E különösen szép levelű és ragyogó korallpiros termésű bangita fajok Közép- és Nyugat-Kínából, a század elején jutottak Európába.
Közel rokon növények, amit a nyírfalevelű korall bangita (V. betulifolium) és a karéjos levelű korall bangita (V. lobophyllum) közötti átmeneti típusok is bizonyítanak: a nyírlevelű faj tojásdad, romboid levélalakja gyakran hasonló a széles tojásdad, vagy fordított tojásdad, karéjos, kissé szögletes levél alakú korall bangitáéra. Rendszertani helyük még nem teljesen tisztázott. Legnagyobb, 5-11 centiméteres levelű a karéjos levelű bangita, kisebb a nyírlevelű (3-8 centiméteres levelekkel) és legkisebb az 5-7 centiméteres, ovális levelű bangita. Virágzatuk hét ágú bogernyő, valamennyi virág termékeny (tehát nincsenek virágzatszéli sterilis virágaik), terméseik megnyúlt elliptikusak, vagy gömbölyűek (a nyírfalevelű fajnál) és áttetsző korallpirosak. Egyes típusok lombja ősszel feltűnően szépen színeződik. Csaknem minden botanikus kertben megtalálható valamelyik típus (Angliában az eredeti magokból származó fajok is). A később Európába került magküldeményekből és a botanikus kertek magcseréjéből származó alakok a termő és a termesztési hely szerint is szétválnak külső morfológiai bélyegek szempontjából és a kis- és nagylevelű, a feltűnően mélyen és a sekélyen erezett levelű, a pelyhes és teljesen kopaszlevelű, a lekerekített és ékvállú, valamint a magas és alacsony növekedésű típusok egész sora tűnik fel a kertkultúrában. Valamennyi nagyon szép növény, de egy-egy bőven termő, különösen szép lombú egyed kiemelése, elszaporítása, fajtaelismerése különösen fontos lenne, mert parkjaink, kertjeink nagyon szép őszi színfolttal gazdagodnának.
Az angliai megfigyelés szerint egyes példányok rossz termőképességének csaknem kizárólagos oka az, hogy magányosan állnak, illetve, hogy rosszul öntermékenyülő típus klónjait telepítik. A bő termés könnyen elérhető több magonc egyidejű ültetésével, valamint a bőtermő, öntermékenyülő klónok, fajták szaporításával.
Fény- és vízigényes cserjék. Legszebbek öntözött gyepekben, különösen a csapadékosabb országrészen és a folyóvölgyekben, ártéri ligeterdők helyén kialakult zöldterületeken. A feltörő vesszőkkel magasra növő, de ívesen visszahajló ágazatú és a talaj közeléig visszazáró lombozat, a törpe hajtások villás (álvillás) rendszerén díszlő fehér virágzatok, majd ősszel a színes lomb között áttetszően ragyogó, bókoló terméstömeg a legszebb lombhullató cserjék közé emelik.
Kommentek a bejegyzéshez