Treemail

Bejelentkezés

Navigáció

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

Növények téli takarása

Hiába igyekszik a hőmérő higanyszála fölfelé, a vénasszonyok nyara kellemes melegét hamarosan felváltják az őszi szelek, esők, és megjelennek az éjszakai fagyok. Amíg jó idő van, készítsük fel a növényeinket a közelgő télre! Ebben segítségünkre lehetnek a régi leírások, ahol olyan praktikákkal is megismerkedhetünk, amelyek esetenként rég feledésbe merültek. A régi leírások különösen házikertekben alkalmazhatók sikerrel.

Az első teljes egészében kertészettel foglalkozó folyóiratot, a Kerti Gazdaságot 1857-ben az Országos Magyar Kertészeti Társulat adta ki. Azóta közel hatvan kertészeti szaklap látott napvilágot. E szaklapok eleinte a kertészet összes ágával, sőt méhészettel és baromfitenyésztéssel is foglalkoztak. Később a kertészet specializálódásával együtt az újonnan megjelenő lapok között már találkozhatunk kimondottan borászattal, gyümölcstermesztéssel, kertépítéssel stb. foglalkozó lapokkal is.

Kertészet címmel 1913-ban jelent meg először szakújság, mely 1924-ig működött (szerkesztők: 1913-1919 Kardos Árpád, 1919 Migray József, 1921-1924 Füredi Jenő). Három éves szünet után 1927-től ismét megjelent a lap a Növényvédelem c. újság állandó mellékleteként és egészen 1944-ig jelentek meg írások e cím alatt (szerkesztők: 1927-1933 Jeszenszky Árpád, 1933-1944 Jécsay László). A Kertészet című lapba olyan szakemberek írtak (sokszor álnév alatt), akiről azóta szobrokat állítottak közintézményeket neveztek el. A szerzői a teljesség igénye nélkül: Mohácsy (Machács) Mátyás, Magyar Gyula, Varga Márton.

Az alábbi cikk Németh József (1868–1948) kertész, szakíró tollából való, megjelent 1927. október 15-én. Németh József 1892-ben lépett állami szolgálatba az aszódi fiúnevelő intézet kertészetének vezetőjeként. 1894 – 1917 között különböző kertészeti iskolákban tanított. Hosszabb időn át a bajai Kertészsegédképző Iskola igazgatója volt. 1917-ben központi szolgálatra rendelték be a Földművelésügyi Min.-ba. 1930-ban gazdasági tanácsosként ment nyugalomba. A kertészeti oktatás és igazgatás mellett jelentős munkát fejtett ki a szakirodalom terén. Kertészettörténeti anyagot is feltárt. A legtöbb hazai kertészeti szaklapnak munkatársa volt. Forrás: mek.niif.hu

A téli fagyok és ólmos esők gyakran érzékeny kárt, olykor tetemes pusztulást idéznek elő a kerti növényekben. Az érzékeny növényeket, a fagykárok elkerülése végett, télre takaróval kell ellátnunk.

rózsatő takarása friss talajjal

A szőlőtőkék, rózsafák, fügebokrok stb. téli takarása általánosan ismeretes. De sok más növény van különösen a díszkertekben, amelyek szintén téli védelmet kívánnak. Ilyenek az évelővirágok közül : 1. Pünkösdi rózsa (Paeonia), 2.Lángvirág (Phlox), 3. Iszalag (Clematis),kőrisfagyal (Fontanesia), liliomfa(Magnolia), babérmeggy (Laurocerasus), 4. Japán kecskerágó (Evonymus jap.),Azálea (Azalea mollis), rododendron (Rhododendron stb.), 5. Rebarabara(Rheum), 6. japán szellőrózsa (Anemone jap.), korbácsliliom (Eremurus); a díszcserjék közül : a kékszakáll (Caryopteris),táskavirág (Ceanothus) ; a zöldségfélék közül : az articsóka ésszamóca.

A növények takarását akkor kell megkezdeni, amikor a kisebb fagyok bekövetkeznek s a növények zöld részeiben lévő nedv megsűrűsödvén, a gyökerek vízfölvétele megszűnik, más szóval: a zöldrészek megkeményednek. Korán, vagyis idő előtt, a növényeket letakarni nem ajánlatos, mert a korán föld vagy takaró alá kerülő éretlen növény a takaró alatt a legtöbbször elpusztul, ami különösen a rózsáknál gyakran észlelhető. Oly esetben pedig, amikor egyes növény, pl. fiatal ültetvények, virághagymák, szamóca és egyéb palánták ágyait kell betakarnunk, ezt mindig akkor eszközöljük, amikor a föld már kissé megfagyott, különben a korán letakart palánták a takaró alatt könnyen elpusztulnak. E növények betakarására legalkalmasabb a kiégett, jól széjjelázott, száraz szalmatrágya. A friss szalmástrágya a növények közvetlen letakarására nem alkalmas.

