Treemail

Bejelentkezés

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Navigáció

Képek a galériából

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

Mahóniák

Mahoborbolya (Mahonia x Berberis = Mahoberberis)

A borbolya vagy az ismert hazai faj nevén sóskafa (Berberis vulgaris) egyszerű levelű nemzetségének ősi rokon csoportja a repkény- vagy magyalborbolyák és törzses Mahonia-k nemzetsége. Azt, hogy a két nemzetség közel áll egymáshoz, nemcsak az alaki bélyegek hasonlósága, hanem a nemzetség közötti (intergenerikus) keresztezés sikere is mutatja. 1850-ben az elzászi Baumann-faiskola Mahonia aquifolium magvetésében bukkant fel először olyan köztes növény, amely feltételezhetően s sóskaborbolya (Berberis vulgaris) és az oregoni repkényborbolya (Mahonia aquifolia) hibridje.

Sivatagi mahónia (Mahonia fremontii)

Különös látványt jelent a kaktuszok, jukkák, agavék között egy mahónia. Megszoktuk, hogy a mahóniák a kertek alján, fák mély árnyékában fejlődnek, ott érzik magukat igazán jól, s így valóban meglepő, ha a legvadabb félsivatagban mahóniákkal találkozunk. Nem is egy faj jól összefér a sivatagi növényzettel és helyet szorít magának a szárazságtűrő tüskés bozótokban vagy a félsivatagi borókák árnyékában. Ilyenek a vörös termésű Mahonia hematocarpa, a három levélkéjű M.

Junnan és japán mahónia (Mahonia x media)

Az 1957-es érdemérem után az Angol Királyi kertészeti Társaság 1962. évi első osztályú minősítésével gyönyörű lombozatú, ragyogó, sárga virágzatú, 28-35 cm-es virágfürtű törzses mahóniafaj indult el hódító útjára: a junnani és japán mahónia hibridje, a Mahonia x media. Az egyre táguló hibrid alakkör első klónja a Mahonia x charity volt, ezzel sikerült a rakoncátlan, évi háromszor is kihajtó nyugatkínai-burmai eredetű mahóniát a mérsékelt öv nyújtotta klímaterepek közé szorítani úgy, hogy szépségének java része megmaradt.

Törzses mahóniák (Mahonia japonica, Mahonia bealei)

A két faj elnevezését illetően a botanikusok között, valamint az európai faiskolai gyakorlatban kezdettől fogva meglehetős zűrzavar uralkodik, amelyet napjainkig nem sikerült eloszlatni. Ez azonban nem változtat azon, hogy mindkét faj kertjeink legszebb díszei közé tartozhat.