Treemail

Bejelentkezés

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Navigáció

Képek a galériából

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

Korea

Érdeslevelű labdarózsa (Viburnum plicatum)

Szépvirágú ostorménfa (Viburnum carlesii)

Távol-keleten már régóta kedvelt díszcserje, Koreában és a Korea déli csücskénél fekvő Japánhoz tartozó kis szigeten, Tsushima-szigeten honos. Yokohamából érkezett az első példány 1902-ben a Kew Gardenbe és feljegyzések szerint 1906-ban nyílt először. Mielőtt azonban e szép virágú díszcserje az angol kertészek útján tovább terjedt volna, a francia Lemoine kertészet (1905-ben) nagyobb tételt rendelt az említett japán cégtől, néhány év alatt elszaporította és Európa-szerte árusította.

Háromlevelű citrom (Poncirus trifoliata)

Amikor április közepén a mediterrán és szubtrópus édes citromillatával, 4 cm átmérőjű, nagy fehér virágaival a tavasz zsendülő színei között egy hazai kertben meglátjuk, szinte kételkedünk, vajon itt, a mérsékelt égöv alatt járunk-e? Hát még ha környékét levendula, fényeszöld levelű olajfagyal (Phillyrea) cserjék, babérszuhar (Cistus laurifolius), örökzöld kecskerágó vagy más örökzöldek övezik!

Koreai selyemfenyő (Pinus koraiensis)

Ezüstös vagy szürkészöld, dús lombozatával sok tekintetben a Kárpátokban és az Alpokban honos cirbolyfenyőre (Pinus cembra) emlékeztet, koronája azonban kevésbé tömött, tűlevelei hosszabbak, merevebbek, a tengely felé kevésbé visszahajlók. A ritkább ágrendszerük folytán megjelenésük erőteljesebb. A rendszerint egytörzsű, szabályos kúp koronájú koreai selyemfenyő hazájában 20-30 méterre is megnőhet, nálunk a legnagyobb, 15-20 éves hazai példány 6-7 méter magas. Az idősebb (60-80 éves) európai példányok törzsátmérője 30-40 cm.

Ajáni luc (Picea jezoensis)

A hazai kertekben, parkokban különösen a síkvidéki és középhegységi területeken a lucfélék telepítésével célszerű mértéktartóan bánni. Kissé északias hangulatot teremtő megjelenésük, merev lombozatuk ugyanis inkább csak a hegyvidéki kertekben illik a környező tájba. A Piceák korántsem egyöntetű megjelenésűek: egy-egy méltóságteljes, finoman lecsüngő hajtású, tömött, sötét lombozatú, nagy karcsú koronájával díszítő faj egyedeit, csoportjait nagyon találóan, stílusosan helyezhetjük el atlantikus klímájú vagy hegyvidéki területeinken.

Koreai jegenyefenyő (Abies koreana)

A Távol-Kelet régi kultúrnövényét Európa 1907-ben fedezte föl, amikor Pére Faurie a délkoreai partoknál fekvő kis Quelpaert (Cheju) szigeten, a vulkanikus Hallaj-San lejtőin, mintegy ezerméteres magasságban először gyűjtötte. A következő évben Franciaországba, majd 1913-ban Angliába került. Kereskedelmi mennyiségű mag azonban csak 1917-ben, Wilson expedíciójából jutott Európába. Hogy mikor hozták be Magyarországra, bizonytalan, mert idősebb példánya, az egész Kárpát-medencében nincsen.