Treemail

Bejelentkezés

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Navigáció

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea)

Az alföldi magas talajvizű területektől eltekintve a pannon sík- és dombvidék egyik legelterjedtebb tölgye. Elegyfa a cseresekben sík- és dombvidéken, a molyhostölgyes szálerdőkben, a bokroserdők meleg, déli lejtőin, sőt az északi lejtők és völgyek gyertyánosaiban is. Gyakori a savanyú, szilikátos, vulkanikus alapkőzetű területeken.

            A hatalmasra növő, vízben és tápanyagban gazdag termőhelyet jelző kocsányos tölgy vagy a kopárosokon tenyésző cser- és molyhostölgy mellett a kocsánytalan tölgy kevésbé helyhez kötött. A kocsányos tölgy hangulatát idézi szikárabb, soványabb termőhelyeken.

            Levelei 8-10 cm-esek, ovális alakúak, lekerekedő széllel mélyen karéjosak, alapjuk felé fokozatosan elkeskenyednek. Fényes, derűs zöld levelei között szemben a kocsányos tölgy hosszú termésszárával rövid nyélen csoportosan fejlődnek makkok.

            A kocsánytalan tölgy két ismert alfaja vagy rokon faja közül a sokkmakkú tölgy (Quercus polycarpa) keskenyebb, egyenletesen karéjos, bőrszerű leveleiről, nagy tömegben és csomókban fejlődő, barna kupaccsal érő makkjairól, kopasz, bibircses kupacsleveleiről ismerhető fel. A dalechamp tölgy (Quercus dalechampii) vékonyabb, mélyebben és szabálytalanul karéjos, fonákján pelyhes leveleivel díszít. Botanikai megkülönböztetésük nálunk éppúgy, mint Európa többi részén nem volt következetes, így a termesztésben a tág értelemben vett kocsánytalan tölgy telepítésével terjednek az al-, illetve a rokon fajok is.

            Kívánatos lenne, ha a tölgytelepítés a magyar táj esztétikai formálásában ismét szerepet kapna. Átlagos lösz- és lejtőlábi terülteken a cserrel, kopárosokon a molyhostölggyel a legfontosabb állományalkotó fafaj. Jó, mélyrétegű talajon egyedi állásban szép, földig záró koronájú fává nevelhető, kopároson pedig alacsonyan elterülő, szétágazó, több törzsű példányai a legszebbek.

            Állományszerűen telepítve meszes, déli lejtőkön cserrel, molyhostölggyel, északias, hűvösebb fekvésű és hegyvidéki kertekben a gyertyánnal (Carpinus betulus) telepítsük. Az örökzöld társakat déli lejtőkön a csertölgynél leírt módon csak öntözéssel és mélyített (árkos-gödrös) telepítéssel ültessük. A szárazabb részre a japán kecskerágó nagylevelű típusa (Euanymus japonicus 'Macrophyllus'), dérbabérok (Skimmia japonica, S. reevesiana, S. laurifolia), babérmeggy (Lauricerasus) fajták kerülhetnek. Árnyasabb, nedvesebb talajú részeken a babérmeggy nagylevelű típusai (Lauricerasus officinalis 'latifolia'), a babérsom (Aucuba) fajták, a magyalfélék, közük a kamélialevelű magyar (Ilex X altaclarensis 'Camellifolia') és a közönséges magyal éplevelű változatai (I. aquifolium 'Heterophylla') fejlődnek készségesen.

            Nagyon mutatós a gyertyánnal vegyes telepítés. A gyertyánt lehetőleg hagyjuk tövétől elágazónak, több törzsűnek. Szép bordás, világos törzse különlegesen mutat a kocsánytalan tölgy sötétlő törzsei között, borostyánnal és üde talajt kedvelő örökzöldekkel kevés munkát igénylő, természetes hangulatú kertet teremthetünk.