A babér (Laurus nobilis) az egyik leggyakrabban használt gyógynövény. Eredetileg a Kelet-Mediterrán térségben őshonos, de mára a Földközi-tenger környékén mindenhol megtalálható és igen régóta meghatározó eleme az itt élő kultúráknak.
A babérlevél története a görög istenek idejéig nyúlik vissza, amikor Apollón a költészet és a gyógyítás istene szerelemre gyúlt egy Daphne nevű nimfa iránt. Daphne kikosarazás helyett inkább – a Görögországban oly sok helyen termő – babérfává válva rejtezett el a szenvedélyes Apollón elől. Az isten szentté avatta a fát, s hogy a nimfát megőrizze emlékezetében, babérkoszorút font saját fejére. Az Apollón teremtette „divatnak” igen sok követője akadt. Az ókori Görögországban a sporteseményeken az olajág mellett egy idő után a babérkoszorú is meghatározó és dicső szerephez jutott. Majd a görögöket rendre másoló rómaiak is vitték magukkal a babérkultúrát. A babér egyértelműen a győzelem jelképévé vált, a bölcs császárok fejét is ebből az örökzöld cserjéből font koszorú ékítette.
A babérlevél az Apollónnak szentelt Delphi jósdában is fontos szerepet játszott. A próféciák kinyilatkoztatása előtt a papnők babérlevél rágásával vagy az égő levelek füstjének inhalálásával hangolódtak rá az eléjük járuló zarándokok jövőjének meglátására. Mivel a babérlevél enyhén narkotikus, így ezzel a módszerrel előidézhetővé vált egyfajta transzcendens állapot. Így vált az idők folyamán a babér a tisztaság, a bölcsesség és a győzelem jelképévé.
A rómaiak más jósmódszerekben hittek, de a babért övező áhítat náluk is tartotta magát. A görögökhöz hasonlóan hitték, hogy a babérágak megvédik a házat Zeusz/Jupiter haragjától, magyarán egyfajta villámhárítóként használták. Nero is hitte, hogy a babér megvéd a villámlástól, sőt sokan úgy gondolták, bármilyen ártó szándékkal szemben ideális talizmán.
Marcus Aurelis orvosa, Claudius Galenus szerint a babérlevél és -bogyó sokféle betegség gyógyítására alkalmas. A cserje bogyóját manapság alig használják fűszerként, a benne lévő cineole olajnak köszönhetően inkább a kozmetikai iparban és a gyógyszeriparban fut be nagyobb karriert. Az olaj alkalmas a zúzódások és a rovarok okozta csípések hatékony kezelésére.
A középkorban a konyha mellett a szekrényekben is megjelent a babérlevél, hogy távol tartsa a molyokat, sőt a bejárati ajtó mellé is tettek néhány levelet, hogy a gonosz szellemek is elkerüljék a házat.
A démonok és a rovarok eltérítése mellett a babér gombaölő és antibakteriális tulajdonságokkal is bír, jó szélhajtó, gyomornyugtató, kifejezetten jó migrénes fejfájásra és gyulladáscsökkentő. A babér jótékony hatásairól még Nicolas Culpepper, a híres XVII. századi angol botanikus is megemlékezett.
Az ókori konyhákból a középkoron át a babér megőrizte pozícióját. Ma már talán kevésbé tudatosan használjuk, de a franciák bouquet garni-jának elengedhetetlen kelléke, és a magyar konyha is bővelkedik olyan ételekben, amihez a háziasszonyok szinte tudattalanul is hozzáadják a 2-3 babérlevelet.
A babérlevélben az í és C-vitamin mellett jelentős mennyiségű vas és mangán található, valamint kisebb mennyiségben kalcium, kálium és magnézium.
A friss babérlevélnek kellemes, friss íze van. A szárított levelek már koncentráltabb aromával bírnak, amit legjobban akkor lehet kicsalogatni a fűszerből, ha az ételhez adás előtt egy kicsit megtörjük. A babérlevelet légmentesen zárható edényben, száraz helyen tároljuk.
A mediterrán konyha alapfűszerét az egyben sült vagy pácolt húsokhoz, vadhúsokhoz, savanyított levesekhez, főzelékekhez, pácokhoz, szószokhoz és savanyúságokhoz érdemes adni. A „kevesebb több” elve mentén mértékkel használjuk minden esetben a babérlevelet, hogy ne legyen túl hangsúlyos az ételben, inkább csak az összhatást erősítse.
Hozzávalók:
1 és 1/2 kg krumpli
1 kávéskanál majoranna
1/2 kávéskanál tárkony
2 babérlevél
10 szem bors
só
borecet
2 dl tejföl
Elkészítés: A krumplit meghámozom, karikára vágom, és vízzel felöntve főzni kezdem. A vízbe beledobom a babérleveleket, teatojásban hozzáadom a borsokat. Amikor már majdnem puha a krumpli, akkor sózom, fűszerezem. Vékony rántást készítek (olaj, finomliszt). Ezzel meg egy kis tejföllel behabarom a krumplimat. Kevés borecetet adok hozzá és tálalom.
Hozzávalók:
1 kg marhafelsál
2 teáskanál szegfűbors
4 darabka fahéj
1 evőkanál méz
só
bors
frissen őrölt feketebors
3/4 l paradicsompüré
2 marék gyöngyhagyma
2 babérlevél
3 gerezd fokhagyma
Elkészítés: A felkockázott húst kis olajon megfuttatom, majd a paradicsompürével felöntöm. Fűszerlabdában borsot engedek mellé, beleszórom a fahéjat, a babért, a fokhagymát, a szegfűborsot, és igen lassan főzöm. Mikor puha a hús, sózom, borsozom, beleöntöm a mézet és a gyöngyhagymát. Tálalás előtt a fahéjakat és a fűszerlabdát kipecázom a raguból.
Köretként 1 bő kiló krumplit megfőzök, megpucolom, felnyolcadolom, tepsibe teszem, olívaolajat, rozmaringot és egy pici sót hintek rá. 220 fokon pirulásig sütöm.
Kommentek a bejegyzéshez