fajok között. Hazájában termetes fa is lehet 10-20, ritkán 30 méteres magasságával. Hajtásai hosszan lecsüngők, világoszöldek, hamvasak, fátyol-könnyed hatásúak, kissé páfrányszerűek, váltakozva jobbra-balra elágazók, csavarodva változó síkokat alkotnak. Kissé „rongyos” szomorúsága (az angolban innen a Könnyező ciprus név) megkapó látvány. Kelet-Kínától a Himalájáig talán ezért ültetik oly gyakran kolostorkertekbe, templomudvarokba és temetőkbe. Mindazonáltal korántsem szomorú, ellenkezőleg, világos lombozatával könnyű, vidám, déli hangulatú fa. Környezetében közel sem kelt olyan hideg, ünnepélyes hatást, mint a szomorú álciprus formák és más északi csüngő fenyők.
Tobozai 6-8 pikkelyűek, az éves hajtásokon zöldek, szürkésen hamvasak, szarvacskájuk kissé visszafelé hajló. Tobozonként megközelítőleg 20-40 magot érlelnek.
A Szomorú ciprust sokáig a fagyérzékeny fák közé sorolták, ezért mérsékeltövi telepítésével Nyugat-Európában hamarosan felhagytak. Szabadban élő szép példányt csak a legenyhébb óceáni területeken és a déli mediterrán parkokban láthatunk.
A Jangce völgyének alacsonyabb mészkőszirtjein és a völgyben telepített pompás példányok enyhe szubtrópusi, csaknem folyamatosan növekvő típust képviselnek, szemben a közép-kínai szecsuáni hegyek 1200 méteres termőhelyein kialakult típusokkal. Ezek rövidebb hajtásúak, biztosabban fejezik be évi növekedésüket, leállnak és az enyhe időt követő hirtlen fagyokat is jól elviselik. Csak ez lehet az oka annak, hogy a Camus francia botanikus 1914-es leírásában is mínusz 10 C-fokban jelölte meg a Szomorú ciprus fagytűrési határát, továbbá Alfred Rehder föl sem vette a hidegtűrő fákról írt nagy összefoglaló munkájába. Az azóta eltelt időszakban egészen mást tapasztalhattunk. E gyönyörű ciprusfaj példányai a badacsonyörsi Folly arborétumban húsz év óta kitűnően állják a tél megpróbáltatásait.
Azóta sok mag került Magyarországra, főleg a kínai Kunmingi Botanikus Kertből. A növények a legmostohább körülmények között is jól teleltek, némi bronzos színeződéssel, teljes nyugalmi állapottal készültek fel a télre. Ezzel azt is bizonyították, hogy ez a ciprusfaj az angolok kontinentális típusú növényeihez tartozik, amelyek igénylik a meleg nyarat és az őszi felkészülést ahhoz, hogy átteleljenek. Ennek feltételeit nálunk biztosabban megkapják, mint az enyhe telű szigetországban.
A Szomorú ciprus könnyen szaporítható, a hazai magok csíraképesek, és dugványról is jól gyökeresedik. A ciprusoknál általában javasolt házi szelekció, itt is jótékony hatású. A legszebb példányokat ültessük ki végleges helyükre és már az 1 éves magoncokat is az időjárás viszontagságai mellett neveljük. Az őszi átültetésre és telepítésre, a takaratlan konténeres teleltetésre érzékeny. Telepítéskor vegyük figyelembe, hogy a lágyan csüngő növény annál szebb, minél hosszabbak a hajtásai, és - hosszú tenyészidejű növény lévén - hajtásainak beérését a bőséges meleg segíti. Ezért üde talajba ültessük úgy, hogy a növény tövére árnyék essen, miközben lombját a nap nagyobb részében nyílt fény érje, vagy legalább felmelegedett falak hősugárzása pótolja az árnyékos órákat.
Zárt, de nem sötét udvarok, lépcsős, támfalas környezet emeli ki legjobban e fa szépségét. Nálunk aligha nő 3-5 méternél magasabbra, ezért a nagyobb gyepfelületek elnyelik, ott legfeljebb kisebb csoportokban mutatós. Szabad állásban általában aljáig zárt, a magasságánál is szélesebb bokorfa lesz. Szubtrópusias hatású örökzöldek, vagy falak közelében is törzses fává növekedik, illetve az alsó ágakat levágva ilyen fácskává nevelhető. Ilyenkor ne törekedjünk az egyenes törzs kialakítására, a kissé elhajlított, visszaívelő törzsű növény hangulatosabb, természetesebben illeszthető környezetébe.
Kommentek a bejegyzéshez