Treemail

Bejelentkezés

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Navigáció

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

Leforrázott örökzöldek

kalmia_latifoliax.jpgA tavaly december elejétől idén január közepéig megszakítás nélküli kemény hideg után több kertben látni károsodott növényeket. Örökzöldek ezek, méghozzá elsősorban lomblevelűek, nem fenyőfélék. Tiszta sor - mondhatnánk -, nyilván fagyérzékenyek. Eddig azért bírták, mert az utóbbi pár év enyhe telei nem jelentettek számukra erőpróbát.

A rododendronok rokonsági körébe tartozó Kalmia latitolia ezen a télen sem károsodott

Zavarba ejtő azonban, hogy másutt, akár egy utcával odébb vagy éppen a közvetlen szomszédban, ugyanolyan növények „álldogálnak” épen és egészségesen. Hogyan lehetséges ez? Hogy lehet az, hogy a házak napsütötte déli oldalán, olyan helyeken, amelyek mindig enyhébbek, melegebbek környezetüknél, most megbarnult, máris csörgő-száraz levelekkel szomorkodnak egyes örökzöld cserjék, másutt meg a leghidegebb, mindig árnyékos északi oldalon semmi bajuk? És egyáltalán: Érdemes ilyeneket ültetni, ha csak az első igazi télig tartanak ki?

A tél megpróbáltatásai közül csak az egyik az alacsony hőmérséklet. Sajnos a növényismertetők, szakkönyvek is általában csak arról adnak információt, hány fok hideget bírnak ki a növények. Márpedig ez egyrészt kevés, másrészt félrevezető. Kevés, mert egyáltalán nem igazít el a tekintetben, hogyan viselkedik a növény, ha a hideg téli napsütéssel társul, ha erős szél van, ha a hideg levegő egyúttal nagyon száraz is. Ezek a tényezők ugyanis mind fokozzák a hideg hatását.

Félrevezető tehát, ha csak a hidegtűrést vesszük figyelembe: a hideg mindig más fontos hatásokkal társul, ezért ugyanaz a növény az egyik télen mondjuk mínusz 20 fokot is minden gond nélkül visel el, de lehet, hogy a következő télen a felét sem bírja ki. Most azonban általában nem teljes pusztulás következett be. Ha megvizsgáljuk az élettelennek tűnő növényeket, azt tapasztaljuk, hogy bár leveleik megbarnultak és szárazak, a hajtások, vesszők és rügyek továbbra is épek, élet van bennük. Legtöbbjük nyár elejére új hajtásokkal, levelekkel rendelkezik majd, és őszre szinte eltűnik róluk a mostani kártétel.

Ez ugyancsak azt támasztja alá, hogy itt másról (is) szó van, mint a mínusz 15-20 fokos minimumok pusztítása. Vegyük sorra, mi van a mostani helyzet hátterében, mert így egyúttal birtokába kerülünk azoknak az ismereteknek, módszereknek és trükköknek, amelyekkel elejét vehetjük az ismétlődésnek. A kertjeinkben általánosan ültetett lomblevelű örökzöldek egyike sem őshonos nálunk. Ez azt jelenti, hogy mindegyikük többé-kevésbé a miénktől eltérő klíma­feltételek között alakult ki a múltban, és ez a különbség ma is fennáll. Ennek a növénycsoportnak a tagjai részben a világ mediterrán-szubmediterrán klímaterületein, részben Kelet-Ázsia Himalája környéki, kínai és japán élőhelyein élnek.

Senecio grayi „Sunshine”. Szélvédelemmel, téli árnyékban biztonságosan telel

A mediterrán származásúak esetében nagyon fontos, hogy élőhelyükön általában hosszabb idejük van növekedni, mint nálunk, és a növekedés ritmusa is más, mert ott minden ősz hosszú, enyhe és napsütéses. Ha forró, száraz nyarakon folyamatos öntözéssel elérjük, hogy ne tartsanak nyári növekedési szünetet - ennek őszi másodnövekedés és a beérés nélküli hajtások téli károsodása lehet a következménye - akkor sokat tettünk a most látható állapot elkerülésére. Ide sorolódnak a szuharok ( Cistus ), a babérmeggy ( Prunus laurocerasus ) és a bangiták közül a Viburnum tinus . Utóbbi kettőnél az is lényeges, hogy a kerten belül lehetőleg széltől védett, nyáron napos, de télen faltól, nagyobb fenyőfélétől árnyékolt helyre kerüljenek.

