Friss levegő, gyönyörű fák, de főleg madárcsicsergés csalogatja be az embert a nagykapun. A Temes megyei Újbázos helységben található újbázosi dendrológiai park, amely hatvanhektárnyi területet foglal el, valódi paradicsoma a természetkedvelőknek. Több mint ezerkétszáz faféleség él itt. Ennek ellenére kevesen látogatják, mások nem is tudnak róla. Egy biztos: aki felkereste, visszatér ide. Semmivel sem hasonlítható össze az a nyugalom, amit itt talál az ember, s aminek egy részét magával viszi hazatéréskor.
„Felül veresben, a vágási vonalon, aranymarkolatú görbe kardot tartó ezüst oroszlán. Alul, kékben, kiterjesztett szárnyú sas. A pajzs fölött bárói korona. Pajzstartók: mindkétfelől természetes színű oroszlán” írja le az Ambrózy család címerét a Magyarország vármegyéi és városai sorozatban, Temes vármegye bemutatásánál dr. Borovzsky Samu, a kötet szerkesztője. Az újbázosi dendrológiai parkot a báró Ambrózy fivérek, István és Lajos alapították, az unokaöccsük, Andor segítségével. Ez utóbbi az Osztrák–Magyar Monarchia amerikai nagykövetségén dolgozott, és a világ legnagyobb arborétumából, a Harvard Egyetem Arnold parkjából szerezte be a sok egzotikumot. Természetes erdőbe telepítették be a fakülönlegességeket: a terv 1912–1913ban készült el. Ambrózy mindenhonnan, ahol utazásai során megfordult, küldött az ott honos fákból.„Ambrózy Istvánról, aki később felvette felesége után a Migazzi nevet is, tudni kell, hogy arborétumot alapított Malonyán is, amely ma Felvidékhez tartozik. Ez Szlovákiának ma a legnagyobb természetvédelmi területű arborétuma. Ugyancsak ő alapította Kám község határában az úgynevezett Jeli-arborétumot, amely ma Magyarország legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Ezek sorába tartozik az újbázosi arborétum, amely Romániának a nyugati részében ma szintén a legnagyobb a maga nemében” – mondja Szekernyés János temesvári helytörténész.
Ma az egyik legértékesebb romániai fakollekció
Romániában az újbázosi dendrológiai parkban van az egyik legértékesebb fakollekció. A hatvan hektárból mintegy harminchat természetes erdő, másfél hektáron kizárólag amerikai faféleségek találhatók, ugyancsak másfél hektáron ázsiai, távol keleti fákat ültettek, tizenkét hektár pedig dendrológiai park stílusjegyeit viseli magán. Kilenc hektáron nevelnek facsemetéket. A park számos ritkasággal szolgál, sőt némelyik teljesen egyedi példány Romániában. Ilyenek a Pinus taeda (amerikai fenyő), Picea koyamai, Castanea pumila (kis gesztenyefa), Lindera benzoin, Aesculus pavia (piros gesztenye). A kuriózumok annak is feltűnnek, aki nem ismeri túlságosan a fákat. Az egzotikumok szépsége pedig mindenképpen lenyűgöző. Tavasszal rügyeket, majd csodaszép szirmokat bontanak a fák. Nyáron a napsütés világítja meg a szebbnél szebb fák zöld lombjait, formákat rajzolva az árnyékos részekbe. Ősszel színpompás, aranycsillogású leveleket hullat a park. Télen is szép: bár a fehér hótakaró inkább rideg hangulatot kelt, az esztétikum marad. Élvezet sétálni az újbázosi dendrológiai parkban. Az ösvények szélén itt ott fatönkökből készült padok hívogatják a látogatót: foglaljon helyet és élvezze a természetet. A park közepébe álomszép kastélyt álmodott meg Ambrózy báró, amit fel is építtetett: nem kevesebb mint száz szobája volt, és közvetlenül az első világháború előtt készült el. Még senki sem lakta, amikor felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, és a román állam létrejöttével, valamint a mezőgazdasági reformmal egy időben Ambrózy bárótól elvették a földjeit, birtokait – mindössze a park maradt a tulajdonában, a kastéllyal együtt. A külföldön élő báró egy lugosi származású adminisztrátort bízott meg a karbantartásával. 1934-ben a parkot a román állam vásárolta meg, érdekes módon azonban a kastélyt nem kívánta megvenni. Így azt teljes egészében lebontották, s az alapanyagot az Újbázosra hozott nagyszebeni telepeseknek adták el. Ebből épültek fel azok házai. Az egyik megmaradt épület a volt víztorony, amely egykor az Ambrózy kastély számára a vezetékes vizet biztosította.
