Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Dr. Debreczy Zsolt

A nedves szubtrópusi törzses pálmaliliomok

Két, egymástól eltérő, de köztes alakokkal sok tekintetben mégis hasonló faj él Észak-Amerika délkeleti szegletében, Észak-Karolinától Floridáig és Georgiában.



Nálunk legismertebb a georgiai pálmaliliom, a Yucca recurvifolia kecsesen visszaívelő leveleivel, lágy üstökével. Előfordul, hogy fehér virágzata - nálunk üstökönként három - magasba szökve a másfél métert is eléri. Nagyon szép, szubtrópusi hangulatot teremtő növény. A pannon sík- és dombvidék melegebb és vízben bővelkedő termőhelyein honosítható meg. (Sorozatunk következő cikkében részletesen írunk jellemzőiről és felhasználásáról.) A másik faj a Yucca gloriosa, hazája a Karolinától Floridáig terjedő tengerparti öv, a széles dünékkel tagolt homokföveny. Az alapfajból kevés jutott el hozzánk, de egyes típusairól (var. robusta, var. nobilis) a hazai kertekben kedvezőbbek a tapasztalatok, mint a georgiai fajról. E két változat Dél-Európából, illetve a Kaukázus lábainál fekvő Szocsi Dendráriumból indult hódító útjára. Innen került a bolgár kertekbe és a várnai parkokba, egészen a Sztruma-völgy közeli Melnik városáig. Ez a típus látszik nálunk a legellenállóbb törzses fajnak. Egy másik formája a Yucca gloriosa var. plicata - főleg annak a széles-kanalas levelű (angliai) típusa - kissé érzékenyebb az előbbinél. Kevésbé tűri a tartós téli nedvességet, mint a fagyot. Noha ez a típus is meghálálja, sőt igényli is a nyári egyenletes vízellátást, a permetező öntözést, a téli nyugalmi időszakban azonban - főleg fiatal korban - ajánlatos védeni levélüstöküket, nehogy a csúcs elpusztuljon. Mindkét faj és a változatok is hosszú tenyészidejűek, s ha növekedésükben a szárazság megállítja őket, fejlődésnek indulnak az őszi nedvesebb, párásabb időszakban. Ekkor a növény közepe, a növekedő rész könnyen megfagy és a tőrózsákból újra meg újra kihajtó, megkésve érő növények nem fejlődnek megfelelően. Ezért e pálmaliliomokat szélvédett és nedves talajú vagy a nyár első felében rendszeresen öntözött kertrészekre, a lejtős területek kis vízbefogadó melegebb vagy mélyített helyeire telepítsük. Jól érzik magukat, ha a tövük egy támfal árnyékába kerül, miközben a lombozat meleget kap.



Kommentek a bejegyzéshez