Treemail

Bejelentkezés

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Navigáció

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

Himalájai boróka (Juniperus wallichiana)

A távoli hatalmas hegyvidék gazdag flórájának sok faja immár dísznövényként ismeretes Európában. A finoman csüngő tűjű himalájai selyemfenyő, a kecsesen bókoló hajtású himalájai cédrus, a sokféle Rhododendron láttán nem nehéz elképzelni a Himalája négyezer méter közötti hűvös, párás klímájú öveinek buja növényvilágát. E képben tölgy- és juharfélék, berkenyék és nyírek, jegenyefenyők és cédrusok, áfonyák és madárbirsek tarka társaságában is érdekes színfoltot jelentenek a himalájai borókák karcsú termetű, sötétzöld lombú fái. Azokban a régiókban, ahol az alacsonyabban élő, gazdag szubtrópusi növényzet már felritkul és az érzékenyebb fák, cserjék lassan átadják helyüket a hideget, szelet, havat jobban tűrő társaiknak, fel-feltűnnek a Juniperus wallichiana keskeny kúpjai. Elszórtan az ötezer méteres magasságnál is feljebb hatolnak, az alpesi övet közelítve egyedei mindinkább letörpülnek, juvenilissé (fiatalkori, tűleveles alakká) válnak.

          A kifejlett példányok pikkelylevelesek, de a fa alján vagy a korona belsejében gyakran jelennek meg tűleveles hajtások is. A tompa hegyű, 5-8 mm-es tűlevelek a hajtástengelyre mintegy merőlegesen elállók, az időskori hajtások pedig világos szegélyű, lazán egymáshoz simuló, hosszúkás pikkelylevelektől rajzolatosak.

          Kezdetben sárgászöld, barnán pontozott, a következő évben fényes kékesfeketére érő, hosszúkás tojásdad, 6-10 mm-es tobozbogyói már a fiatalabb növényeken is megjelennek, általában egymagvúak. Karcsú, szabályos alakú, kúpos koronájú, sötétzöld lombozatú példányainak egyéni jellege különösen kiemelkedik a gyűjteményes kertek sokszínű növényültetvényeiben vagy parkok, nagyobb zöldfelületek öntözött gyepfelületében csoportosan (például a színben, alakban, növekedésjellegben eltérő borókafélék társaságában) telepítve.

          A nyolc év óta hazánkban nevelt példányok a vártnál sokkal jobban bírták a tél megpróbáltatásait és jó minőségű, nem túl száraz talajon nagy növekedési erélyt tanúsítanak. Angliában a himalájai borókák jól kiállták a híres 1928-29-es kemény telet, amikor például a Bedgebury Nemzeti Fenyőgyűjteményben mínusz 30 Celsius fok is volt. Eddigi megfigyeléseink alapján bátran telepíthetjük szélesebb körben is, főleg öntözött gyepek szegélyén, vagy más, alacsonyabb, gömbös vagy heverő fenyőfajták, fajok között.

          Hazai telepítését elsősorban a Dunántúl nyugati felében javasoljuk.