Treemail

Bejelentkezés

Navigáció

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

Lucfenyő fajták (Picea abies Inversa)

A kertbarátok, növénygyűjtők körében korántsem ismeretlen, mégis elég ritkán ültetett lucfajta. Több mint 120 éve ismert: R. Smith bukkant rá a közép-angliai Kilnet Hall-ban. Érdekes, csüngő-visszahajló ágú példányai a parkban, kertészetben egyéni jellegű, különleges hangulatú növényegyüttest alkotnak.

          Talajtakaró, illetve sziklák, támfalak formájához idomuló bokorrá vagy 5-10 méter magas fává alakítható. Az erős, támaszték segítségével magasra nevelt fa tág terekkel tagolt, nagyobb léptékű parkban kaphat méltó helyet. Kisebb kertekben az alacsony törzsű vagy bokros termetű kellemesebb képet nyújt. Ha törzset, erősebb, fölfelé törő faágat nevelünk, fiatal korától kezdve karózzuk, majd a kívánt magasság elérése után egy-két évig hagyjuk sorsára. Ezalatt kiderül, hogy az erősebb, csúcsközeli hajtások a tér mely irányába fejlődnek a legerőteljesebben (ez nem közömbös a főbb ágak további vezetése szempontjából). Ha eldöntöttük, hogy az adott környezetbe az alacsonyabb vagy inkább a magasabb illik jobban, a főágat, illetve erősebb oldalhajtásokat karó, esetleg huzal mellett neveljük. Hajtásai ugyan a tér bármely irányába vezethetők, az ide-oda tekergőző, természetellenesen alakított növény azonban torzó benyomását keltheti. Sokkal ízlésesebb, ha csak egy-két nyugodt ív adja meg növekedésének fő irányát, s a növény kibontakozását nem befolyásoljuk mindenáron.

          Hajtásai szinte minden tekintetben megegyeznek az alapfajéval. A sárgásbarna, erősen pikkelyes („bordázott”) hajtástengelyen vagy a vékony oldalhajtások kivételével a tűk csaknem körkörösen állnak, a környezeti viszonyoktól függően kevésbé vagy erősebben sztómavonalasak.

          Meglehetősen igénytelen, a szárazságot azonban megsínyli. Mint a csüngő formák legtöbbje, kedveli a párás, kiegyenlített viszonyokat, meghálálja az öntözést. Szárazságtűrő növényekkel kialakított kertrészletben, például délies hangulatú (szubmediterrán) kertekbe vagy száraz homokra nem való. Annál inkább illik a nyugat-dunántúli kertekbe, a domb- és hegyvidékek párásabb völgyeibe, magasabb régióiba. Szépen társítható hangafélékkel, madárbirsekkel, elfekvő borókákkal, a törpefajták legtöbbjével. Nagy lombfelületek vagy befuttatott falak előterében alakja szépen kirajzolódik. Kellő fantáziával gyűjteményes kertek, öntözött városi parkok érdekes, megragadó hatású növényévé nevelhető.