Megfejtették a magányos pálmák titkát

Ausztrália kellős közepén egy parányi területre korlátozódik a Livistona mariae nevű pálma elterjedése. Legközelebbi rokona, a Livistona rigida 800-1000 kilométerrel északra-északkeletre található, a köztük lévő terület pedig kopár és száraz.

Fotó: Palm & Cycad Societies of Australia

Eddig azt hitték a kutatók, hogy az Alice Springstől mintegy 100 kilométerre fekvő cseppnyi oázis annak az őserdőnek a maradványa, amely valaha Gondwana szuperkontinenst borította. Később, amikor szárazabb lett az éghajlat, az erdő összement, és csak ezek a pálmák maradtak fenn – vélték eddig. Egy ausztrál-japán kutatócsoport most rácáfolt erre a feltételezésre, eredményeiket a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban adták közre.

Kondo Tosiaki, a Hirosimai Egyetem kutatója kollégáival több fa örökítőanyagát is megvizsgálta. Ebből a tudósok megtudták, hogy a két Livistona faj közti genetikai különbség elenyésző. Ezen kívül a DNS eltérései alapján kiszámolták, hogy a fák magvait őslakosok hurcolhatták be körülbelül 15 ezer évvel ezelőtt a kontinens középpontjába, hogy ott elültessék azokat.

A növények közös ősei ugyanis 15-33 ezer évvel ezelőtt éltek a szakemberek becslései szerint. Egy másik verzió szerint akár állatok is bejuttathatták a magvakat, de erre Kondo és társai kevesebb esélyt látnak.

A kutatók megjegyzik, hogy a Livistona-pálmák ahhoz a kevés ehető és termeszthető növényhez tartoznak, amelyek eredetileg honosak Ausztráliában. Leveleit máig fogyasztják alkalmanként, az őslakosok pedig kosarakat és horgászzsinórt fonnak rostos kérgéből. Valószínű tehát, hogy az ő elődeik vitték be a kontinens belsejébe 15 ezer évvel ezelőtt a haszonnövényeket.