Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Dr. Debreczy Zsolt

Fűszercserjék (Calycanthus occidentalis, C. floridus, C. fertilis)

Az érdekes, vitatott rendszertani helyzetű fűszercserjefélék családja (Calycanthaceae) a legtöbb rendszertani munkában a magnolia-félék (Magnoliaceae) közvetlen rokoni körében szerepel. Sajátos ősi vonásuk, hogy a féllevélszerű csészelevelektől a sziromszerűen színes lepellevelekig homogén virágtakaró levelek védik a porzókat és a termőket, számuk 5 és 30 között változhat. Az újabb rendszertani felfogás szerint a rózsafélék közeli rokonai. Hazájuk az atlantikus Észak-Amerika és California, ahol a parti hegység (Coast Range) csapadékos erdőségeiben folyók és patakok mentén cserjésekben, erdőszéleken gyakoriak. A szárazabb Sierra Nevada területén 250-1300 méter közötti magasságban inkább a patakok, folyók üde völgyeit keresik.



            A fűszercserjék a nyár különös díszei: június-júliusban, s a hosszúhajtásokon megjelenő másodvirágzással egész nyár végéig megörvendeztetnek szép és valóban különleges, tündérrózsára emlékeztető virágaikkal. A hasonlóságot a színes lepellevelek adják.



            Nálunk a nyugati fűszercserje, a Calycanthus occidentalis a legelterjedtebb. Levelei fényesek, lekerekedő vállból széles oválisak, hegyesek, tapintásra kissé érdesek, 7-18 cm hosszúak a legnagyobbak e nemzetségben és megdörzsölve igen aromás illatúak, szemben a kevésbé aromás és szőrös-pelyhes, szélesebb ovális, illetve hamvas levelű, csúcsán körteszerűen elkeskenyedő termésű floridai (C. floridus) és keleti (C. fertilis) fűszercserjével. Ez utóbbiak közös jellemzője a szabad rügyű csendes-óceániai fajjal (C. occidentalis) szemben, hogy a rügyek a levélnyélbe rejtettek és virágaik nem illatosak.



            Mindhárom faj díszértéke hasonló. Nyugat-Európában a kaliforniai faj vált be legkevésbé: nem virágzik elég dúsan, a buja lombozat, a nagy levelek között a virágok alig tűnnek ki. Nálunk mindegyik fűszercserje bőségesen hozza virágait. Szépséghibájuk, hogy a kinyílt, bordó színű virágok lepelleveleinek csúcsán néhány nap múlva elszíneződés, esetleg száradás következik be. A nyugati faj virágai nagyobbak (5-7 cm-esek), a keleti és floridai fűszercserjéé különösen szárazabb helyen apróbbak. A floridai fűszercserje virága sötétebb, csaknem barnás árnyalatú.



            A fűszercserjéknek üde talaj, napos, lehetőleg védett fekvés a legkedvezőbb. 2-3 méter magas bokorrá is megnőnek. Néha a fagy károsítja őket, a keleti, észak-keleti országrészben inkább a hirtelen és erős hidegbetörések ártanak, a nyugati vidékeken pedig a nedvesebb környezetben nem eléggé fásodott hajtások fagynak vissza. A vízellátást az előbbiek értelmében célszerű befolyásolni. A Calycanthus-ok dús lombozatuk miatt kitűnő térhatárolók vagy szegélycserjék, s szép hátterét adhatják évelőknek, törpefajtáknak, alacsony kőkerteknek.



Kommentek a bejegyzéshez