Finom ecsettel

Van, hogy évtizedek hosszú sora kell ahhoz, hogy tökéletessé csiszolódjon egy kert összhatása, de van, hogy a reggeli köd gyorsan múló fátyla is átformálja a látványt, és puha sejtelemmé változtatja a nyári verőfényben éles, tiszta kontúrokat.

Saját, Giverny-ben lévő kertjében fogant Claude Monet csodálatos festményeinek jó része. Ez a kert - amennyire egy élő kompozíció esetében lehetséges - ma is a régi, több mint százéves formájában létezik: az évszakok ritmusában, a nappalok-éjszakák, sötétség-fény-árnyék váltakozásában pulzál. Látogatói - akárcsak hajdani tulajdonosa - átengedik magukat a hely atmoszférájának, a gondosan tervezett kompozíció hatásainak, s közben saját személyiségükön keresztül átszűrik, átrajzolják azt, ami annak idején a festőt is megfogta. Béke honol itt, fény játszik a színekkel és a formákkal. Az impresszionizmus nagy alkotójának csodálói megtelnek benyomásokkal, különleges hangulat keríti hatalmába őket a tavirózsák ringását, az ég s a víz mozgását figyelve.

Az évszakok fáradhatatlan festők, akik szünet nélkül dolgoznak, olykor észrevétlen, máskor feltűnő színváltásokkal. Olykor a folyton változó - növekvő, színeket váltó - növények méretarányai néhány év alatt drámai módon ˛átrendezhetik˝ a kertet: az esendőnek látszó, oltalomért fohászkodó csemetékből ripsz-ropsz fejüket büszkén az égnek emelő fiatal fák lesznek, majd fenséges magasukból titokzatosan susogó óriások.

Mindez spontán, mondhatni, tőlünk függetlenül zajló folyamat. Mi tulajdonképpen csak rácsodálkozhatunk a változásra, a véletlen pillanat művészetére. De hangulatokat, hatásoíkat mi magunk is tervezhetünk és létrehozhatunk! A kertben összekeveredhet, összekapcsolódhat a természet spontán munkája és a mi gondos tervezésünk. Tudatosan kialakíthatunk olyan pontokat, olyan helyeket, amelyek alkalmasak az elmélyült szemlélődésre, egy napkelte, egy harmatos reggel, egy bíborszínű őszi lomborgia hangulatának átélésére.

Hogy egy kompozíció, egyetlen fatörzs göcsörtjei vagy a szőkére száradó kaszálatlan fű látványa kiben mit kelt, és kit melyik ragad meg, az mindig az adott személyiségtől és a pillanatnyi lelkiállapottól függ. Ezért aztán ugyanaz a látvány különböző időpontokban egészen másképp hat ugyanarra az emberre. És persze egészen más látványelemek hasonló hangulatot válthatnak ki különböző emberekből. Ugyanannak a kertnek a látványa keltheti az ismerősség, a jóleső biztonság, az otthonosság érzetét, máskor meg ugyanezért akár unalmas lehet a szemünkben.

Hangulat - vagyis szavakban pontosan visszaadhatatlan. Hangulat - vagyis rendkívül változékony. Egy kert egésze persze képtelen folyton ehhez a nagy változékonysághoz igazodni. Mégis sokszor érezhetjük úgy, hogy szomorúságunkhoz kedvetlenedett a kert is, vagy éppen nagy örömünkre, kirobbanó kedvünkre válaszolva nyílt ki épp akkor egy csodálatos, régen várt rózsa. Ha folyamatosan figyelünk, rájövünk: kertünk mintha szolidáris lenne velünk örömeink és gondjaink közepette, vigasztalni és vidítani képes, és jó gondolatok születését segítheti egy kedves sarka, egy csendes zuga.

Ha ismerjük saját hangulati térképünket, magunk is teremthetünk a kertben olyan sarkokat, amelyeket a természet formál tovább és vele közösen akár váratlan, megrendítő hatások, élmények és hangulatok forrásait állítjuk elő. Így a kertnek egy olyan új dimenziója jöhet létre, amely messze többet ér, mint a kertépítés és -gondozás szakkönyvekbe préselt tudása. Ha nyitottak vagyunk rá, feltárulhat az, ami megérint, elbűvöl, rabul ejt és fogva tart.

Fotó: Pixabay