Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Atlasz cédrus (Cedrus atlantica)

Az észak-afrikai Atlasz- és Rif-hegységben honos, 1000 és 2000 méter közötti magasságban. Az alsó övezetben a csenevész fák változatos formái legalább oly érdekes látványt nyújtanak, mint a magasabb, hűvösebb, csapadékosabb magashegyi szubmediterrán éghajlat mérsékeltövhöz hasonló körülményei között felnövő vastagtörzsű, szétterülő koronájú, kékesszürke lombozatú faóriások.



            Legszebb benne a kezdetben feltörő oldalvezérágak szép ívű visszahajlása, a magasabb rendű ágak gerinceiről vékonyabb oldalágak kissé nyeregtető-szerű, fordított V alakot formáló esése, ami az ágemeleteket lágyan kapcsolja össze. Szépek tömött csomókban álló rövid, sűrűn légzőnyílássoros, hamvas tűlevelei és a napos, száraz helyen fényes világosszürke, később a felszakadozó, kemény pikkelyektől mintázott kérge.



            A libanoni cédrusnál jóval később, csak a múlt század közepe táján került az európai kertekbe. Angliába 1840-ben. Ezt követően azonban gyorsabban terjedt, mint kisázsiai rokona, úgy, hogy ma a nyugat- és dél-európai faiskolákban állandóan kapható. Angliában, az atlanti-óceáni és mediterrán fürdőhelyeken látható pompás példányok mellett máshol különösen a szép szürke forma, a "kék" vagy hamvas cédrus (C. atlantica 'Glauca' és 'Argentea') úgy látszik, most éli múlt század végi, századfordulói klasszikus kora óta második felvirágzását: a szép új házak, nyírott gyepfelületek növényállományához az álciprusok mellett egy-egy kulcshelyre ültetett atlasz cédrus ugyanolyan természetességgel társul, mint valamikor a szép villák kertjéhez az ezüstfenyő, amelynek csaknem kizárólagos kultusza mindmáig töretlen nálunk. Úgy látszik azonban, hogy ahol az éghajlat engedi, napjainkban mindenütt győz a kék atlasz cédrus! Ahogy park- és kertépítészetünkben a szabályos mértani vonalakat felváltották a lágyabb, természetesebb formák, úgy egyre idegenebbé vált az ezüstfenyők merev, szabályos kúpja. Újabb építészetünk összefüggő ablaksoros épületeihez, kiugró teraszaihoz kitűnően illeszkedik a cédrusok már fiatal korban vízszintesen tagolt ágrendszere. A cédrusok koronája a környezet igénye szerint rugalmasan alakítható: irányított ágaival felületek fedhetők el, a zárt koronában átlátást  engedő rések nyithatók, a fa ágai a gyepfelületre szinte talajtakaróként vezethetők, vagy a földszinti, emeleti teraszok térbeli folytatásaként alakíthatók. Mindehhez társul a fa nagy ellenállóképessége, érzéketlensége hidegre és szárazságra, és az a kitűnő tulajdonsága, hogy sem a kor, sem az ágszáradás vagy ágtörés nem okoz olyan pótolhatatlan veszteséget, mint az ezüstfenyőknél: a sérülésnél gyorsan újra kihajt, vagy egy szomszédos ág vezetésével a hiány könnyen kiegészíthető. Az atlasz cédrus sajátossága végül még az a kellemes, déli hangulat is, amely részben talán a déli tájak élményeivel magunkkal hozott képzettársítás, részben viszont az a tény, hogy az észak ki koronafelületű, nagy szél- és hóterheléstől alakított sudaras fáival szemben a déli fenyőkre a lágy, a teret természetességgel kitöltő formák a jellemzőek. Ez olyan eszköz, amellyel a kertépítő, kerttervező hatásosan bánhat, hangulatot formálhat. A magashegyi vagy északias érzetet a sudaras lucokkal, a délies, derűs, közvetlen hangulatot a lágyan kúpos vagy talaj felé visszahajló ágazatú fákkal érheti el. Ez utóbbihoz az egyik legkitűnőbb fa az atlasz cédrus.



            Az atlasz cédrussal a kísérletek nálunk nem új keletűek, a Cák-Velem határában telepített pompás zöld atlasz cédrusokkal, vagy a badacsonyőrsi 1905-ös ültetésű kék cédrusokat csak ötven év múltán követte ugyan nagyobb arányú telepítés, de ezek már kisebb erdőállományokat teremtetek Örsön éppúgy, mint a Komárom megyei Agostyánban két, klímazónaszinten eltérő területen: az egyik a nyugatbalkáni (-illyr) határterület enyhe klímájú, délies lejtőjén, molyhostölgyesek övében született, míg a másik a Gerecse magasabb fekvésű hűvösebb övében, bükkösök határán, gyertyános-tölgyesek között. ez utóbbinak azután már a legóvatosabb kertészt is meg kell győznie arról, hogy az atlasz cédrus különösen pedig annak a szép kék változatai megértek a szélesebb körű telepítésre!



Kommentek a bejegyzéshez