Dogmák és babonák

Nincs az a szakma, amely meglehetne szokások és hagyományok nélkül. És nincs az a szakma, amelyet ne köthetne gúzsba, ha szokásai és hagyományai dogmákká és babonákká merevedve akadályozzák fejlődését, egy ésszerűbb és célszerűbb gyakorlat meghonosodását.

Arra a kérdésre, hogy mikor van a növények ültetési, telepítési ideje, a kertészszakma évszázadokig azt válaszolta a nri éghajlatunkon, hogy ősszel és tavasszal. Vagyis a téli nyugalmi időszakot éppen csak megelőzően és azt gyorsan követően. Lombhullató növényeknél ez mindig lombtalan állapotot, fenyőféléknél növekedési szünetet jelent. Ennek a gyakorlatnak az volt a magyarázata és az indoka, hogy a szabadföldben nevelt növényeket kiásni és új helyre ültetni nem lehet gyökérsérülés, gyökérvesztés nélkül. Ezért annál jobb a megmaradási esélyük, minél épebb gyökérzettel sikerül átemelni őket és minél inkább nyugalmi állapotban vannak. Ezek az időpontok viszonylag alacsony hőmérsékletet is jelentenek, amikor kicsi a párolgás. Így a növény - levelek hiányában különösen - jó eséllyel kerüli el a kiszáradás veszélyét.

Lassan ötven éve alapvető változás állt be. A műanyagok megjelenésével a szakma kikísérletezte a konténeres növénynevelést. A műanyag edények - szemben a korábbi égetett cseréppel - nem ˛lélegző˝ falúak, ezért a víz csak a beleültetett növény levelein és a konténerben lévő föld felszínén tud párologni. Tehát sokkal tovább tárolja a vizet, kevesebb öntözést igényel, gyorsabb növényfejlődést tesz lehetővé.

Még fontosabb előnye, hogy a téli fagyok idejének kivételével a benne nevelt növény bármikor gyökérsérülés nélkül ültethető végleges helyére. Ehhez képest tavasszal és ősszel a faiskolák még napjainkban is alig bírják a vásárlók rohamát. Június közepétől szeptember elejéig pedig alig akad vevő, mert a dogmává merevült, valamikor ésszerű szokás szívósan é1 a köztudatban. Pedig a növekedési időszakban ültetett növény az egyébként is szükséges öntözéssel a következő télig jól begyökeresedik, megszokja helyét és növekedési előnyt szerez(hetne) ősszel vagy következő tavasszal ültetett társával szemben.

Ezt a dogmát csak kiegészíti az a másik tévhit, hogy a konténeres növény drága, ezért földlabdás (zsákszövetbe burkolt földlabdás) vagy szabad gyökerű növényt érdemes vásárolni. Nos legfeljebb 5-20 százalék lehet az árkülönbözet, ha azonos fajtájú és méretű növényt veszünk alapul. Megmaradási esélyük között viszont ennél lényegesen nagyobb a különbség - a konténeres javára! A földlabdás, még inkább a szabad gyökerű növény, sokszor ˛zsákbamacska˝: sosem tudhatjuk, az eredeti gyökérzet mekkora hányada maradt az eredeti ültetési helyen.

De azt tudhatjuk, hogy éppen a legértékesebb, a tápanyag- és vízfelvételben kulcsszerepet játszó vékony gyökerek és gyökérszőrök nagyobbik fele. A konténeres növénynél ez a veszteség gyakorlatilag nulla. Ha többször kell újraültetni valamit, az csak drágább lehet, mint az egyszer ültetett konténeres. Jó lenne, ha végre rájönnénk: ma már egyáltalán nem természetes velejárója a növénytelepítésnek a pusztulás, legfeljebb nagyon ritka kivétel, amelynek oka legtöbbször nem a gyökérveszteség okozta kiszáradás!

Szívósan tartja magát az a szokás is, hogy zöldség- vagy évelővirág-ágyasokat a környező térszintből kiemelve alakítanak ki, a köztük lévő közlekedőútak pedig ezek szintjéhez alacsonyabban húzódnak. Ennek ésszerű okát tulajdonképpen nem is tudná megjelölni senki, hacsak azt nem, hogy - mondjuk a virágok - ˛jobban mutatnak, ha magasabban vannak˝. Ha valaki egyszer kipróbálja másképp, rájön, hogy még ez sem igaz, csak egyszerűen nem ismer más módot, ezért összehasonlítási alapja sincs. Ha pedig a növények szükségleteiből és a praktikum szempontjaiból indulunk ki, végképp bebizonyosodik, hogy másképp érdemes tenni. Hogyan? Legyen az ágyás szintje a közlekedőúttal azonos, még inkább mélyebb, mint az úté.

Ebben az esetben a növények vízellátása ugrásszerűen javul, hiszen a megemelt szint mindig gyorsabban szárad ki (a víz lefelé mozog, a szélnek és a napsütésnek jobban kitett, mint a mélyebb részek). Az ágyások így mintegy összegyűjtik az öntözővizet és a csapadékot és tovább is őrzik, mint ha kiemeljük őket. Növényeink tehát gyorsabban nőnek, jobban érzik magukat, kevesebb öntözéssel mutatósabb eredíményt adnak, és ez nemcsak esztétika, hanem munkaigény és pénz kérdése is. Ha nem az ágyást, hanem az utat emeljük ki a térszintből, akkor az fog gyorsabban kiszáradni: kevesebb gyom telepszik meg rajta, a legnagyobb eső után is gyorsabban válik járhatóvá.

Végül még egy röpke észrevétel az ˛oltott˝ jukkákról. Az úgynevezett ˛szobajukka˝ (Yucca elephantipes) 8-10 méteresre növő trópusi jukkafaj, amely fagyérzékenysége miatt nálunk csak szobában teleltethető és az elmúlt évtizedben slágernövény lett. Viírágboltosok(!) és növénykedvelők körében is szívósan él a hit, hogy a törzses példányok ˛oltott˝ jukkák. A hit alapja, hogy a törzs felső részén előbb kicsit oldalra, majd felfelé törő leveles hajtások alapja hasonlít az oltásforradáshoz.

De arról van szó, hogy a szívós növény idősebb, elfásodott részeit megfosztják leveleitől valahol Közép-Amerikában, százával bálákba kötegelik, miután sebeiket viasszal lezárták. Hajókban Európába érkeznek, ahol a kertészetekben konténerekbe ültetik a levéltelen törzsdarabokat. Pár hét és az elfásodott kéreg alatt megbújó alvórügyekből új hajtások törnek elő, a talajba került rész pedig gyökereket fejleszt. Mivel nem a középrügy nő tovább, oldalt csak idővel fordulnak függőlegesbe az új hajtások. Ahol előtörtek, ott meg az oltáshelyhez hasonló hegek képződnek.

Ha egy ilyen új hajtást idővel leválasztunk és meggyökereztetünk, kezdettől függőlegesen növekvő, először talpig leveles, majd fokozatosan felkopaszodó és elfásodó törzsű növényt kapunk. Olyat, mint a vásárolt példány. Ha ennek felső, leveles részét megint leválasztjuk, a levéltelenül maradt törzsből először oldalra, majd felfelé törve új hajtások bújnak elő, amelyek megint ˛oltásra˝ emlékeztetnek majd - pedig ahhoz semmi közük. Ahol tudni is lehet, ott kevés, ha csak hiszünk. A gyorsabb, szebb növekedés, a biztosabb megmaradás erre tanít és ezt igazolja vissza.

Fotó: Pixabay