A friss, tehát nedves trágya téli védelmül még akkor sem alkalmas, hogyha valamely növényt (palántát) melegágyablak alatt teleltetünk s a melegágyszekrényt trágyával burkoljuk körül. Ilyen célra – amikor a trágyának nem melegfejlesztés, hanem az a célja, hogy mint rossz hővezetőanyag, a palántáktól a hideget távoltartsa – a kiégett, száraz szalmástrágya használandó.

Téli takaróanyag – a védelmére szoruló növények természete s a kívánt cél szerint lehet föld, szalma, nád, falomb, giz-gaz, kiégett, száraz szalmástrágya, apró gallyak stb., stb.

szamóca ágyás takarása Fotó: www.ppdl.purdue.edu/

A magastörzsű és bokorrózsák földtakaró alatt, rendes körülmények között, jól kitelelnek. Az előbbieket, amikor a fagyok bekövetkeznek, egyenként vagy – ha még kisebb koronájúak – kettőt-hármat egy helyre óvatosan lehajtunk a földre, vagy pedig 15-20 cm mély gödörbe s itt a rózsagallyakat szorosan lekampózzuk és a gödrökből kiemelt vagy más porhanyó földdel 20-30 cm magasan betakarjuk. A rózsatövek lehajtása előtt a hosszú hajtásokat 30-40 cm-re megkurtítjuk. Megjegyzem, hogy a szomorú és kúszórózsák csak 1-2 éves korukban igényelnek téli védelmet, azután már takarás nélkül is jól áttelelnek.

Az 1-2 éves ültetésű, gyengébb koronával bíró magastörzsű rózsák koronája olyképen is megvédhető a fagyok ellen, hogy a koronaágakat lapos szalmakötéllel sűrűn körülcsavarjuk és reá vízhatlan papírzacskót húzunk, amit alul az oltás alatt szorosan átkötünk. De a korona bekötése papír helyett újságpapírral és zsúpszalmával is végezhető, ami, kivált a kényesebb tea-rózsa fajtáknál ajánlatosabb is.

A rózsabokrok betakarása pedig úgy történik, hogy az ágakat néhány helyen fűzzel vagy szalmakötéllel átkötjük és azután a töveket 25-35 cm magasan porhanyó földdel feltöltjük. Ahol, sűrű ültetés miatt, nincs elég föld feltöltésre, ott a fölhalmozott földre, a föld megfagyása után, még kevés száraz szalmástrágyát is kell raknunk.

Ha a bokorrózsák sűrűn vannak ültetve és földdel való takarásuk lehetetlen, alkkor a bokrok közei lombbal vagy száraz szalmástrágyával töltendő meg.

Hasonlóképen a takarást igénylő díszcserjék is földdel halmozandók fel, melyeknél a földet szintén pótolhatjuk falombbal is.

Az évelővirág és örökzöld növények takarására ugyancsak falombot vagy száraz trágyát legcélszerűbb használni. Egyes növényeknél (Magnolia, Aucuba, Gynerium, Eulalia, articsóka stb.) előbb falombbal takarjuk le a gyökereket s a növény alsó részét és e fölé szalmaburkolatot alkalmazunk. E takarásra nehezen rothadó falomb használandó, mert a puha falomb penészedik és könnyen rothad, ami ártalmára van a betakart növénynek. Fiatal iszalag(Clematis) töveket, 2-3 évig, 1-1,5 m magasan szalmával kell bekötöznünk.

Szőlőlugasok és fügebokrok szintén jól kitelelnek földtakaró alatt. A fügebokrok vastag, 80-100 cm magas földtakarót és e fölé még trágya vagy giz-gaz fedést is igényelnek. A lehajtott fügeágak közé ajánlatos sárgarépát vagy kalarábot szórni egértáplálékul, nehogy az egerek télen a fügegallyak hajtásairól a héjat lerágják.

A falon vagy lécezeten levő szőlőlugas le nem hajtható és földdel nem takarható törzseit – a vesszők előzetes és a rendesnél hosszabbra történő visszametszése után – szintén zsúpszalmával kell télre megvédenünk a fagy és ólomeső károsítása ellen. Ha pedig a lugas törzse a földre befektethető, akkor a földdel való letakarás a legjobb védelem. Ugyanezt az eljárást alkalmazzuk a szálvesszős szőlőmívelésnél, továbbá a bujtásra kijelölt szőlőtőkéknél is, amikor tavasszal egyes vesszőket termővesszőnek, vagy új tőke nevelésére akarunk használni.

