Pálmák VI.

Pálmák Magyarországon és „magyar pálmák”...

Voltak és vannak is! Voltak a harmadkor szubtrópusias időszakaiban immár 70 évmillió óta biztosan, sőt annak előtte, a kréta korszakban is (Jurányi hemiflabellata). A harmadkori pálmák Európában már az összes északibb nemzetséget magukba foglalhatták, emellett jó néhány szubtrópusi-trópusi fajt is. Eddig a hazai rétegekből a Nipa és Phoenix rokoni köréből (eocén: Dudar-Phoenicites, felső miocén: Dédestapolcsány-Sabal major, felső oligocén: Eger, alsó oligocén: Ipolytarnóc-liánpálma, Calamus noszkyi, alsó miocén: Ipolytarnóc -a Tuzsonia hungaricanak határozott, valószínűleg már kihalt pálmafaj) ismert.

Ma csak néhány kenderpálma gyökerezik hazai földben, télen, ha keményre fordul az idő, levelét fólia védi szellősen a tépő, jeges széltől.

A jégkorban Európa területéről csaknem eltűnt a pálma - csak a törpepálma, a Chamaerops és a Phoenix theophrastii maradt fenn. Azóta néhány faj annyira megtelepedett Európában, hogy meghonosodottnak mondhatjuk - így a párás, nedves, enyhe telű területeken a kenderpálma (Trachycarpus fortunei) nagy tömegben újul, magától terjed, délebbre pedig a kanári datolyapálma (Phoenix canariensis) gondoskodik a maga terjedéséről, fennmaradásáról. Itt északon a 40. szélességi kör táján bizonytalan, hogy meddig. A legkisebb - flóratörténetileg lényegesebb - lehűlés az ember által behozott fajok ismételt kiszorulását okozhatja, hiszen a Földközi-tenger elzárja útjukat dél felé - egy észak-dél, dél-észak irányú - terjedés, vándorlás elől. S amíg a Föld hidegtartaléka ilyen nagy (a Föld jég- és hósapkájának egyharmada megvan), addig a pálmák kontinensünkön emberi védelem nélkül nincsenek biztonságban. Jól mutatja ezt, hogy az elmúlt hideg tél után pompás levélüstökük nélkül sorakoztak a híres cannes-i sétányon a fenséges kanári datolyapálmák.

Volt tehát e területen pálma korábban, de a Kárpát-medencében - amelytől légvonalban 300 km-re már „pálma, pálma hátán” tolong Fiume (Rijeka) környékén - már pálmaházakba, a téli fél évre lakásainkba kényszerülnek. Ismervén azt, hogy a legészakibb elterjedésű fajok milyen mérvű hideg elviselésére képesek, 1970 óta kísérleteket folytatunk a pálmák szabadban nevelésével úgy, hogy csak a széltől, rendkívüli lehűlésektől óvjuk a növényeket a három téli hónapban. Ennek kapcsán megállapítottuk, hogy a kenderpálma eddig kipróbált két faja (Trachycarpus fortunei, Trachycarpus wagnerianus), a törpe szabal (Sabal minor) és a floridai kenderpálma (Serenoa repens) meleg helyen, tápdús, nedves talajban, a talajszintnél mélyebben süllyesztve ültetéssel és öntözve, permetezve, hogy a tenyészidőszak hőkínálatát a növény kihasználhassa, szabadban is megmarad nálunk. Kellő előkészítés után (tehát nem mindjárt az üvegházból kirakva) - 15 °C -ig minden védelem nélkül is megmarad a teljes lombozat, ennél nagyobb hidegben fontos a növény tövének takarása és a szellős téli védelem, nehogy a pálmarügy befülledjen. Az európai törpepálma hasonló fagyhatárig takarás nélkül tartható, ennél nagyobb hidegben azonban takarása nehezebb, mert a csúcsrügyei rothadásra, befülledésre hajlamosak, úgyhogy ez a faj csak szellős fóliasátor alatt és egy -15°C -nál bekapcsoló kiegészítő fűtéssel tartható kiültetve a szabadban. Figyelembe véve, hogy a csupa tövis nagyobb törpepálmák őszi beteleltetése milyen gondot jelent, sok hazai pálmakedvelő, kertrajongó számára jelentene segítséget e kis energiaigényű szabadban teleetetési módszer, amely kapcsán saját kertünk talajába gyökerező egészséges növényeket kapunk, amelyeket állandó gondozás nélkül nevelhetünk. Az előkészületek megtétele mellett a fóliát elegendő akkor felállítani, amikor a tartósan erős lehűlések jönnek. Máskor - a telek egész során - semmi takarás nem szükséges a törpepálmának, mert levelét a szél nem szaggatja.

A hazai földben nőtt pálmáról mondhatjuk, hogy már „magyar pálma”, valójában azonban csak vendég, hiszen őshazája több száz, vagy ezer km-re van tőlünk. A harmadkori Tuzsonia hungarica viszont „magyar pálma”, legalábbis a név szerint, még ha tudjuk is, hogy hol volt akkor még ország e kontinensen! S ha már a „magyar” és a „pálma” kifejezések közötti kapcsolat gondolatával játszunk - van még magyar pálma, olyan, amilyet hazai kutató irt le, a kubai Coccothrinax fajok alakköréből (Coccothrinax Munizii BORHIDI), s egyben olyan is, amelyet, magyar kutatóról neveztek el a kubai botanikusok - a Coccothrinax Borhidiana (MUNIZ)-t Kuba Jibacoa és Matanzas partszakaszáról.