Treemail

Bejelentkezés

Navigáció

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

Lucfenyő fajták (Picea abies Finedonensis)

A kertészeti szelektálás, nemesítés területén általában jelentős eredmény, ritka esemény, ha egy faj színes lombú, tarka, évszázadonként változó színtónusú vagy legalább a kihajtáskor eltérő színű. A lucfélék között eddig csak néhány fajból ismeretes mutációs eredetű színes klón, fajta. Ilyenek például az ajáni, keleti (kaukázusi) vagy a fehér luc sárgán kihajtó és később visszazöldülő kultúrformái (Picea jezoensis ‘Aurea’, P. orientalis ‘Aurea’, P. glauca ‘Aureospicata’) vagy az ezüstfenyő (szürkeluc) sárgásfehér tónussal színeződött formája, a P. pungens ‘Flavescens’.

            A közönséges lucból (Picea abies-ből) már többféle színes fajtát is szelektáltak. Ezek növekedési erélye hasonló vagy alig csekélyebb, mint az alapfajé, a tűk fehéres vagy aranysárga elszíneződése általában a kihajtáskor feltűnő és néhány hét után elfakulnak, bronzos barnába hajlanak vagy visszazöldülnek (‘Aurea’, ‘Aurescens’, ‘Finedonensis’).

            A hazai növénykedvelők, gyűjtők körében legismertebb és egy-egy faiskolában szaporítják is a Finedonensis (e: fájndonenzisz) színes formáit. A tavasszal Vácrátótra vagy Kámonba látogatók okkal csodálják meg e fajta szép, koros példányait: a többi lucféle között ezek mintha virágdíszbe öltöztek volna, világossárgán fakadó friss hajtások pamacsai borítják a koronát. Egyes fákon a hajtásokkal egy időben megjelenő termős tobozvirágzatok bíborszínűek (egyébként világoszöldek). Szerencsés esetben a Finedonensis idősebb, termőre fordult példányainál fokozódik az élmény, ha az aranysárga hajtásokhoz a tobozkák pirosa társul.

            Éppen 120 éve, hogy egy angol kertészetben, Finedon Hallban, lucmagoncok között megjelent az első akkor még névtelen példány. Azóta főként oltás útján terjed, de itt-ott dugványozással is próbálkoznak. Kis százalékban magvetésből is előjön.

            Fényben gazdag, üde termőhelyen, szabad állásban mutat igazán. Fél- vagy mélyárnyékba kerülő hajtásai sápadt kénsárgák, míg a fényen növők élénk citrom- vagy aranysárgák. A friss hajtások pár hét múltán, a nyár folyamán sárgásbarnára váltanak, majd a következő évre kizöldülnek. A zsenge hajtások különösen száraz időben a tűző naptól megperzselődhetnek, amely barnulással, esetleg kisebb hajtásrészek leszáradásával járhat együtt. A Finedonensis az év nagy részében egy átlagos luc látványának megfelelő. Igényessége miatt inkább a Nyugat-Dunántúl és a hegyvidék kertjeibe való. A tavaszi színpompa kiegészítése, s általában a kert- vagy parkrészlet hangulata érdekében sokféle örökzölddel és lombhullató fajjal, rododendronokkal, pieriszekkel, törpe- és elterülő lucformákkal, karcsú vagy heverő magashegyi borókákkal, örökzöld borbolyákkal, kecskerágókkal társítható.