A fehérfagyöngy is ősi szent növény: a kelta papok, a druidák arany sarlóval vágták le , és a jövőbe látás reményében áldozatokat mutattak be a tiszteletére. A régiek hittek a növény gonoszt távol tartó, a mérgeket közömbösítő, a gyermekeket meggyógyító univerzális erejében. A fagyöngy számos folklórban megjelenik. Az osztrákok a küszöbre fektetett fagyöngyhajtással hárítják el a veszedelmet a ház népétől. A Worcestershire-vidéki farmerek körében manapság is él a hit, hogy ha az év első újszülött borját fagyönggyel etetik, sikeres esztendő vár a tejgazdaságra. A skandinávok is szent növényként tisztelik, és békét, barátságot hozónak tartják. Ezért régi szokás, hogyha ellenségek az erdőben fagyöngy alatt találkoznak, nem támadnak egymásra. Ilyenkor a katonák is letették fegyvereiket, fegyverszünetet tartottak. Szép szokásként, békés szándékuk kifejezésére fagyöngycsokrot függesztettek az ajtó fölé. Az ilyen házba belépő biztos lehetett abban, hogy vendégként fogadják, és baráti csókkal illetik. Még a távoli Japánban is tisztelik a fagyöngyöt. Gabonamagvakkal összekevert, aprított fagyöngylevelek felett könyörögnek a jó termésért.
A búzaültetés Luca-napi (dec. 13.) szokás, de a cserepes búza tulajdonképpen karácsonyi növény. A vegetáció ősi kultuszából származó liturgikus hagyomány. Ha a Luca-napkor elvetett búza karácsonyra kizöldül, az gondtalan évet, jó termést jelent. Oltárt, karácsonyi asztalt díszítünk vele, karácsonyfa alá is szoktuk tenni. A sűrűn nőtt, üdezöld búzaszálak hetekig díszítik a lakást.
Az egyik legrégibb karácsonyi kerti növény, a Közép-Európában honos karácsonyirózsa vagy feketehunyor (Helleborus niger). Nevét fekete gyökereitől kapta. Télen bontja ki halvány, rózsásfehér szirmait. Enyhe teleken már karácsonytájt virágzik. Erre régóta felfigyeltek, hiszen télen igen ritka a szabad földi virág. Amióta tudják, hogy a szokatlan időben virágzó gyönyörű növény erősen mérgező, de ugyanakkor gyógyhatású is, még jobban tisztelik, és a hozzá fűződő hiedelmek megsokasodtak.
Görög és római orvosok, természettudósok, mint Arisztotelész tanítványa, Theophrasztosz vagy az ókor legjelentősebb botanikusa, Dioszkoridész írásaiból tudjuk, hogy hunyorgyökérből már az ókorban elmebajt gyógyító orvosságot készítettek. A középkorban is igen fontos gyógy- és varázsnövény volt. Beteg állatok átfúrt fülébe hunyorgyökeret fűztek a bajt okozó gonosz elűzésére. Pestist és bőrbetegségeket is gyógyítottak vele. A rossz szellemek távol tartására a szobákba aggatták, de méregitalt is kevertek belőle. Helleborin nevű, mérgező hatóanyagot tartalmaz. Erre utal görög eredetű tudományos neve (Helleborus) is, ami pusztító étket jelent. Ugyanakkor a hóból kibontakozó szép virága a tisztelet és hódolat jelképe volt. A lovagok, legszebb ajándékként, hunyorvirággal köszöntötték karácsonykor a hölgyeket.
A hunyor a növénytani ismereteket enciklopédiaszerűen összefoglaló füveskönyvekből sem hiányzik. Az 1578-ban Herbárium címen megjelent első magyar füveskönyvben Méliusz Juhász Péter, debreceni reformátor is gyógynövénynek ajánlja. Csapó József füveskönyve, az 1775-ben megjelent Új füves és virágos magyar kert is bőven foglalkozik a feketehunyorral. Külsőleg, belsőleg, embernek, állatnak egyaránt sokféle nyavalya gyógyítására ajánlja. A népi gyógyászatban ma is él. Nálunk is használják az erdeinkben élő hunyorfajok (Helleborus dumetorum, H. odorus, H. purpurascens) gyöktörzsét, az ún. táragygyökeret, kanyaró, víziszony és ideggyulladás gyógyítására.
A feketehunyor az erdőkből került a kertekbe, és onnan cserepes növényként a lakásokba. Ha ősszel cserépbe ültetve beviszik, sokkal biztosabb, hogy időben kivirágzik, és dísze lehet a karácsonyi asztalnak. Nyugat-Európában kertészetekben is nevelik, és virágüzletekben is árusítják. Sajnálatos, hogy a hazai virágkínálat - nemcsak télen - mennyire szegényes. Ez nem az adottságokon, hanem virágkultúránk hiányosságán, igénytelenségünkön, az ezzel foglalkozók tudatlanságán múlik. Még Svédországban, Norvégiában is sokszorta nagyobb a kínálat üzletekben, piacokon egyaránt, s a fagyos teleken és tavaszokon sincs hiány a választékban. Az európai virágkultúra erősségét mutatja - akár a szomszédos Ausztriában is -, hogy a vevőket az eladók részletes, megbízható növényápolási felvilágosítással is ellátják, írásban, szóban egyaránt. Sok esetben magam is tapasztaltam, hogy nálunk általában az eladók is alig ismerik az eladott növényt, s ennél csak az a rosszabb, amikor a kezelésére téves felvilágosítást adnak, s ezért az örömnek szánt drága növény 1-2 nap alatt tönkremegy.
Kommentek a bejegyzéshez