A különlegesebb, fiatal fenyőféléket (Taxus, Chamaecyparis, Juniperus, Biota stb.), továbbá az alakított bukszusokat a hónyomás miatt bekövetkezhető letörésektől szintén meg kell védenünk, ami úgy történik, hogy ezeket szalmakötéllel több helyen körülkötjük.

Örökzöldek téli védelme szalmaburkolással

Falak előtt lévő őszibarackfákat, ahol a szigorúbb téli fagyok gyakrabban kárt okoznak a rügyekben, szintén takaróval kell ellátnunk. Erre a célra kender-, nád-, cirok-, vagy kukoricafonatokat szoktunk a rácsozat alá támasztani. Az ősszel ültetett őszibarackfákat is ajánlatos télre szalmával vagy más anyaggal beburkolni, a gyökerek fölött pedig 25-30 cm magasan földet kell felhalmozni.

A gyökerek említett védelme az ősszel ültetett eper-, akác-, dió-, törpe alma-, körte- és kajszibarackfáknál, továbbá a magastörzsű rózsafáknál is ajánlatos. Laza homoktalajon, ha már a föld felső rétege állandóan átfagy, az őszi ültetésű fák tövében felhúzott föld tetejére ajánlatos giz-gazt vagy szalmástrágyát is teríteni.

A növények téli védelmével kapcsolatosan fontosnak tartom a figyelmet felhívni a növények téli vermelésére is, amely munkára – sajnos – sokan nem fordítanak kellő gondot s ebből gyakran sok kár származik. Minthogy a vermelés tulajdonképpen ideiglenes ültetés, a vermelés végrehajtásánál arra kell nagy figyelmet fordítani, hogy az elvermelt növények – habár sűrűn, illetve szorosan is kerülnek egymás mellé – úgy helyeztessenek el a földbe, hogy gyökerük jól érintkezzék a földdel s a föld szorosan tapadjon a gyökérzet minden részéhez. Hangsúlyoznom kell, hogy minél lazább a vermelésre használt talaj, annál szorosabban kell a földet a gyökerekre rányomkodni, mert ellenkező esetben a laza, hézagos talajban könnyen bekövetkezhet a penészedés és elfagyás.

Sok őszi ültetésű növény (palánta, gyökeres szőlővessző, fenyőfacsemete, nemes rózsa őszibarackfa stb., stb.) a legtöbbször a laza ültetés következtében fagy el és pusztul ki, amely károsodás különösen a homoktalajokon tapasztalható.

De az is gyakran előfordul, hogy a későn ősszel ültetett szamóca, saláta, árvácska stb. palánta fölfagy, vagyis a fagyás folytán fölhúzódik és elpusztul. Erre való tekintettel az említett palánták elkésett ültetése helyett ajánlatosabb a sűrű, szoros vermelés és ebben az esetben az állandó helyre való ültetést halasszuk el tavaszra, vagy pedig a föld átfagyása után az állandó helyre ültetett palántákat lazán fedjük be falombbal vagy nehezen rothadó gazzal. A fentiek figyelembevételével nem volna helyes pl. az 50-es, 100-as csomókba kötözött vadcsemetéket, gyökeres szőlővesszőket, gyökeres díszcserjedugványokat stb.-it úgy földbe állítani és elvermelni, hogy a gyökerek egy csomóban maradjanak, mert ez esetben a kötegek között behúzódó hideg az érzékeny, gyenge gyökereket, kivált hó nélkül télen, könnyen tönkretehetné, tavasszal pedig az ily vermelés penészedést vagy kiszáradást idézhetne elő.

Fenyőtűvel takart szamóca tavaszi kihajtása

Ebből azt láthatjuk, hogy a vermelésre elkészített árokba úgy kell a fentemlített kötegeket elhelyezni, hogy a gyökereket vékonyan széjjel igazítjuk és porhanyó földdel betakarva, azt jól megtapossuk.

Még csak azt említem meg, hogy a facsemetéket és oltványokat célszerű úgy elvermelni, hogy jóval mélyebbre kerüljenek a vermelő árokba, mint ahogy ültetnünk kellene. Ezenfelül a vermelés úgy történjen, hogy a csemeték gyökerei észak felé irányuljanak.

Ha pedig a fák álló helyzetben vermeltetnek el, akkor is a fa 10-20 cm-el mélyebbre kerüljön a földbe, mint ahogy azt a rendes ültetés megkívánná. Ezenfelül pedig télre még külön is halmozzuk föl a földet a gyökerek fölé.

Kapcsolódó írások