Városi klímában

Minél nagyobb egy település, klimatikus jellemzői annál jelentősebb mértékben térnek el az országos átlagtól és a település környékén tapasztalhatótól. A városokra, s különösen a nagyvárosokra jellemző ökológiai módosulások ma már olyan nagyságrendűek, hogy jellegzetes, sok tekintetben erre a klímaeltérésre visszavezethető különbségek alakultak ki város és környékének dísznövény összetétele között is.

A klimatikus eltérések felismerése és mibenlétük felderítése óta nem lehet - de legalább is nem célszerű - ennek figyelembe vétele nélkül kiválasztani egy városi kert növényíanyagát. Miben térnek el a városok klímajellemzői a tágabb környezet, az adott táj vagy az ország jellemzőitől? Miközben kisebb-nagyobb mértékben országos trend a melegedés és a szárazabbá válás - ennek nem mond ellent egy-egy rövidebb időszak ezzel ellentétes jellege -, a városok klímája ezt a trendet meghaladó mértékben melegszik és válik szárazabbá.

Ez a jellegzetesség nemcsak Magyarországra, még csak nem is Európára jellemző, hanem világjelenség. Kiváltó okai tehát abból következnek, ami minden nagyobb településre elmondható: egyre teljesebb a beépítettség foka és egyre szennyezettebb a levegő. Hogyan függ ez össze a helyi klímaváltozással? A városok épülettömege, a burkolt utak és terek mind-mind ˛holt˝ felület a beérkező napfény és a lehulló csapadék hasznosulása szempontjából. Ezek a felületek - szemben a zöld növényzettel - nem megkötik és felhasználják, hanem csak elnyelik a napfényt, majd visszasugározzák a légkörbe. Ennek következményeként nyáron különösen, de télen is sokkal jobban felmelegszenek, mint a növényzettel borított részek és a város feletti légteret is erőteljesebben melegítik fel, mint mondjuk egy erdő visszasugárzása. Mindehíhez télen még hozzáadódik a házak fűtéséből kikerülő ˛hulladékhő˝ és a városi közlekeídés hőtermelése.

Nem csak a visszasugárzott és a termelődő hő mennyisége jelentősebb, hanem - a városok felett kialakuló, szennyezett levegőből álló ˛búra" miatt - ennek lényegesen nagyobb hányada képtelen eltávozni a magas légkörbe. Ez a hő-plusz ma már olyan mértékű, hogy a nagyvárosok belsejében szeles időben 0,5-2 fokkal, szélcsend idején 2-5 fokkal melegebb lehet, mint a városon kívül.

Ennek további következménye, hogy a levegő relatív páratartalma is alacsonyabb. Így a melegebb és szárazabb levegőben a növények jóval több víz elpárologtatására kényszerülnek, mint a város környékén. Ezért ugyanaz a csapadékmennyiség kevesebb növényi élet számára elegendő, vagy rövidebb ideig elég, mint másutt.

Ráadásul a házak és a burkolt felületek nem is fogadnak be nedvességet, hanem azt a hányadot a csatornarendszer gyorsan, szorgosan eltávolítja - hasznosíthatatlanul a növények számára. A vázolt jelenségsor - kiegészülve a levegő és a talajvíz nagyobb szennyeződéséből adódó negatívumokkal - oda vezet, hogy mind több, elsősorban pára- és/vagy vízigényes növény szorul ki a városokból.

A légszennyezés miatt mind gyakoribb a ˛váratlan,,, ˛ok nélküli˝ növénypusztulás is a városi kertekben. Megjelent a ˛várostűrő növény˝ fogalma: azon fajokat jelöli, amelyek a leírt ˛halmazati büntetést˝ is a legszívósabban tűrik. Sajnos a ˛növénytűrő város˝ még sehol nem látható. Pedig inkább ezt kellene célként kitűznünk, és nem beérnünk a ˛várostűrő˝ fajokból komponált, mind szegényesebb kertekkel, közterületekkel.

Annál is inkább így van ez, mert másfél évtizede már, hogy dr. Schmidt Gábor professzor, a Szent István Egyetem dísznövény tanszéknek vezetője felhívta a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyeket éppen a városi klíma változása hív életre. (A kert élő díszei, A növényalkalmazás tudománya. Mezőgazdasági Kiadó, 1988.) Ugyanis, ha nem tudjuk is útját állni a száradás-melegedésszennyeződés tendenciájának, behozhatjuk kertjeinkbe azokat a növényeket, amelyek gyönyörűek, de a városok környékén esetleg fagyérzékenyek.

Nem véletlen, hogy a budapesti és vidéki nagyvárosi kertekben mind több az olasz ciprus (Cupressus sempervirens), az Arizona-ciprus, terjed a selyemakác (Albizia julibrissin), Atlasz cédrusok és libanoni cédrusok szaporodnak, feltűnik a jeneszíter (Spartium junceum), egyre népszerűbbek a szubtrópusi és hideg sivatagi származású, törzset nevelő jukkák.

Nagy előnyük, hogy a tapasztalatok szerint elég jól tűrik a légszenynyezést is, bírják a szárazságot, és lombozatuk színe az ugyancsak növekvő porszennyeződéstől sem csúnyul el. A városi, s különösen a nagyvárosi kert lassan, de egyértelműen a mediterrán származású és a szárazságtűrő mérsékeltövi növények repertoárja irányába mozdul el, ökológiai-klimatikus jellemzőink változása nyomán. (2002-ben számos hazai élőhelyen tucatnyi, korábban kizárólag mediterrán vidékeken honos gombafajt találtak, tehát némely madárfaj, rovarkártevő után elkezdődött ezek észak felé nyomulása is...).

A mind melegebb és szárazabb városi klíma természetesen az emberi élet számára is előnytelen. Ha a városi és nagyvárosi kertek az igényesebb, kényesebb növények fokozatos ˛kikopásával˝ nem meddő sivataggá, hanem szubmediterrán oázisokká formálódnak - jobb híján - már ezzel is késleltetjük, fékezzük a romlási folyamatot. Talán élhetőnek őrizzük meg így városainkat addig is, míg azok újra ˛növénytűrővé˝ válnak.

Fotó: Pixabay