Treemail

Bejelentkezés

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Navigáció

Treemail

Jelenlegi hely

Címlap

Együtt nyílók, együtt termők

nyulfulx.jpg

Egy kert színvilága nagyban befolyásolja esztétikai értékét és minőségét. Tavasztól őszig nincs két olyan hét, amikor teljesen azonos színek uralkodnának a látványon belül. Ezért nemcsak az a kérdés, hogy a virágaikkal, később terméseikkel egymás után dísznők milyen képet adnak a sorjázó hónapokban, hanem az is fontos, hogy az egyszerre nyitók, együtt termők egy adott pillanatban mennyiremutatósak.

A növények összeválogatásánál ezért lényeges szempont, hogy az egyes évszakokban lehetőleg mindig legyenek egy­szerre virágzókból összeálló foltok, ősz elejétől pedig - lehetőleg hosszú ideig - egyszerre virító termések, oldandó a lombtalan téli kopárságot. Csúnyának nevezhető színek nincsenek, az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy az azonos időpontban nyitók közül milyen színűeket válogatunk egymás mellé.

A nyúlfül ezüstös levelei és a fal fehérje ad keretet az előtér diszkrét lila virágainak és a háttér élénkszínű tátikáinak

Mielőtt azonban a válogatás közben a majdani virágok és a leendő termések színeit egyeztetnénk, előbb a kert alaptónusát adó lomblevelű és örökzöld növények lombszíneit kell egymás mellé képzelnünk.

Ez azért szükséges, mert a virágok és a termések viszonylag rövid életű, gyorsan múló színfoltok, míg a lombozat - különösen az örökzöldeké - folthatásban nagy terjedelmű, időtartamban hosszabb, meghatározó karakter. Ne nagyjuk magunkat megtéveszteni a színes növénykatalógusok és prospektusok virágözönt mutató színorgiájától: A legszebb évelő, cserje vagy fa is minden évben legfeljebb két hét-egy hónapig hasonló, mint a képen, lombozata viszont tavasztól őszig nagyjából azonos zöld alapot ad.

aster_polygonumx.jpgA lilába hajló Aster a háttér, amely kiemeli a kistermetű keserűfű (Polygonum) halványrózsaszínjét

A növényvilág fantasztikus változatossága rengeteg variációra ad lehetőséget az azonos időben nyitók összeválogatásánál. Ezt a nagy variabilitást évről évre még fokozza a növénynemesítés, amely új meg új szín- és méretváltozatokat kínál a faiskolákban. John Brookes, az ország határain túl is méltán híres angol kerttervező és -esztéta azt tapasztalja - és ezt mi itthon csak megerősíthetjük -, hogy „a nemesítők ma arra törekszenek, hogy a legegyszerűbb növények szinte sokkoló színű változatait állítsák elő.

Ha a piac fekete rózsát igényel, a nemesítők azt is létrehozzák. Az ilyen növényeket különösen nehéz másokkal társítani, hacsak nem uralkodó szerepet szánunk nekik. Különösen rossz az összhatás, ha a már említett katalógusok kínálta, erős színű újdonságokból évenkénti vásárlással fokozatosan alakul ki egy növénycsoport. Ott minden egyes tag uralkodni akar, együttesen pedig zavaros, csiricsáré egyveleggé válnak még akkor is, ha egyébként külön-külön szépek.

A barátcserjét (Vitex agnus-castus) csörgőfával, jeneszterrel, gránátalmával társítsuk

Természetesen ahhoz, hogy harmonikus színösszeállítású, együtt virágzó foltjaink alakuljanak ki, ismernünk kell a növények virágzási idejét. Hiába tetszik például az aranyvessző intenzív sárgája a levendula kékesibolya színével együtt, ha ezek egymás közelébe ültetve sohasem fognak azonos időben nyitni. Viszont szép és hosszú ideig díszítő együttest hozhatunk létre, ha az említett forziciát fehér liliomfával (Magnolia kobus), hamvas gyöngyvesszővel (Spiraea x cinerea) és japánbirssel (Chaenomeles japonica), utóbbinak piros, rózsaszín vagy fehér változatával, társítjuk.

Valamivel később, április közepén-végén, a lombfakadás kezdetén lehet szép együttesünk, ha kései japán díszcseresznyét (Prunus serrulata Kanzan) ültetünk korai díszalmák közelébe (Malus x purpurea, Malus baccata, Malus floribunda, Malus spectabilis). Utóbbiak sorrendben piros, fehér, rózsaszín virágokkal pompáznak. A csoport környezetébe törpemandula is kerülhet, hiszen virágzási ideje az előbbiekkel azonos, virágszíne az intenzív rózsaszín pedig nagyon szépen harmonizál nagyobb termetű társaiéval.

vitex_agnus-castus_flowersx.jpgA barátcserjét (Vitex agnus-castus) csörgőfával, jeneszterrel, gránátalmával társítsuk

Az időbeli sorban továbblépve - mondjuk május közepére, végére - ajánlhatjuk a rózsalonc (Weigela) fehér, rózsaszín, piros színváltozatait, a kínailonc (Kolkwitzia amabilis) rózsaszín és fehér, a közönséges gyöngyvessző (Spiraea x vanhuttei) fehér vagy a jósika orgona (Syringa josikae) halványlila színeivel társítva. A nyár második felének hosszan tartó dísze lehet a kínai csörgőfa (Koelreuteria paniculata) aranysárgája, a barátcserje (Vitex agnus-castus) lilájával és a gránátalma (Punica granatum) égővörös, fehér vagy sárga változataival.

Természetesen évelőkből is megkomponálhatók olyan foltok, amelyeken belül a virágzási idő, majd az azonos nyitási idejűek harmonizáló színek szerint csoportositva kerülnek egymás mellé. Fákra, cserjékre és évelőkre, de az agynyáriakra is igaz: minél nagyobb repertoárból válogatunk, annál több szépséges együttest tudunk összeállítani. Így a kertben tavasztól őszig mindig lesz éppen akkor impozáns, a szemet, a szívet-lelket gyönyörködtető színfolt. A lombok búcsúja után is maradnak díszes foltok, ha ezt is előre megkomponáljuk.

Egy példa: a datolyaszilva (Diospyros kaki) narancssárgára érő, csak novemberben szüretelendő gömbjei közelében az egyik piros termésű díszalma (Malus adstrigens) különleges látványt ad. A különböző berkenyefajok (Sorbus) azonos időben - szeptember-október - színesedő, narancssárga, barna, fehér, piros almácskái nagy csoportokban viritanak, és a májusi, azonos idejű díszes virágzásuk után ősszel is - csak egymással csoportosítva - is hosszan díszítenek. A példák kiragadottak, elenyésző töredékét adják a lehetőségeknek. A kert kialakítása előtti latolgatáskor vagy akár egy többé-kevésbé „kész” kert továbbfejlesztése során is érdemes ezeket is megfontolni.

 

vitex_agnus-castus_flowersx.jpg