Treemail

Bejelentkezés

Navigáció

Képek a galériából

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

Tölgyek

Tölgyek reneszánsza

karmazsintolgy_0.jpgBár tájainkon hét tölgyfaj is őshonos, kertjeinkben alig találkozni velük. Annak ellenére történik ez így, hogy az itt élő fajok többsége szívós, klímánkat kitűnően tűrő növény, korona alakjuk, levélrajzolatuk, látványos makktermésük pedig első osztályú dísznövénnyé teszi őket.

Anatóliai bokortölgy (Quercus infectoria)

A növényvilág történetében gyakori, hogy egy összefüggő elterjedési területű faj területe szétszakad, s a korábban hasonló megjelenésű (fenotípusú) fajok két elhatárolt területen, más-más irányban változnak. Ilyen területi elszakadás eredményezte a portugál, a kanári és az anatóliai bokortölgy szétválását is.

            A kanári tölgy (Quercus canariensis) levele a legnagyobb a tölgyek között, 12-18 cm. Enyhe éghajlaton csaknem félörökzöld. A 8-12 karéjos levelek lekerekedők, a hajtások erősen pelyhsek.

Ambrózy-Migazzi István télizöld tölgyei

Ambrózy István, a magyar dendrológiának, s az örökzöldek honosításának múlhatatlan érdemű atyja Nizzában született. Bars megyei birtokához, Malonyához felesége, a Migazzi Vilmossal elhalt grófi család legfiatalabb tagja (Migazzi Antónia) révén juott (a család iránti tiszteletből vett fel kettős nevet).

A télizöld-félörökzöld tölgyek

Csaknem minden nagyobb lombhullató tölgy-alakkörnek megvan a megfelelő zölden telelő típusa. Európa déli részén a cser (Quercus cerris), a molyhostölgy (Quercus pubescens), a kanári tölgy (Quercus canariensis) és a portugál tölgyek télizöld példányai fordulnak elő.

Molyhostölgy (Quercus pubescens)

A molyhostölgy elnevezés két, egymáshoz igen közel álló molyhos-pelyhes hajtású tölgyfajt jelent: a kisebb levelű és rövidebb levélnyelű molyhostölgyet (Quercus pubescens)  és a nagyobb levelű, az előzőnél kétszer hosszabb (1,5-2,5 cm-es) levélnyelű vergiliusztölgyet (Q. virgiliana). Rendkívüli hasonlóságuk molyhos-pelyhes hajtásai, levélfonákuk, kis termetük miatt a kertészeti-erdészeti, sőt a botanikai irodalomban sem különítik el őket egymástól következetesen.

Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea)

Az alföldi magas talajvizű területektől eltekintve a pannon sík- és dombvidék egyik legelterjedtebb tölgye. Elegyfa a cseresekben sík- és dombvidéken, a molyhostölgyes szálerdőkben, a bokroserdők meleg, déli lejtőin, sőt az északi lejtők és völgyek gyertyánosaiban is. Gyakori a savanyú, szilikátos, vulkanikus alapkőzetű területeken.

Csertölgy (Quercus cerris)

A hazai erdők talán legelterjedtebb fája a csertölgy. Óriási példányai nőnek az alföldi kocsányos tölgyesekben, ahol 18-22 cm-es levelei alig karéjosak. A legszárazabb mészkőlejtőkön, dolomit-kopásokon 4-5 méteres, aljától ágas kis fává törpül, levelei 8-10 cm-esek, s nemcsak karéjosan osztottak, hanem gyakran egészen a középérig szeldeltek. Makkja jó termőhelyen eléri a 3 centimétert, kopárosokon ennél jóval kisebb, és alsó felét, harmadát vagy kétharmadát feltűnően nagy, hosszan elálló, visszahajló pikkelyű kupacs burkolja.

Kocsányos tölgy (Quercus robur)

A kocsányos tölgy az ország legnagy részén honos volt, a Nagy- és Kisalföld magas talajvizű területein, a folyó menti árterek üde talaján, a Délnyugat-Dunántúl és a párás levegőjű magas hegyek nedves talaján is.

A hazai tölgyek

Kertkultúránkban nagyobb szerepet kellene kapniuk a természeti adottságainkhoz már alkalmazkodott őshonos tölgyeknek. A jó vízgazdálkodású talajba vagy öntözhető kertekbe a kocsányos tölgyet, szárazabb körülmények esetén a kocsánytalan, a magyar- és a csertölgyet válasszuk, a legsivárabb helyekre a molyhostölgy kerüljön.

            Éghajlati körülményeink mellett, ahol a száraz és csapadékos területek csapadékkülönbsége öntözés nélkül is gyakran eléri a 600-800 mm-t, igen fontos, hogy a fafajokat a környezeti igényeiknek megfelelően telepítsük.

Hozzuk vissza a tölgyeket!

Természetes növénytakarónk alapnövényzete néhány kisebb tájegységtől eltekintve a tölgyes. Mennyivel harmonikusabbak lennének kertjeink, ha a tölgyek szépségükhöz, méltóságukhoz, sokszínűségükhöz mérten kapnának szerepet és a kertek, parkok egzóta szigeteit a tájainkra formálódott tölgyesek fogadnák környezetünkbe! A díszkert, a park nemcsak a beültetett növénykülönlegességektől válhat szép kertté: a kertet adó, a tájhoz kapcsolódó (például térhatároló) alapnövényzet is elválaszthatatlan része, a táj egészére hangolja a kertet.