A citrusfélék hazai termelésének gazdaságföldrajzi vonatkozásai (1952) 3.

Ezek után rátérve a citrusfélék további termőterületeinek felkutatására vonatkozó kérdésekre, tekintsünk át először a citrusfélék klimatikus igényeit összefoglaló táblázatot. A táblázat a szabadföldi termesztéshez szükséges adatokat tartalmazza.

A termőterületek kijelöléséhez szükséges földrajzi feltételeket 10 pontban foglalnám össze:

I. Fagyviszonyok szempontjából a terület alkalmas helyen feküdjék. Ne képezzen fagyzugot, ne folyjon oda a hideg levegő. Az abszolút minimumra, ennek gyakoriságára vonatkozó adatok, a fagy tartama, az első őszi fagyos nap átlagos napja, a késői és korai fagyok gyakorisága döntően fontosak! A levélre veszélyes fagy mandarinnál – 5-től-6, narancsnál – 4-től-5, a citromnál – 4 C^o.

Minél nagyobb mértékben fagy el a fák koronája, annál hosszabb ideig tart regenerálódásuk, annál később fordulnak termőre. Tehát minél magasabb földrajzi szélességen termesztjük a citromot, annál kisebb koronára kell nevelni. Ezért a legkisebb korona méretének akkorának kell lennie, hogy elfagyás esetén 1 év alatt újra ki lehessen alakítani. Különösen veszélyes a citrusfélékre az advektív jellegű fagy /fagyos szél/.

II.a. A levegő relatív páratartalma magas, legalább 60 % legyen! Dús harmatképződés, a lisztharmat jelentkezése, kenyér, bőrneműek gyors penészesedése jó indikátorok. Durva általánosítással azt lehetne mondanunk, hogy citrusfélék termesztésére azok a jó bortermőterületeink alkalmasak, amelyeken a szőlő lisztharmatos. A nádasok különösen sok párát juttatnak környezetükbe. Ugyanezen okból kellene megpróbálkoznunk a citrusfélék árkos művelésével, megfelelő sugárzás, illetve árnyékviszonyokat biztosító erdőterületeken, illetve megfelelő távolságú erdősávok között is.

II.b./ A terület szélvédett legyen, mert a szél a párát elhordja. A szelek iránya, ereje, gyakorisága fontos adatok. Nagyobb termőterületek kijelölésekor első feladat szélvédő fasorok létesítése.

III. A terület lehetőleg jól exponált déli lejtőn, folyóvíz, vagy tó közelében legyen. A déli lejtők ugyanis a sugárzásviszonyok szempontjából közel annyi fokkal vannak közelebb az Egyenlítőhöz, mint ahány fok a lejtő szöge. 15o-os déli lejtő majdnem 1/3-al több besugárzást kap. A vízfelület közelsége a telep és a folyó vagy tó égtájak szerinti elhelyezkedésétől, illetve a napszaktól függően kettős besugárzást teremthet, ezenkívül növeli a páratartalmat.

A hőingadozások mértéke /alacsonynak kell lennie, a kontinentalitás magas foka jelenti a termesztés egyik legfőbb nehézséget/, a vegetációs periódus havi hőösszegei, az 1 vegetációs napra, valamint az 1 óra megvilágítás tartamra eső hőösszeg fontos adatok. Nemkülönben a vegetációs időszak napfénytartam adatai, beleértve a vegetációs időszak 1 napjára eső átlagos napfénytartamot, ugyanígy az 1 napfényes órára eső Co hőösszeget.

IV. Döntően fontos, hogy legyen a közelben öntözővíz! Ha a relatív páratartalom 60% alá esik, öntözni kell. Forrás /ezek vízhozama/, folyó, tó közelsége, kutak vagy ciszternák létesítése igen fontos feltétel. Az optimális talajnedvesség 25% körül van. Ha a talajnedvesség a hervadási pontig /8 %-nál/ kevesebbre csökken, a növények kezdenek összesodródni. Hazánkban a citrus-árkoknak 10-20 mm csapadék, ill. öntözővíz szükséges 10 naponként s így 1 hét alatt 1 fára kb. 3-4 l víz kell. Ez a mennyiség azonban csapadékviszonyoktól függően változó.

Itáliában – ahol 10-16 napos turnusokban öntöznek, s ahol a citrusfélék szabadföldi termesztése folyik – természetesen nagyobb mennyiségű öntözővízre van szükség. Itt tízszeri beöntözés alkalmával kb. 500-600 liter víznek kell jutnia minden normális fejlődési fokon lévő fára. Ha hektáronként általában 400 fát veszünk, egy-egy beöntözéshez 220 m3 víz szükséges. Tehát – Itáliában átlagos 16 öntözést alapul véve az egész öntözési évadban 1 hektárra 3300 hl víz szükséges.

Ehhez a vízmennyiséghez azonban még bőségesen hozzá kell számítani az öntözés tartama alatt a csatornák által elnyelt vizet, az elpárolgást és azokat a vízmennyiségeket, amelyeket egyéb, életerősebb növények vonnak el. Így a fenti mennyiséget bátran kikerekíthetjük 5000 m3-re.

A nagyon sűrű, vagy nagyon friss tenyészeteknél, amelyeknél a fák erős növésben vannak, vagy pedig hegyes területeken, meghosszabbítják az öntözési időszakot, vagy sűrűbb turnusokkal dolgoznak. Ennél fogva a hektáronként felhasználandó vízmennyiség is kb. 6200-8600 köbméterre emelkedik, amely 0,40-0,55 liter víz /másodpercenként számított állandó ömlésével egyenlő, hektáros átlagban. Nyolc napos turnust véve alapul, másodpercenként átlagosan 0.50 liter öntözővíz szükséges.

Annak ellenére, hogy a citrusfélék bő /1800-2000 mm/ csapadékot kívánnak, a túlságosan magas talajvizet / az un. ’’lábvizet’’ / nem tűrik, mert a magas /75 cm-en felüli/ talajvíz, illetve a túlzott öntözés következtében gyökérrothadás, ill. elgyantásodás lép fel, és a növények könnyen tönkremennek.

Fontos az öntözővíz minősége. Az öntözővíz lehetőleg lágy víz legyen, mert pl. a magas, tevékeny-mésztartalmú kútvíz a levelére jutva bevonatot alkot és gátolja az asszimilációt.

V. A terület lehetőleg állami terület közelében legyen. Lehetőleg kopáros vagy olyan szőlőterület, ahol a régi /60-45 éves/ szőlőket citrusfélékkel lehet felváltani. Település, vasútállomás legyen a közelben. Közlekedési, szállítási viszonyok megfelelőek legyenek.

VI. Meg legyen a területen a további terjeszkedés lehetősége.

VII. Az árkokat, illetve a támfalakat, teraszokat ne fenyegesse a talajerózió. A citrusfélék kiválóan teremnek a löszön, a levegőtlen talajokat nem szeretik. 17-20 % fiziológiás mésztartalom már hátrányos. A talaj PH-ja 7 alatt legyen. Egyebekben a szélső sziktalajoktól eltekintve mindenféle talajon megteremnek.

VIII. Takaróanyag /nád, rőzse/ közelben és megfelelő mennyiségben legyen jelen.

IX. A terület kijelölésénél más mediterrán növények /szelídgesztenye, mandula, füge, őszibarack, olajfa, oleander, magyar kökörcsin/ Colchium hungaricum/, korai hagymások, idénynövények  - korai zöldborsó – előfordulása jó indikátorok.

X. Miután a citrusfélék munkaintenzív növények, megfelelő mezőgazdasági munkaerő legyen a közelben.