Treemail

Bejelentkezés

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Navigáció

Képek a galériából

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

pinus

Himalájai selyemfenyő (Pinus wallichiana)

A platánkérgű rókafarkfenyő IV.

A felfedezés

 

A platánkérgű rókafarkfenyő III.

Eljutunk Zhang Muqin-ba - 2000. október

 

A platánkérgű rókafarkfenyő II.

Első dokumentációs kísérlet, 1995. március – útban Qiaojia félé

 

A platánkérgű rókafarkfenyő I.

1992-hen a jünnan-szecsuáni határvidék egy eldugott zugából olyan ikertűs (tűnyalábos), fenyőfajt (Pinus) írnak le, amely minden eddig ismert fajtól eltérő igazi „öszvér”, selyemfenyő, diófenyő és rókafarkfenyő egyszerre... A nemzetségében e faj önálló és egyetlen fajból álló fajcsoportot, a „Squamatae"sorozatot (series) alkotja.

Fenyők IV.

Az erdeifenyő kéttűs fenyőfaj. Törzse zárt állományban szép egyenes, 40 m magasa is megnő. Kérge vörösesbarna. Nálunk a Nyugat-Dunántúlon és a Bakonyban (Fenyőfő) van őshonos állománya. Tölggyel (Pino-Quercetum), illetve a Nyugat-Dunántúlon bükkel és gyertyánnal képez elegyeket. Ritkán az Alpokalján, mészkedvelő erdeifenyves (Myrtillo-Pinetum) és (Cytiso-Pinetum) állományok is találhatók. A domb- és hegyvidék, valamint a homok fásítására egyaránt széles körben felhasználják. Fája a „borovi" fenyő.

Fenyők III.

Hazánk a Kárpát-medencében fekszik. A Kárpát-medence egésze fenyőfajokban szegény. Közvetlenül alatta a balkáni hegyvidéken és a mediterrán területeken a fenyők fajszáma ugrásszerűen emelkedik.

Fenyők II.

A fenyők külső megjelenésükben igen változatosak. A legnagyobb termetű fenyőfajok, a mamutfenyők, a 110 m-es magasságot és a 10 m-es törzsátmérőt is meghaladják. Ugyanakkor a szubalpin régióban növő törpe fenyő (Pinus mugo) csak 1-3 m-re nő meg.

Tengerparti fenyő (Pinus pinaster)

Európa leghosszabb tűjű és tobozú, legtermetesebb összhatású tűnyalábos fenyőfaja: a tűk hossza meghaladhatja a 20, a tobozoké pedig a 23 centimétert. Tűi nyalábonként párosával állnak, vaskosak, rugalmasak, bőrszerűen kemények, belső, ághoz simuló oldalukon viszonylag simábbak, a külső, domború oldalon a kiugró, éles tobozkörömtől (apohysis) fűrészes körvonalúak, a parányi hegyben végződő pikkelyköldöktől szúrósak. Kérge, széles lemezekre repedezik, kissé szürkével fedett vörösbarna, a repedések mélyén világos narancsbarna.

Japán fehérfenyő (Pinus parviflora)

A korábban japán fehér fenyő néven ismert faj 1954 óta két, egymástól jól elhatárolható faj gyűjtőfogalma. Az egyik a Pinus pantaphylla, főleg észak-japáni, a másik faj, a Pinus himekomatsu áthúzódik a déli szigetekre. A két faj elterjedési területe átfedi egymást és itt, azonos éghajlat mellett különösen szembetűnőek a toboz felépítésében, a hajtásrendszerben és a kéreg jellegében mutatkozó különbségek.

Oldalak