Ha már a termésekről esett szó, említsük meg az eddig ismert legnagyobb fán növő termést, a Maldiva-diót, ami a Seychelles-szigeteken élő pálma (Lodoicea callipyge) csonthéjas termése. Tíz év is kell, míg a Maldiva-dió a fán megérik és lehullik. A partokra sodródott, gyönyörű mintázatú, gyakran ragyogó színű termést az Indiai-óceán partvidékén évszázadok óta ismerték és hasznosították, de csak a XVIII. század közepén sikerült megfejteni, hogy milyen növényről származik. A vízbe esett, belül üres, meddő termések ugyanis távolra is elúsznak az óceán hullámain, de az anyanövény, az óriás levelű (10 méter hosszú) pálma egyedül a Seychelles-szigeteken él. A növény más szigetekre azért nem tudott áttelepedni, mert a hatalmas, csírázóképes termések olyan súlyosak, hogy a vízben lemerülnek. Csak a könnyű, meddő diók tudnak messzire úszni. A csontkemény termésfalból, amit növényi elefántcsontnak neveznek, különböző haszon- és dísztárgyakat faragnak. Valamikor igen értékesek és divatosak voltak a Maldiva-dióból készített, különleges gombok.
Csodáljunk meg végül egy sivatagi növényt. Óriás és matuzsálem egyszerre, mert levelei talán a leghosszabbak a növényvilágban, s mert minden bizonnyal ez a legősibb, ismert lágy szárú növény a Földön. A nyitvatermő velvicsia (Welwitschia mirabilis) rokonok nélküli, élő kövület. Egyetlen faj, amelyik a világon már csak egyetlen helyen, a délnyugat-afrikai Namib-sivatagban él. Olyan, mint egy óriási (1 méter átmérőjű, 1,5 méter hosszú) tölcsér, amelynek az alja többméteres karógyökérrel fúródik a sivatag homokjába. A talajból csak a tölcsér tátott szájhoz hasonló, felső pereme áll ki. Ennek két átellenes oldalán, a szélén ered két, kb. 20 cm széles, több méter hosszú, szalagszerű, fényes, kékeszöld, bőrnemű levél. Az idős példányok leveleit a sivatagi szelek összevissza rongyolják. Minden bizonnyal ezek a leghosszabb életű levelek a növényvilágban, mivel egyszer fejlődnek ki, és csak a növény elpusztulásával semmisülnek meg. Izotópos vizsgálatok szerint a velvicsia 5-600 évíg is élhet, pedig olyan szélsőséges sivatagi klímában él, ahol 4-5 évig sem esik egyetlen csepp eső sem. Kétlaki növény. A tölcsér peremén vagy öklömnyi termős tobozok, vagy kisebb porzós virágzatok fejlődnek. Csak a múlt század közepén fedezték fel, s akkor egymás után három alkalommal is begyűjtötték (Ch. J. Anderson 1857, A. Welwitsch 1859, T. Baines 1861). Nevét első tudományos leírójáról, az osztrák természetkutatóról, Welwitschről kapta. Ősi megjelenése, ritkasága és különlegessége miatt felfedezése óta a figyelem előterében áll. Ez az egyetlen olyan növény a világon, amelyik 1936 óta teljes természetvédelem alatt áll. Bár kövületei nem ismertek, egész felépítése, viselkedése, korlátozott elterjedése, lassú szaporodása arra enged következtetni, hogy fejlődéstörténetileg tényleg ősi múltú növény lehet, és fennmaradását valószínűleg csak hosszú életkorának köszönheti. Talán ez a legkülönlegesebb növény, amit valaha is felfedeztek.
Kommentek a bejegyzéshez