Az 1957-es érdemérem után az Angol Királyi kertészeti Társaság 1962. évi első osztályú minősítésével gyönyörű lombozatú, ragyogó, sárga virágzatú, 28-35 cm-es virágfürtű törzses mahóniafaj indult el hódító útjára: a junnani és japán mahónia hibridje, a Mahonia x media. Az egyre táguló hibrid alakkör első klónja a Mahonia x charity volt, ezzel sikerült a rakoncátlan, évi háromszor is kihajtó nyugatkínai-burmai eredetű mahóniát a mérsékelt öv nyújtotta klímaterepek közé szorítani úgy, hogy szépségének java része megmaradt.
A Mahonia x charity hibridfaj a Mahonia lomarifolia (junnan mahónia) és a M. japonica (japán mahónia) hibridje rövidesen egész Angliát, majd Nyugat-Európát meghódította. Időközben az eredeti Mahonia charity példányok elérték a 4,5 méteres magasságot és 4 méter átmérőt. A sok hajtáscsúcson egyszerre alácsüngő pompás sárga virágcsomók valóságos látványosságként hatnak. Magjai csíraképesek és ezek további szelekcióra adnak alkalmat.
E szelekciókból keletkezett új fajták a sűrű virágállású, tömött fürtű Hope, a finom és soklevélkéjű Mahonia lomarifolia hatású ‘Faith’. A Donard Kertészeti Társaság Mahonia charity magoncai közül került forgalomba a felálló fürtű és télen (szerencsére nálunk még a nagyobb fagyok előtt, november végén) nyíló ‘Winter Sun’, valamint a Délnyugat-Angliában szelektált és a korábbi fajtákat több tekintetben túlszárnyaló, elágazó fürtű (bugájú) ‘Buckland’.
Védett fekvésben, üde talajon nálunk a legtöbb helyen csak öntözéssel a Mahonia x media több méteres magasságot is elérhet. Levelei valóban a két szülőfaj közötti átmeneti típust mutatják. A virágzat a M. japonicáénál hosszabb és melegebb, kissé narancsos színárnyalatú.
A kiskertek növénye: védett, párás, meleg termőhely a legmegfelelőbb számára nyílt fekvésben a téli napon lombja fagyfoltosodhat. Talaja lehetőleg mindig legyen nedves. Korán virágzik, átlagos tavaszainkon már február végén, márciusban, enyhe télen pedig akár tél közepén is virágba borul. Szerencsére fakadása már nem ilyen rapszodikus, április előtt sohasem indul meg. Az egyenletes vízellátás a tökéletes kibontakozás és a kielégítő méretbeli növekedés, s egyben a biztos áttelelés záloga is. A növekedésben visszafogott növény, ugyanis ősszel szeptember elején újra kihajthat és ilyenkor az erősebb fagyokig már nem érik be tökéletesen.
Bár az átlagosnál több figyelmet igényelnek, a kiskertek védett zugában mégis helyet érdemelnének a gyönyörű Mahonia lomarifolia és M. japonica hibridek.
Kommentek a bejegyzéshez