A ritka alkalom, a korszak, a terület, a pénz és a menedzser...
arnoldiana, Arnoldii'. Arnold's Promise'..., Sargentodoxa, sargentii..., Rehderodendron.. rehderiana.... Sinowilsonia, wilsonii, wilsoniana, 'Wilson’..., ,faxoniana... új nemzetségek, fajok, változatok, formák, fajták a fás flóra világában. S e nevek a legváltozatosabb csoportokhoz kötődően mind egyetlen intézmény egyetlen feledhetetlen korszakának botanikai nevekbe épített emlékei... Hogyan is szülelett ez, a nevekben lépten-nyomon felbukkanó nagyhírű intézmény, a Harvard Egyetem Arnold Arborétuma?
Az Arnold Arborétum megalakulásával bekövetkezett az a csoda, amikor a küldetéssel hagyott hagyaték, a gondolat szülőatyja, azaz a művet megálmodó szaktekintély, egy nagy menedzser, egy kitartó szintézisre vágyó tehetség, s a mindent hátrahagyni képes elszánt kutatói kíváncsiság külön szálakon érlelődve egy kor szellemiségétől megértetvén, egy ponton egymásba fonódhat. Látszólag csak szerencsés véletlen, ez az a pillanat, amikor nagy alkotások születhetnek: 1872. március 29-én formailag létrejött, s néhány évtized alatt világhírű tudományos intézetté vált az Arnold Arborétum.
A korabeli Bostonra félig tréfásan azt mondták, hogy határában kezdődik a Vadnyugat. Itt a tudományt, a művészeteket szolgáló olyan intézetek mint a Harvard University (1636), az éademy of Arts and Sciences (1780), a Massachusetts Historical Society ( 1791), a Boston Athenaeum könyvtár (1807), a Massachusetts Horticultural Society (1829), Amerikában még egyedülállóan haladó világában dolgozott 1842-től haláláig a Harvard Egyetem professzora Úa Gray (1810-1888), a neves florista, az északkelet-amerikai nagy flóramű megírója. Dédelgetett terve az egyetemhez közvetlenül csatlakozó (mára sajnos eltűnt) Cambridge-i Botanikus Kert bővítése egy közvetlenül csatlakozó arborétummal. Egyelőre azonban sem terület, sem pénz nem látszott elérhetőnek e célra.
Úa Gray kinevezése évében, 1842-ben, Benjamin Bussey (1747-1842), sikeres kereskedői és telekbefektetési karrierje végén 394 angol holdnyi (278.5 kh) területet hagy a Harvard Egyetem javára Jamaica Plain-hen, jó 12 km-re Cambridge-től, egy létesítendő „Mezőgazdasági és Kertészeti Iskola" céljára.
Két évtized múlva,1863-ban James Arnold (1781-1868) nagy értékű birtokrészt hagy három legjobb barátjánál bizalmi letétben. A puritán gondolkodású „quaker” a természet és kertészkedés rajongója s az utóbbinak mestere, vagyona jelentős részét jótékony célzattal hagyja hátra. Az örökség gondnokainak megbízása az, hogy „a terület értékesítéséből nyert pénz a mezőgazdaság, vagy kertészet fejlesztésére vagy filozófiai és más emberbaráti létesítmény céljára kerüljön felhasználásra, tetszőleges megítélésük szerint...
Az Arnold-hagyaték rendelkezésre állván Úa Gray 1869-ben elérkezettnek látja az időt arra, hogy az arborétum, megvalósuljon. A cambridge-i változat a magas telekárak miatt azonban már csaknem megvalósíthatatlannak látszik s komolyan felvetődik a Jamaica Plainben lévő hagyaték mint az arborétum lehetséges területe. A tárgyalások rövidesen eredményre vezetnek, s Jamaica Plainben az Arnold-hagyaték pénzügyi fedezetével 1872 tavaszán formailag létrejön a Harvard Egyetem Arnold Arborétuma.
S itt lép a történetbe a nagy menedzser, hogy egy csaknem egyszemélyes történetként
Charles Sprague Sargent (1841-1927) neve végérvényesen összefonódjék az arborétuméval. Az akkor 31 éves ifjú gazdag kereskedőcsalád gyermeke a kezébe kerülő, évtizedek óta felhagyott szántó és elhanyagolt legelő, valamint egy néhány holdas gazdasági iskola területét még élete során világhírű arborétummá és tudományos fellegvárrá építette...
