Szerénkék

Nagyon is érthető mindazok lelkesedése, akik rajonganak a nagy virágú iszalagokért, vagy ahogy a kicsit hozzáértőbbek ismerik, a klemátiszokért. Ezek a növények erdei tisztásokon, valamint a fák lombkoronáiban virágzanak. Fantasztikus karriert futottak be elsősorban Nyugat-Európában, ahol a kiegyenlítettebb, csapadékosabb klíma közelebb áll igényeikhez, mint nálunk. Nem véletlen tehát, hogy az intenzív nemesítési munka is ott hozta meg eredményét. A paletta minden színében pompázó, nyolcszirmú vagy éppen sokszorosan teltvirágú hibridek is onnan kerültek és kerülnek ma is a hazai kertekbe. Igaz, az utóbbi évtizedben a lengyel termesztők is jeleskednek, a Wisinszki bíborosról elnevezett csodaszép fajta például tőlük való.

Clematis montana 'Rubens'

Ámde... Amikor ezek a gyönyörű növények bekerülnek hazai, átlagos (vagy az alatti) feltételrendszerű kertjeinkbe, alig van köztük, amely ültetésének első évfordulóját megérné. Az pedig abszolút ritkaság, hogy valamelyik évekig virágozzon. Vagy nagyon jó körülmények - lágy vízzel való rendszeres öntözés, savanyú, de legalább is közömbös kémhatású, mészben szegény talaj - és/vagy megfelelő szakértelem, törődés és odafigyelés indokolja, ha egy hatalmas virágokkal gazdagon díszített klemátisz nálunk hosszú ideje a kert becses értéke. Gyakori azonban, hogy a száraz, forró nyarakban öntözés nélkül hagyják, vagy rendszertelenül, és szakszerűtlenül látják el őket vízzel. A helyüket sokszor rosszul választják meg, a perzselő nap megégeti leveleiket, földjük túl gyorsan kiszárad. Már ültetésük előtt is gyakran tápanyaghiányos a talaj, aztán ez folyamatosan így is marad, holott a gazdag virágzáshoz sok és sokféle tápanyagra van szükségük. Emellett az is fontos, hogy a gyökerek a gyakori öntözés ellenére ne fulladozzanak a víztől, tehát laza, jó vízáteresztő legyen a föld. A jó vízellátás egy újabb veszélyt is előhív: megjelenhetnek a gombabetegségek, elsősorban a lisztharmat (amely „csak" elcsúfítja a leveleket, gyengíti a növény kondícióját, de nem öli meg) és a végzetes, úgynevezett szklerotiniás nekrózis, amely akár egy hét alatt képes a virágzó növényt elpusztítani. Egyszóval a szépségért nagy árat kell fizetni, sokat kell dolgozni.

Clematis texensis 'Princess Diana'

Ámde... Léteznek olyan fajok, amelyek mintha nem is ugyanennek a fajokban gazdag nemzetségnek a tagjai lennének, minden tulajdonságuk az előzőekben leírtak ellenkezője. Szárazságtűrők, közepes vagy annál gyengébb talajt is elviselnek, nem szenvednek a föld mésztartalmától. A gombabetegségek legfeljebb szélsőségesen csapadékos évjáratokban találják meg őket, de akkor sem pusztulnak el. És legalább három hétig, de egyesek másfél hónapig ontják virágaikat. Igaz - és ebben is eltérnek nagyvirágú testvéreiktől -, virágaik sokkal szerényebbek, nem 10-20 cm átmérőjűek, csak 2-6 centi jellemző rájuk.

No és a színek. A nemzetség minden tagja feltűnő virágú, talán a nálunk is honos erdei iszalag kivételével, amelynek viszont hatalmas, molyhos bóbitái látványosak a virágzást követően. Az általunk most emlegetettek, az úgynevezett botanikai klemátiszok mind vad fajok (ez szívósságuk egyik magyarázata) vagy legfeljebb azok szelektált fajtái. Színeik a fehértől a halvány- és aranysárgán át a kékesliláig, nagyon élénk ciklámenig tartanak.

Ámde... Egyetlen igazi gond van velük: alig kaphatók. Hiszen mindenki a nagyvirágúakat keresi - tárják szét a kezüket a legtöbb faiskolában. A legtöbb ember nem is tudja, hogy léteznek a szívós ,szerénykék" is - mondhatnánk nekik joggal.

Csak abban lehet - lehet? - bízni, hogy a növénybarátok oldaláról érkező sürgetés, érdeklődés kiváltja a kínálat megjelenését is.