Treemail

Bejelentkezés

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Navigáció

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

Virágszerző világjárók IV.

Valósággal áradt Európába a sokféle növény, s nemcsak expedíciók révén, hanem a távoli földrészekre került, egyéb hivatásuk mellett a növényekre is figyelő tisztviselők, orvosok, hittérítők és politikusok közvetítésével. Thunberg orvosi küldetése mellett botanizált Fokvárosban, majd Batáviában és Japánban. Élete nagy műve a japán flóra kikutatása. Élő növényeket is küldött, kaméliát, Aucubát (babérsomot), az újabban Fatsiának nevezett aráliát. Valamennyi sikernövény lett Európában. Ő hozta a „tigrislevelet” a Sansevieriát Ceylonból, s nevezte el, olaszországi útján San Seviero tartomány fejedelmével kötött barátságának emlékére Sansevieriának. Afrikai rokonai ma legnépszerűbb szobanövényeink. Különösen a nyugat-afrikai Sansevieria trifasciata és sárga szélű változata, a Laurentii terjedt el.

És hosszan folytathatnánk a sort. A Német Kelet-Afrika kerületi parancsnoka, San Paul Illaire tiszteletére „keresztelt” Saintpaulia a kelet-afrikai Uzanbara-hegységből került a német botanikus kertekbe, majd terjedt el szerte a világon, Wendland Herman udvari kertészeti igazgató segedelmével. Hozzánk kis torzítással fokföldi ibolya néven jutott el, amely szép név, de „sem elején, sem végén” nem igaz, mert Fokföldön még rokonai sem élnek, s az ibolyáktól is igen távol áll a növényrendszerben.

A mikulásvirág (Poinsettia pulcherrima újabban Euphorbia) 1834-ben nyílt először az edinbourghi botanikus kertben; megcsodálták, karácsonyi dísz lett, s ma már nincs is téli virágüzlet nélküle. Neve Poinsett amerikai utazóra utal, aki fölfedezte Mexikóban, s mert nem volt botanikus, nem ő nevezte el más tiszteletére, hanem róla keresztelték el.

És ki győzné felsorolni, hány növényt köszönhetünk névtelen utazóknak, hajósoknak! Ilyen a muskátli is, 1636-ban már ismert Geranium africanum néven az afrikai gólyaorr - pontosabban daruorr, a görög geranosz = daru szó nyomán. Ekkortájt Párizsban két faja virított. Lippai János a pozsonyi érseki kertről írt munkájában már említi a „daruorrú virágot” és 1687-ben 9 faj bizonyosan nyílt Londonban is. Schott 1785-ben Ferenc József császár pénzén hozott gerániumokat a Fokföldről, s Schönbrunnban csodájára jártak akkortájt. 1863-ban született az első teltvirágú fajta, Lemoine kertészetében, Nancyban. Azóta a daruorrú virágból csakugyan gólyaorrú lett; új neve ugyanis nem Geranium, hanem Pelargonium, ahol a pelargosz görög szó gólyát jelent. Ismeretlen az agávé, sok kerti évelő és egynyári növény Európába kerülésének útja. Angliában egy időben divat volt, hogy az amerikai vállalkozók londoni megbízottjaikat különböző növényritkaságokkal lepjék meg, ahol ekkor szinte versengtek az újdonságokért. A hollandok pedig valósággal kötelezték hajósaikat, hogy új növények nélkül haza se jöjjenek. Az angol Ward egyszerű - korában mégis forradalmi - üvegezett ládáiban valósággal áradtak a világ minden részéről a növények; magok, gyökerek, orchideák, broméliák. Európa lassan átvette a vezető szerepet a tulipán, a kínaiak féltve őrzött illatos pünkösdi rózsája, sőt a japánok kikuja, a krizantém nemesítésében is. A világ kertészeti centruma, üvegháza és virágoskertje Európa lett ...

Ma, ha végigpillantunk Európa kertjein, vagy betekintünk a lakásokba, általában nem valami nagy sokféleséget találunk. A gyakorlatiasság rohanó korunkban korlátozza a szépet, az egyszerűség felváltja a hivalkodót. Megváltoztunk. Szeretjük a virágot, de lehetőleg ne kérjen semmit, ne bánja, hogy nem építünk számára üvegházat vagy üvegezett szekrényt, s azt sem, ha reggel siettünkben elfeledjük meglocsolni.

Hiábavaló lett volna a korábbi korok oly sok erőfeszítése? Nem. A nagyobb botanikus kertek ma is nagy változatossággal mutatják be a növényvilágot, s ehhez szükség volt a sok tapasztalatra. A korábbi századok divatjamúlt vagy igényes virágait, ha lehet, néhány példányban átmentik a jövő kertésznemzedékeinek, mások eltűnnek, vagy ismét csak őshazájukban figyelhetők meg, ott, ahonnan évszázadokkal ezelőtt oly nagy kockázattal hozták el a virágfelfedezők.

Azóta sok minden megváltozott. A világ összeszűkült, s a ma embere már nem annyira a különlegességek behozatalán fáradozik, hanem inkább azon, hogy ha csak rövid időre is, eredeti helyén, a természetben figyelhesse meg őket: Brazíliában, Szumátrán, az Andok hegyein vagy Indiában. Lakásunk és időnk leszűkült, a világ azonban kitárult előttünk...