Jegenyefenyő alkalmazkodhat jobban a szárazföldi (kontinentális) éghajlathoz, mint a Sziklás-hegység száraz magashegyvidékének növénye, a kolorádói jegenyefenyő. A táj különös adottsága, hogy a fenyőzóna, „két tűz”, egy felső és egy alsó erdőhatár közé szorul, és itt kell megtalálnia létfeltételeit. „Lenn”, 1500-2000 méteres magasságban - mert ilyen magasan fekszik a Sziklás-hegység ormai alatt szétterülő síkság, a hegység lejtőlába - a szárazság, 4000 méter fölött pedig a hideg korlátozza a fás növényzet terjedését, fokozatosan gyepbe simuló törpecserjéssé változtatja a növényzetet. A kolorádói jegenyefenyőt nyáron száraz, meleg vagy hűvös szelek tépik, ősztől száraz hidegben valósággal élő szoborrá változik, légzése, átsajátítása (asszimilációja) 8-10 hónapon át csak a létminimumot biztosítja. Az ottani fák koronája tömött, karcsú kúp vagy szabálytalan, szélformálta. A tűk szürkék, rövidek, erősen hajlottak. A kaliforniai Sierra Nevada és az északi Coast Range területén, az óceán közelében már kedvezőbb a helyzet: a féléves nyári szárazságot rövid, havas, esős mediterrán magashegyvidéki tél követi, a tavasz meleg, s addigra a talaj elegendő vizet tárolt. Ott a fák szélesebb koronájúak, lazább lombozatúak, tűik hosszabbak és kevésbé hajlottak
Két változata és sok fajtája ismert: a nyugat-észak-amerikai Abies concolor var. lowiana (= A. lowiana) oly sok tekintetben tér el az alapfajtól, hogy helyesebb az a nézet, amely szerint eltérő faj-történetű növények. A lowy jegenyefenyő koronája karcsúbb, törzse repedezettebb és erősen gyantahólyagos. A tűlevelek kétoldalról felhajlók, középen szabad U alakú nyílást hagynak, szemben az Abies concolor csavarvonal szerinti felhajlásával. Legeltérőbbek az árnyéki hajtások: a lowy jegenyefenyőnél laposak, fésűsen rendezetten szétterülők, míg a kolorádói jegenyefenyőnél felhajlók, rendezetlenül széthajlók. Nálunk főleg a Sziklás-hegységi faj gyakori. A lowy jegenyefenyőnek csak néhány példánya ismert, közülük egy idős, közel 80 esztendős fa a Folly Arborétumban sajnos már kiöregedőben.
A kolorádói jegenyefenyő kertekben, parkokban, üde talajon, napos helyen szép igazán. Itt lesz tömött koronájú, az ezüstfenyőkkel vetekedően szép szürke vagy kékesszürke, vagy csaknem lila fénnyel hamvas típusok szelektálhatók. Ezek közül legkedveltebb a szürke ‘Wattezii’ és a lilás árnyalatú kékesszürke ‘Violacea’. Mindkettő könnyen beszerezhető. A kertekben mindenütt szép, de tájesztétikai megfontolásból inkább a hegyvidéki kertekbe ajánlható. A kerti terek szegélyén telepítsük, mert gyorsan eléri a 10-15 métert. Épületek közelében szép látványt nyújtanak a csúcs közelében érő, többnyire lila (néha zöld) tobozok. Törpe formái, fajtái: Compacata, Conica, Globosa, Wattezii Prostrate.
Kommentek a bejegyzéshez