Treemail

Bejelentkezés

Navigáció

Képek a galériából

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

kalifornia

Tények és érdekességek a pisztáciáról

A pisztácia tipikusan az a gyümölcs, aminek a termését mindenki ismeri (és a legtöbben szeretik is), a többség viszont nem tudja, hogy mi fán terem (pedig tényleg fán), növényként pedig tényleg kevesen látták. Ezen próbálok most segíteni, az alábbiakban fény derül arra, hogy hogy is néz ki valójában a pisztáciafa, ráadásul pár érdekes adat is előkerül erről a közkedvelt rágcsálnivalóról!

Irán visszavág a nagy pisztáciaháborúban

Tudja, hogy kik lehetnek a legnagyobb nyertesei annak, hogy az Egyesült Államok és az EU két hete feloldották a gazdasági szankciókat Irán ellen? Nem, nem az autósok, bár tény, hogy az, hogy Irán is adhat már el olajat mindenkinek, még inkább lent tartja az olaj árát. Hanem a világ pisztáciamajszolói, mindenki, aki szereti a pisztáciát.

Lehet, hogy nem is sejtette, de a pisztácia piacán egy ádáz harc dúl Irán és Kalifornia termelői között, a nagypolitika pedig, ami eddig az amerikaiakat segítette, most az irániaknak osztott lapot, ami felrázhatja a pisztácia piacát.

A füvet felejtsük el!

Mihelyt enged a fagy, szikkad valamelyest a föld, a fűmag kelni kívánkozik! – mondták régen, de még napjainkban is használják ezt a szólást. Tudjuk-e mire vállalkozunk a fűtelepítéssel? Persze, mi itt még meggondolhatjuk és dönthetünk így is, meg úgy is. Gondolná, hogy Kalifornia vagy Nevada polgárai, kerttulajdonosai már nem dönthetnek erről? Arról még igen, hogy eddigi pázsitjukat felszámolják-e? Sőt, ha hiszi, ha nem, ezért még fizetnek is nekik.

Ciprusok Kaliforniától Kínáig

Kínában a Cupressus funebris kolostorok, lakóházak, települések egyik gyakran ültetett vagy még inkább megóvott díszfája. Egy 26 méteres példányt E. H. Wilson, az amerikai Arnold Arborétum Távol-Keletre küldött gyűjtő-kertésze és kutatója Omei környékén fényképezte le 1908-ban.

A szélsőségesen kontinentális éghajlatú Tibetben is él a ciprus. A Tung-folyó völgyében két, csaknem 30 méteres Cupressus torulosa példányt kapott lencsevégre E. H. Wilson 1908-ban.

A ciprusok kérge gyakran hosszanti sávokban, foszló rostokban válik le.

Jeffrey-fenyő (Pinus jeffreyi)

Szinte kizárólag Kaliforniában, a Sierra Nevada és a Siskiyou-hegység magasabb öveiben honos. A Sierra Nevada ezer méternél magasabb övében a legkülönfélébb növénytársulások tagja: laza szórványos állományokat képez több más tűnyalábos fenyőfajjal (Pinus monticola, lambertiana, ponderosa, contorta), jegenyefenyőkkel (Abies magnifica, procera), megtalálható ott még a Calocedrus decurrens, a Tsuga mertensiana, a Thuja plicata, magasabb helyeken az Abies concolor és a Juniperus occidentalis.

Óriástobozú fenyő (Pinus coulteri)

Van-e olyan növénygyűjtő, aki látványos, dísztárgynak is beillő óriás tobozai láttán ne kívánna kertjébe ilyen fenyőt? Bár a legfőbb vonzerőt kétségtelenül a toboz mérete, súlya, karomszerű, hegyes pikkelycsúcsoktól oly különleges megjelenése adja, a mi éghajlatunkon és termőhelyi adottságaink mellett inkább a fiatal fa hosszú, kékesszürke tűlevelekkel díszlő, tiszteletet parancsoló megjelenésére alapozhatunk. Tobozai nálunk nem érik el a kaliforniai méreteket (30-40 cm-es hosszú, 15-25 cm széles), de így is tekintélyesek lehetnek.

Gyantástűjű szálkásfenyő (Pinus aristata)

Szenzációt keltő hír volt 1954-ben, hogy a Nevada és Kalifornia határvidékén elterülő Fehér-hegységben (White Mts.) négyezer évnél is idősebb fákra, a Pinus aristata matuzsálemi korú példányaira bukkantak. Meglepő, hogy e fák alig érik el a 9-10 méteres magasságot, törzsátmérőjük viszont meghaladta a 4 métert! A legöregebb példányok (amelyek minden bizonnyal a Föld legidősebb élőlényei is) szinte kivétel nélkül csúcsszáradtak, kérgük erősen megkopott, a vaskos törzsön néha már csupán néhány főág, hajtás él.

Gyantásciprus (Calocedrus decurrens)

Heyderia decurrens vagy Libocedrus ducurrens néven is ismert, Észak-Amerika nyugati részéről származó örökzöld. Szép cédrust jelentő neve némi félreértésre adhat okot, hisz a Caloderusoknak sem fejlődéstörténetileg, sem alaktanilag nincs közük a botanikai név szerinti cédrusokhoz. (A cédrus az ógörög kedros szót idézi, amely többféle gyantás fára vonatkozott.)

Santa Lucia jegenyefenyő (Abies bracteata)

A nemzetség egyik legkülönösebb képviselője, a Santa Lucia jegenyefenyő talán nem is igazi Abies. Hosszúkás, kihegyezett rügyei, ritkásan álló, görbe, kard alakú tűlevelei, a tobozokon feltűnően hosszan kiálló, gyantacseppes murvalevelei (brakteái), ágállása, csüngő oldalágai, hajtásai mind elütnek az Abies-ek jellegzetes képétől. Mintha egy ősvilági fenyő, egy araukária, duglász- és jegenyefenyő köztes alakja maradt volna fenn csodálatos véletlen folytán a déli, sivatagi Kaliforniában.

Goven ciprus (Cupressus goveniana)

Az 1928-29-es rendkívüli fagyok az angliai Bedgebury arborétumban a hirtelen nőtt lágyszövetű ciprusok nagy pusztulását okozták. A Cupressocyperus-ok és a Monterey ciprusok (Cupressus macrocarpa) mellett csupán három valódi ciprusfaj maradt meg: az Arizona ciprus két változata (Cupressus arizonica, Cupressus arizonica var. glabra) és a Goven ciprus (Cupressus goveniana).

Oldalak