Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Koreai jegenyefenyő (Abies koreana)

A Távol-Kelet régi kultúrnövényét Európa 1907-ben fedezte föl, amikor Pére Faurie a délkoreai partoknál fekvő kis Quelpaert (Cheju) szigeten, a vulkanikus Hallaj-San lejtőin, mintegy ezerméteres magasságban először gyűjtötte. A következő évben Franciaországba, majd 1913-ban Angliába került. Kereskedelmi mennyiségű mag azonban csak 1917-ben, Wilson expedíciójából jutott Európába. Hogy mikor hozták be Magyarországra, bizonytalan, mert idősebb példánya, az egész Kárpát-medencében nincsen. Ismervén hányatott sorsú kastély-kertjeinket, nem kizárt, hogy az 1920-as években néhány helyen már volt Magyarországon, de eltűntek, kipusztultak. Az 1960-70-es években többen hoztak az országba fiatal fát, mostanáig mégis ritkaságnak számított. Néhány éve azonban már mindenki számára elérhető, hisz a Nyugat-Dunántúlon, Herényben máris nagyban oltják, szaporítják, kisebb tételek már lerakatokba is eljutottak.



          Szép fa, melynek ágai szabályos, sűrű emeleteikkel olykor a szobafenyők remek hatását keltik, a hajtásra merőleges, csavarvonal szerint körbeálló tűi a fehér és a zöld váltakozó csillogásával gyönyörködtetnek. Már fiatal korban, az egészen alacsony fák meglepnek lila tobozvirágaikkal és apró gyertyaszerű tobozaikkal. Nyugat-Európában nagyon kedvelt, a faiskolák bővelkednek ajánlatokkal, s ott toboztermő 1-2 méteres növények is megvásárolhatók. A magoncok élvezetesen változatosak: rövid és hosszú tűi, hengeresebb vagy lapítottabb hajtású és sűrűbb vagy ritkább tűállású formák minden típusa előfordulhat, csak egy bélyeg nem változik, a levélszín alsó oldalának vakító fehér hamvassága. A legérdekesebb toboz-dísz tarkasága: a zöld, lila minden színárnyalata, a kis és nagy tobozúak, sűrű és ritka tobozállású, vagy tobozfelleveles (brakteás) és sima tobozú formák egész sora fordul elő. Legszebbek a sötétlila tobozú és fellevelű vagy fellevél nélküli típusok. A formák szelektálása és csak a legszebbek oltása mindenképpen célkitűzés. Nyugaton ezeket már forgalmazzák különböző fantázianeveken.



          Ismert törpe fajtája a ‘Compact Dwarf’. A „tömör törpe” kiváló kőkerti növény, bár épp legszebb dísze, a látványos tobozok sohasem jelennek meg rajta. Bőven termő törpe fajták szelektálása folyik: ‘Nana’ néven máris több lassú növekedésű toboztermő oltvány került forgalomba a nyugati faiskolákban. A Nyugat-Dunántúltól és hegyvidékeinktől eltekintve a tűző naptól védett, inkább keleti és északi fekvésbe ültessük. Erősen meszes talajon talajcsere ajánlatos. Talaját tartósan avarral borítva, gyakori öntözéssel, talajárnyékolással is elősegíthetjük a talaj lassú, semleges átalakulását, a semleges talajreakcióhoz közeli humuszos feltakaró kialakulását.



Kommentek a bejegyzéshez