1872 tehát az a fordulópont, amikor a külön történetek egyetlen csapásba futnak.
A Harvard választása ugyanis ekkor esik a Mezőgazdasági és Kertészeti Intézet kertészprofesszoraként a fiatal gyakorlott gazda és kertészre, a befolyásos, jó nevű és tehetős család sarjára, Sargentra. Nemsokára Úa Gray munkája is Sargentra hárul aki így egy professzori s egy arborétumi kurátori megbízással vonulhatott be a szomszédos Jamaica Plainbe. Egy év múlva már a Cambridge-i Botanikus Kert is a kezébe kerül, ahol igyekszik Úa Graytől minél több tudást elsajátítani. Közben nagyvonalú terveket sző a világ mérsékeltövi fái összegyűjtésére tanulmányozására.
A pénzbeni hagyaték kevésnek bizonyult a nagyszabású elgondolások megvalósításához, így Sargent politikai és pénzügyi műveletekbe fogott, amik rövidesen sikerre vezettek.
Frederick Law Olmsted (1822-1903), a New York-i Central Park (1857) akkor már jó nevű tervezője 1873-ban a város megbízásából a bostoni zöldövezet tervén dolgozott. Miután a Back Bav mocsarából már parkot varázsolt, most a Jamaica Plain mellett kígyózó zöld sávot álmodta papírra. Sargent, ekkor hatalmas összegnek számító 2000 dollárt teremtett elő adakozásból arra a célra, hogy- a tervek elkészülhessenek. A terv költségei, de főképpen a javasolt megoldás meghökkenést és ellenállást váltott ki az egyetem és a város vezetősége részéről. Boston legbefolyásosabb polgárait megmozgatva, több mint 1300 aláírás nyomására végül (1882) mégis megszületett a megállapodás. amely szerint a Harvard átadja az arborétum területét a városnak. amely pedig kötelezettséget vállal a műszaki kiépítésre, fenntartásra. Felügyeletre, s egyben 1000 évre (megújíthatóan) bérbe adja a területet az egyetemnek egy, a jogszerűséget biztosító formális, évi 1 dolláros bérleti díj fejében. Mi volt Sargent titka? Az, hogy pénzét, idejét nem sajnálva, a szó jó értelmében sajátjának tekintette az arborétumot s a legnagyobbak támogatását sikerült elnyernie. A munkában rövidesen olyan erőket sikerült maga mellé állítania, mint, a Németalföldről marasztalt Alfred Rehder (1863-1949) a máig egyetlen használható világ-mérsékeltövi dendrológiai határozókönyv írójának lexikális tudása és szívós kitartása a Britanniából átcsábított Ernest Henry Wilson (1876-1930) az ázsiai dendroflóra nagysikerű feltárójának életét is kockára tévő felfedezői vágya és szervezői készsége. Mindezt saját nagy vállalkozása, a Charles E. Faxon első herbáriumi gondnok és rajzművész pompás rajzaival gazdagon illusztrált ,Silva of North America’(1891-1902) előkészítése, írása mellett.
Sargent szerteágazó szakmai utazásai során látta, hogy a világ mérsékeltövi fáiról sok területen, főleg Kínából még mindig milyen kevés az ismeretanyag.
Elhatározta, hogy Bostonba csábítja Ernest Henry Wilsont az angliai J. Vetch & Sons kertészet alkalmazottját, sok száz új faj európai meghonosítóját. A fiatal botanikusjelölt elfogadta a felkérést, hogy most már az Arnold Arborétum terhére és javára folytassa a
kínai feltáró munkát. Így követte a korábbi J. Veitch-expedíciókat az 1907-1908-as és az 1910-es Arnold-kiküldetés. Ez utóbbi utak tudományos mérlege 2 új nemzetség, 225 új faj és 162 új változat volt. A sok ezer növény és dugvány, hosszú hajóút után gondos csomagolásban érkezett Ázsiából, s a két évtizede még ismeretlen Arnold Arborétum mindjárt a Kew Gardens után, a világ leggazdagabb dendrológiai forrásanyagával rendelkezvén, világhírűvé vált.
Kommentek a bejegyzéshez