Üvegcipőben járt a tél

Nem a hidegtől, nem a forróságtól, nem is a szárazságtól rettegnek a napsugaras mediterrán Toscana faiskolásai. Attól tartanak, ami minket is eléri február végén, s aminek nyomai még sokáig ott lesznek kertjeinkben és az erdőkben.

A lekaszabolt, földre rogyott fák, a lecsepült, íjként hajlott fenyőfélék néhol hetekig súlyos ékszert viseltek, cipelték - míg bírták - a több centi vastagon rájuk fagyott ónos esőt. Toscanában tíz télből egy ilyen - de nálunk talán ritkábban jár üvegcipőben a tél. Ilyen vastag jégkérget ilyen tartósan a növényeken maradva, ekkora károkat azonban emberemlékezet óta nem jegyeztek fel Magyarországon. Jó lenne, ha az, ami történt, nemcsak a károk miatt maradna meg az emlékezetünkben, hanem néhány dolgot másként tennénk, mint eddig. Telente viszonylag gyakori időjárási helyzet a Kárpát-medencében, hogy a hideg perióídus után az enyhülés először a magasban kezdődik el, alul viszont tartósan megül a hideg légpárna. A kérdés ilyenkor az, mekkora az érkező enyhe levegő víztartalma, és mennyi időbe telik, amíg talajközelben is kienged a fagy.

Nagy páratartalom és alul tartósan megímaradt hideg esetén a fönt még esőként induló cseppek esés közben túlhűlnek (hőmérísékletük kristályképződés nélkül csökken nulla fok alá), s amint talajt (növényt, kerítést, háztetőt, aszfaltot) érnek, egy pillanat alatt ónos fényű jéggé dermednek. Az ország északi felén ez a helyzet több mint két napig állt fenn, és helyenként két-három centi vastag jég vont be mindent.

A kár nyomában

Az ónos eső okozta károk többfélék lehetnek. A jégkéreg a fenyőféléktől és a lomblevelű örökzöldektől is elzárja az oxigént. Minél tovább tart ez az állapot, annál valószínűbb a fulladás. A kár nem látszik azonnal, majd csak tavasszal. Ehhez társul a mechanikai kárítétel: a mind nagyobb súly alatt leszakadnak az ágak, elpattannak a fatörzsek, roncsoílódnak a levelek, a rügyek, a kéreg. Minden kertbarát megtapasztalhatta: a különböző növényfajok és fajták nem azonos mértékben károsodtak, a különböző kialakítású, beülteítésű kertek között nagy különbségek vannak a károk nagyságát illetően. Az időjárás most mintegy ˛minőségellenőrzést˝ is végzett.

Különösen a fenyőfélék esetében kiderült - ami a vastag, vizes hó alatt is látszott már az előző teleken -, hogy az olasz, holland nemesítésű fajták hajtásrendszere sokszor nem ˛ledobja˝, hanem ˛megfogja˝ a terhelést. Így a korona szétesik, az ágak földig hajlanak, vagy törnek. E fajták származási helyén nem okvetlen szempont a hó- vagy jégterheléssel szembeni ellenállóság. Azok a boróka-, tuja és hamisciprusfélék, amelyek eredetileg sudaras, egyetlen vezérhajtással felálló koronájúak, most derékbatörten vagy földig görnyedve állnak, ha a faiskolai nevelés során nem távolították el a vezérhajtás konkurenseit. Ugyanez a helyzet, ha már a kerti beültetés után lett több elágazás, de a gondozás során erre nem figyelt fel a tulajdonos. Fenyőféléknél, lombhullatóknál egyaránt gond lehet, hogy a gyökeres dugványok gyökérzete sűrűbb, viszont sekélyebb, mint a magról nevelt növények karógyökere. Ezért a terhelés miatt tövestől kifordult növények is akadnak.

Ember tervez

Az ónos eső most ˛meózta˝ a kertek tervezését és telepítését is. A túl sűrű beültetések köívetkezménye, hogy a növények árnyékolják egymást, koronájuk aránytalanná válik. Fény hiányában felfelé törekedve keskeny, oldalirányban alig növekvő hajtások, ágak jellemzik őket. Ennek következménye az instabilitás, vagyis az elfekvő, lehasadó részek a közelben állókat is ˛lefektetik˝, akár az egymást sorban feldöntő dominók.

Helyenként az látszik most, miért és mennyire rossz az alkalmazott öntözési módszer. A ˛sokszor -" keveset˝ elv oda vezet, hogy a gyökerek a felszín közelében keresgélnek. Most meg az iszonyatos súly tövestől-gyökerestől forgatta ki a sekély gyökérzetű példányokat. Másutt az bosszulta meg magát, hogy agresszív, gyors növésű fák spontán magoncait (bálványfa, akác, egyes juharok) nem irtották ki időben: ágaik könnyen hasadnak, lezuhanva most mindent tönkretettek, ami alattuk és környezetükben nőtt.

Sajnos, nem állítható, hogy az említett hibák elkerülésével kertünk bármilyen időjárási helyzetet károsodás nélkül vészelhet át. Az viszont biztos, hogy előrelátással a károk lényegesen mérsékelhetők. Ezért most a fontos döntések meghozatalának ideje érkezett el: mivel helyettesítsük a tönkrement példányokat, hová és mennyit ültessünk, hogyan gondozzuk majd őket, és mire figyeljünk közben? Döntéseink előtt érdemes szemügyre venni azokat a kerteket, amelyek növényei most is jól vizsgáztak.

Az ott alkalmazott tervezés, telepítés, növényválasztás és gondozás a gyakorlatban bizonyította, hogy - bár megakadályozni nem tudjuk az ónos esőt, a jégkérget pedig még leverni sem lehet - mégsem vagyunk teljesen tehetetlenek és kiszolgáltatottak.