Sóder a tetőn

Sok szakértő kételkedik abban, hogy a Tátra hurrikán által letarolt lucosai valaha visszanyerhetik tavaly novemberi állapotukat. Az Alpokalján elkezdődött az ottani lucerdők pusztulása, Zalában a bükkösöké, az Északi-középhegységben a tölgyerdőké. Ma már tudjuk, hogy mindez a globális felmelegedés és a klímaromlás miatt történik, azt azonban kevésbé vesszük tudomásul, hogy a jelenség a városi közparkokat és magánkertjeinket is fenyegeti. Pedig ezekben könnyebb lenne az alkalmazkodás.

Fazettás spirál - ez a fűszerkert

A lakóépülethez gépkocsi-feljáró és gyalogos lépcső is vezet, ezeknek a garázzsal átellenes oldalán a kukatárolót és az elektromos mérőszekrényt is magában foglaló épület áll. Külső kialakítása azonos a garázséval: mindkettőn statikailag erős, megjelenésében könnyed, vízszigetelt lapostető, világos színű burkolatok, szegélyek. A garázs hátsó frontja már a lejtőbe simul, mögötte rézsű, majd ürömi kővel burkolt támfalak fogják fel az éles lejtő miatti óriási földtömeg iszonyatos nyomását. A rengeteg beépített beton ellenére az egész kialakítás lendületes, vidám, és ha az utca illúzióromboló vezeték- és oszloprengetegétől eltekintünk, akár Toscanában is érezhetnénk magunkat.

A tulajdonosok kezdettől fogva úgy gondolkodtak a rézsűkkel együtt több mint 300 négyzetméteres lapostetőről, hogy oda öntözött, nyírott pázsit kerül majd - tele lesz csupa pompázatos növénnyel. Azzal nem számoltak, hogy ez déli lejtő: már télen is melegebb, mint a környezete, nyáron pedig már-már sivatagi hőség van itt a hátterében felforrósodó és a száraz meleget visszasugárzó támfalak miatt. Ide tehát egy öntözetlen, szubmediterrán-félsivatagi tetőkertet kellett tervezni. A terveket és a konkrét kivitelezés részleteit eleinte nehéz volt elfogadtatni, hiszen Magyarországon még mindig az az elképzelés, hogy a kert kizárólag dús, burjánzó növényrengeteg lehet - annak ellenére, hogy éghajlatunk ezt egyre kevésbé engedi meg.

Sziklakert fél évvel a telepítés után

Már az alapötlet is szöges ellentétben állt mindennel, amit a kertről szokás gondolni: nem kell itt humuszos földkeverék a betonfödémre, hanem tökéletesen megfelelő lesz - sőt, csak ez lesz megfelelő! - 30 centi vastag szitált sóder. Csak a szélekre - ahová takarási célból cserjék kerültek - hordtak fel jó talajt és itt alkalmaznak csepegtető öntözést is. A rézsűk tetejére csak 10-20 centi sóder került: az ide ültetett növények „lába" a vízőrző földbe lóg, tövüknél viszont a rothadást, gombakártételt akadályozó steril, levegős, ásványi anyagban gazdag, aprószemű közeg van.

Szerkezetileg-esztétikailag jól összerakott tetőkert

Magyarországon ez ma a legnagyobb felületű, ilyen összetételű növényanyagból létesült, öntözetlen, sóderalapú tetőkert. Ha tudjuk, hogy eredeti élőhelyükön milyen talajon (majdnem steril kőzettörmelék), milyen csapadékviszonyok (vegetációs időben legfeljebb 100-150 milliméter) között, milyen hőmérsékletek (télen mínusz 15 - mínusz 25, nyáron plusz 30 és 40 között) mellett élnek ezek a növények, akkor kevésbé szörnyülködünk és hitetlenkedünk. Ha pedig a három esztendeje élő és lélegző kertről készült fotókra tekintünk, akkor - ha másnak nem - a szemünknek kénytelenek vagyunk elhinni: ezek a növények „kínjukban" csodálatos látvánnyal ajándékoznak meg bennünket. Kártevőjük, kórokozójuk nincs, ezért növényvédelmi munka sincs. Ráadásul nálunk a legszárazabb évben is több vizet kapnak, mint amennyi a minimális igényük, ezért öntözési munka

és költség sincs. És a (szinte) steril közeg miatt gyom és gyomirtás (kézi!) is alig van: a gyomok egyszerűen kiégnek a fullasztó forróságban.

A vácrátóti arborétum akadémikus vezetője azt mondja: nemsokára Kelet-Bulgária csapadékviszonyai és a csak öntözéssel fenntartható gazdálkodás lesz jellemző a Kárpát-medencében is. Az ENSZ már öt éve a félsivatagok közé sorolja a Duna-Tisza közét. A folyamatot mi magunk aligha tudjuk alapvetően befolyásolni, legfeljebb ha alkalmazkodni tudunk hozzá. Ezt azonban meg lehet, sőt, meg kell tennünk.