Treemail

Bejelentkezés

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Navigáció

Képek a galériából

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

kaktusz

Mióta télállók a kaktuszok?

A kaktuszok szaporítása

Magvetés

 

A kész kaktuszkerttel kevés a gondunk

A kész kaktuszkertet alig kell ápolnunk. Tartós szárazságban, főleg meleg május-júniusi időszakban mérsékelten, hetente egyszer-kétszer öntöznünk kell, laza kőzettörmeléken, tűző napon ebben az időszakban naponta permetezhetünk. Mindenképpen fontos a tavaszi, nyár eleji fejlődés, mert a kaktusz is rendszertelenül, bármikor nyugalmi állapotba vonulhat, míg meleg, nedves időszakban bármikor megindulhat. Száraz nyár után a szeptemberi esőktől megindult növények könnyen károsodhatnak, sőt el is fagyhatnak.

Sziklakert építése

Ott, ahol nincs természetes steril talajú terület, hanem több­nyire jó víztároló képességű, jó kerti föld, laza kőzettörmelék­ből magunk teremtjük meg a jó vízvezető képességű sziklakerte­ket. A sziklakert lejtője nézzen déli irányba, és mindig emeljük ki a talaj felszínéből, amivel a víz elvezetését megkönnyítjük, és a szelek szárító hatását is elősegíthetjük.

„Híd a kontinensen át”

A tudomány az első szárazföldi fajok, majd később a nyitva-­ és zárvatermők kialakulását a legkedvezőbb klímaterületen, így a trópusokon, az állandóan kiegyenlített klímaterületen feltételezi. Csakis az ilyen körülmények felelhettek meg a víz­ből kilépő, kiegyenlített körülményekhez szokott növényvilág­nak, első szárazföldi „lépéseinél”, s ilyen klímában alakultak ki a mai flóra ősei és fő vonalai is. A trópusi centrumokból kisugárzó fejlődési vonalak azután - jóval később - fokoza­tosan alkalmazkodtak a fagyhoz, szárazsághoz vagy más periodikusan változó klímákhoz.

Miért épp a télálló kaktuszokról?

A kaktuszok napjaink sikernövényei! Igénytelenek, helyigényük sem nagy, s változatosságuk alakban, színben alig ismer határokat. Ezt már csak kiegészítheti a pompás virágzás, ami­kor az apró csillagok vagy az óriás tölcsérek szinte beborít­ják a növényeket.

A kaktuszgyűjtésnek azonban van jó néhány buktatója, s talán ez az oka, hogy kaktuszt szinte minden házban, de szép növényekből álló gyűjteményt csak itt-ott láthatunk. Az egyik kétségtelenül a kaktuszok azonos gondozásában rejlik.

Denver-New York

A busz ablakából néztem, és nem láttam mást, csak füves síkságot a látóhatárig: ritkás ürümbozótokat, közepükből szétugró merev jukkarozettákat. A préri most az egyetlen látni­való lesz 400 mérföldön keresztül, s még jó, hogy nem észak­ról délre utazom, mert akkor 2500 mérföldön át tartana! E ha­talmas síkság pedig nem síkság! Mérföldenként 10 lábat eresz­kedtünk a Sziklás-hegységről, hogy 5500 lábról lassan 1500 láb­ra érkezzünk.

Törpekaktuszok között

Vendéglátónk, Mrs. Heacock harminc éve járja a Sziklás­hegység erdők fölé nyúló kopár sziklaoldalait, és gyűjti, neveli kertjében Észak különös törpekaktusz csodáit. Kertjében csak törpe Opuntiákból 90 különböző faj és forma él, a Pedio­cactusok színváltozatának egész sora s a Neobesseyák, Echino­cereusok tömege! Különösen az Echinocereus triglochidiatus formagazdagsága lepett meg a Cereoidák között. Már eddig is meglepő volt a Chisos-hegység alig tüskés, húsos példányai után az érős tövisű, zömökebb, kontinentális formákat látni.

Át a Sangre de Cristón

A Sangre de Cristo 4000 m-es hegylánca Santa Fe fölött ma­gasodik és húzódik messze északra, Kolorádóig. Gerincén túl keletre pedig a Sziklás-hegység lejtő lába lassú fokozatos­sággal süllyed és simul bele Oklahoma füves síkságaiba, a préribe. Santa Fe feledhetetlen villanás: régi spanyol roman­tikus árkádsorok, a reggeli nap éles kontrasztja s a kis spa­nyol templom harangszava.

Kaktuszgyűjtő úton a Manzano-hegységben

Belen határában, átléptük a Rio Grandét, amely itt kis pata­kocska formájában csörgedezett. Éppúgy nem lehet ráismerni a Big Bend Rio Grande-élménye után, mint ahogy a Dunára sem a fekete erdő aljában. A folyón túl még lágy lankák látszottak, dimbes-dombos füves síkság, s a látképet a Manzano-hegység napégette, fagy bomlasztotta köves csúcsai zárták le. Innen Belenből nézve alig hinné el az ember, hogy az előttünk maga­sodó Mosca csúcs 9700 láb, tehát meghaladja a 3000 m-t! Nem, hisz Belen is másfél ezer méteren fekszik.

Oldalak