Treemail

Bejelentkezés

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Navigáció

Képek a galériából

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

pinus

Jeffrey-fenyő (Pinus jeffreyi)

Szinte kizárólag Kaliforniában, a Sierra Nevada és a Siskiyou-hegység magasabb öveiben honos. A Sierra Nevada ezer méternél magasabb övében a legkülönfélébb növénytársulások tagja: laza szórványos állományokat képez több más tűnyalábos fenyőfajjal (Pinus monticola, lambertiana, ponderosa, contorta), jegenyefenyőkkel (Abies magnifica, procera), megtalálható ott még a Calocedrus decurrens, a Tsuga mertensiana, a Thuja plicata, magasabb helyeken az Abies concolor és a Juniperus occidentalis.

Óriástobozú fenyő (Pinus coulteri)

Van-e olyan növénygyűjtő, aki látványos, dísztárgynak is beillő óriás tobozai láttán ne kívánna kertjébe ilyen fenyőt? Bár a legfőbb vonzerőt kétségtelenül a toboz mérete, súlya, karomszerű, hegyes pikkelycsúcsoktól oly különleges megjelenése adja, a mi éghajlatunkon és termőhelyi adottságaink mellett inkább a fiatal fa hosszú, kékesszürke tűlevelekkel díszlő, tiszteletet parancsoló megjelenésére alapozhatunk. Tobozai nálunk nem érik el a kaliforniai méreteket (30-40 cm-es hosszú, 15-25 cm széles), de így is tekintélyesek lehetnek.

Európai mandulafenyő (Pinus pinea)

Mexikói diófenyő és változatai (Pinus cembroides)

Az Észak-Amerika középső és nyugati területein, valamint Mexikóban élő diófenyők az európai mandulafenyő (Pinus pinea) rokonai. Magjaik éppúgy aránytalanul nagyok a tobozpikkelyekhez és a megszokott szárnyas fenyőmagvakhoz képest, mint a pinea-fenyőé. A diófenyő elnevezés különösen a sivatagi példányok tobozaira találó, amelyeknek diónyi tobozain mindössze két-három pikkely védelmében fejlődik a mag, a többi fejletlen marad. A diófenyők nagy elterjedési területén négy változat és több forma él. Az alapfajnak tartott Pinus cembroides var. cembroides háromtűs, a var. edulis kéttűs, a var.

Koreai selyemfenyő (Pinus koraiensis)

Ezüstös vagy szürkészöld, dús lombozatával sok tekintetben a Kárpátokban és az Alpokban honos cirbolyfenyőre (Pinus cembra) emlékeztet, koronája azonban kevésbé tömött, tűlevelei hosszabbak, merevebbek, a tengely felé kevésbé visszahajlók. A ritkább ágrendszerük folytán megjelenésük erőteljesebb. A rendszerint egytörzsű, szabályos kúp koronájú koreai selyemfenyő hazájában 20-30 méterre is megnőhet, nálunk a legnagyobb, 15-20 éves hazai példány 6-7 méter magas. Az idősebb (60-80 éves) európai példányok törzsátmérője 30-40 cm.

Nevadai cirbolya (Pinus flexilis)

Ismert jelenség a fenyőféléknél, hogy a száraz, szinte félsivatagos, kietlen területekről származó fajok párás, kiegyenlített éghajlatú termőhelyen olykor a felismerhetetlenségig eltérnek az őshazában élőktől.

Cirbolyafenyő (Pinus cembra)

Az Alpok és a Kárpátok hegyláncainak érdekes maradványbennszülött faja. Toronyszerűen kimagasodó tömött kúpja a távoli tundráknak megfelelő alhavasi, havasi övben ott jelennek meg, ahol már csak a törpefenyő és télen a hótakaró védelmében lapuló törpecserjék állják a természeti erők próbáit.

Platánkérgű fenyő (Pinus bungeana)

Ősi elterjedését ma már aligha lehet pontosan körülhatárolni: Kínában évszázadok, talán évezredek óta ültetik, sok helyütt kivadult és szaporodik, az eredeti növényzettel is elegyedve. Ahol bizonyosan ősi termőhelyeit ismerik, például a Sárga-folyó völgy mentén és a Kínai Alföldet övező mészkőhegyek bércein, jellegzetes monszun klíma uralkodik, itt azonban a buja örökzöld erdők életereje miatt a kifejezetten rossz víztartó képességű sziklaperemekre, lejtőkre szorul.

Gyantástűjű szálkásfenyő (Pinus aristata)

Oldalak