Így a hideg, de napsütéses időben sem kényszerülnek elpárologtatni leveleikből azt a vizet, amelynek helyébe az átfagyott földből a gyökerek képtelenek újat szivattyúzni. Megperzselt, leforrázott leveleik sok helyen most ennek és nem a hidegnek a következményei, és ezért épek most is az árnyékos helyeken. A kelet-ázsiai lomblevelű örökzöldek élőhelyén sohasem párosul a téli hideg hófedés nélküli napsütéssel, nagyon száraz levegővel és erős széllel.

Azzal meg különösen nem találkoznak, hogy ezek mindegyike egyszerre hat. A múlóban lévő télen nálunk ez a kombináció is előfordult. Ennek a növénycsoportnak a tagjai majdnem kivétel nélkül félárnyéki-árnyéki növények az eredeti élőhelyen, ezért nemcsak azt „utálják” nagyon, ha nyáron tűző napon kell szenvedniük, hanem minden igazi télen károsodnak ott, ahol hét ágra süt a Nap, tombolni tud a szél. Ide tartozik a babérsom - Aucuba japonica, egyes örökzöld loncok (például Lonicera standishii ) és a bangiták ( Viburnum davidii , Viburnum cinnamonifolium ). Levélpusztulással-hullással jelezték párás félárnyék-árnyék igényüket a kelet-ázsiai vagy az Andok magasabb régióiból származó örökzöld borbolyák ( Berberis ) is. 

A nagytermetű, nagylevelű, díszes kelet-ázsiai mahóniák, mint a Mahonia bealei , Mahonia japonica és hibridjeik (Charity, Winter Sun) sem napos helyekre valók. Napsütésben most leperzselődött a nagy meténg (Vinca major), az összes orbáncfű ( Hypericum ) - de csak elcsúnyultak, nem fognak elpusztulni.

Ha napközben is mínusz 4, mínusz 8 fokos időszakban napsütés és szél együtt érte őket, több helyen levélpusztulással válaszoltak az egyébként jó télállóságú bambuszok (Phyllostachis, Sasa, Pseudosasa és társaik), az illatcserjék (Osmanthus fajok és fajták), az örökzöld veronikák (Hebe),  és örökzöld ( Ligustrum japonicum, Ligustrum lucidum ) fagyalok, valamint a télizöld Ligustrum ovalifolium, de szinte teljesen biztos, hogy maradandó károsodás nélkül kiheverik. Mit tehetünk aktuálisan, és mit tehetünk hosszabb távon az ilyen károk elhárítására? Ha korosodott növényünk van, április közepéig ne nyúljunk hozzá: addig eldől, hogy új hajtásokkal, levelekkel megújul-e vagy olyan erős trauma érte, amelybe belepusztul.

eriobotrya_japonicax.jpgA japán naspolya ( Eryobotria japonica ) hatalmas leveleivel impozáns növény, de csak védett árnyékban telelhet ki sértetlenül

Ezt követően viszont érdemes elgondolkodnunk azon, jó helyet választottunk-e a kárvallottnak és hol lenne kertünkben megbízhatóbb, ideálisabb fekvése. Ha most tervezgetjük kertünk kialakifását, okvetlenül vegyük figyelembe a növényválasztásnál és a kiválasztott növények helyválasztásánál, érzékenyek-e a téli napsütésre, erős szélre. Ha nincs ideális helyünk lyen növények számára, de mégis sze­retnénk belőlük a kertünkbe, akkor ne feledkezzünk el télre szezonális árnyékolást és szélvédelmet adni nekik.

Az ide sorolt növények ideális telepftési ideje minden esetben a tavasz: a következő télig gyökereik talán már olyan mélységbe érnek, ahonnan hosszú, kemény hidegben is tudnak elegendő vizet felvenni a levelekből eltávozó, elpárolgó folyadék helyébe. Végül a téli hideg „szüneteiben”, talajfagy-mentes időszakaiban - furcsa-nem furcsa - célszerű megöntözni ezeket a növényeket, különösen a fiatalabb, gyökerekkel csak a felső, könnyen átfagyó talajrétegben rendelkező példányokat.