A román állam foglalkozott is vele, meg nem is
1934-től a park a román állam tulajdonába került, amely rövid időn belül az erdészeti hivatal gondjaira bízta. Alig követte nyomon az itt levő egzotikus fákat, tudtuk meg Liubimirescu Ambrozie mérnöktől, a híres erdész és virágkertész szakembertől, aki 1967 és 1991 között az Erdészeti Kutatóintézet (ICAS) temesvári részlegén dolgozott. Az 1922-ben Krassó-Szörény megyében született, iskolát Bukarestben végzett neves professzor elmondta, hogy 1950 tájától vette át a park gondozását a temesvári részleg, amely tanulmányozza és mai napig gondját viseli. Liubimirescun kívül Serghei PaÅYcovschi tanulmányozta még a parkot, ma Ioan Adam, a temesvári ICAS igazgatója kutatja. Egyik legfontosabb feladatuk a még megmaradt fanemek további megőrzése, valamint az állomány bővítése újabb ritka egyedekkel. A parkban nagy a szárazság, ezért most a kiszáradás fenyegeti a fákat. „Valamikor állandóan árvízveszély volt, különösen tavasszal. Most kiszáradnak a fák. Itt van ez a 160 éves gyönyörű tölgy, mutatja, alig tűri már a szárazságot. Olyan, mint egy idős ember: nehezen viseli már a korát, s ráadásul még éheznie, szomjaznia is kell. Ilyenkor mi történik? Vagy húzza még valahogy, vagy elpusztul. Ettől félünk: hogy elveszítjük a fáinkat, mert nem tudnak az új körülményekhez alkalmazkodni” mondta Ioan Adam. Azelőtt zsombékos vidék volt a park környéke. A csatornarendszer létrehozásával egy időben lecsapolták a lápot, és kiszáradt a talaj. „Mintegy hathét méterrel ereszkedett lejjebb a vízszint. Itt, a kútban sincs már víz” tette még hozzá. A parkban számos madárfaj él. De van itt őz, nyúl, fácán is. Vaddisznók csak ritkán fordulnak elő, de sokszor így is kárt tesznek a növényzetben. A park legidősebb fája egy 450 éves tölgy, amelynek több mint hatméteres a kerülete.
Magok a világ minden sarkából
Ma is folyik az a csereberélés, amit évtizedekkel ezelőtt kezdtek el a világ különböző pontjain lévő botanikus kertekkel. Általában azokkal tartják a legszorosabb kapcsolatot, amelyek éghajlata hasonló az újbázosival. Évente tavasszal kezdenek magokat gyűjteni, őszre pedig összeáll a kínálatot tartalmazó katalógus. A temesváriak is küldenek ilyeneket szerte a világba, illetve kapnak másoktól. Válogatás után leküldik az igényelt magok nevét tartalmazó listát. Amikor megérkeznek a magok, a temesvári Vadászerdőben lévő faiskolában ültetik el, és csak akkor palántálják ki őket a parkba, amikor már fa lett belőlük. Évente általában húsz-negyven új fát visznek be. „Most mintegy 850 olyan fa és cserje van bejegyezve a katalógusunkba, amelyekből magokat tudunk küldeni a velünk kapcsolatban álló 200 arborétumnak” – magyarázta Ioan Adam erdészeti kutató.
Temesvárról Újbázosra
A park Újbázos falu északi részén fekszik, húsz kilométerre Temesvártól. A városból Temesremetéig az E94es úton lehet megközelíteni, Remete központjától Bukovác felé kell letérni a főútról. Innen jó állapotban lévő aszfaltozott út vezet Újbázosig. A faluba érve bal kéz felől található a park bejárata. Rendkívül csendes település, olyan, mintha senki sem lakná, pedig több mint százhúsz család van itt, főleg Nagyszeben környékéről kerültek ide, erdélyiek. A takaros porták szorgalmas lakókról tanúskodnak.„A parkba általában azok járnak, akik a természet csendjét szeretik. Csodálatos hely a kikapcsolódásra, nyugodt légkör várja a látogatót, aki energiával, életkedvvel feltöltődve távozik. Senki sem jön napozni, fürdeni, játszani. Itt sétálni és üldögélni kellemes. Mindenki megtalálja amire szüksége van: napsütést vagy árnyékot. A legszebb tavasszal, április végén, május elején, amikor a virágok nyílnak. Főleg a magnóliák gyönyörűek. És ősszel, amikor a fák olyan szép színekbe burkolóznak, hogy élvezet nézni” – mesélte Liubimirescu. A ritka növények védelmét szolgáló szigorú szabályok miatt azonban elég kevesen látogatják, hiszen manapság az emberek inkább azokat a helyek kedvelik, ahol strandolni és lacikonyházni is lehet, amit az arborétumban természetesen nem szabad.
Siralmas állapotú Ambrózy kripta
Ambrózyékat a park jelenlegi gazdái csak rákérdezésre említik. A báró szülőfaluja, a Temesvártól néhány kilométerre fekvő Temesgyarmat római katolikus temetőjében az Ambrózy-család kriptája siralmas állapotban van. Semmi nem jelzi, hogy egy arisztokrata család tucatnyi tagja nyugszik itt. „A kriptákat többször is feltörték, nem lehet már a régi feliratokat sem látni, csak itt ott, darabokban, össze vannak törve. Volt már úgy, hogy kiszedték a halottakat a kriptából és koponyákat raktak körbe más sírokra. Amikor az emberek a temetőbe jöttek, megijedtek, hogy milyen dolgokat láttak. Ezért most bezárjuk a kriptát, és amennyire tudunk, vigyázunk rá” magyarázza Hahanski Vidor Klára temesgyarmati egyházi gondnok. A bánsági ágon kihalt arisztokrata család emlékét a Temesvár központjában lévő evangélikus templomban őrzi egy berámázott címer. A telket ugyanis, amelyen a templomot építették, ugyancsak az Ambrózy bárók adományozták az egyháznak.
Kommentek a bejegyzéshez