Redőslevelű bangita

A ‘Mariesii’ redőslevelű bangita (Viburnum plicatum ’Mariesii’) jellegzetesen réteges vízszintes ágrendszeréről ismert. Széles, sűrű, több szárú, lombhullató cserje, amely jellemzően 3-3,6 méter magasra nő meg, és 4,5 méter szélesre terjeszkedik. Illatmentes virágok lapos tetejű, csipkeszerű fürtökben virágoznak bőségesen az ágak mentén áprilisban vagy májusban. A virágfürtök két sorban vagy csoportban jelennek meg, innen ered a közönséges elnevezés is. Minden virágfürt (8-12 cm széles) apró, nem hivalkodó belső, termékeny virágokkal rendelkezik, a külső gyűrűben pedig tiszta fehér, terméketlen virágok láthatók. A beporzott, termékeny virágok nyáron piros bogyószerű csonthéjas gyümölcsökké alakulnak, amelyek végül feketévé válnak. A gyümölcsök díszítőelemként vonzóak, és táplálékforrást jelentenek a madarak számára. Tojásdadús, fűrészes, sötétzöld levelei (akár 12,5 cm hosszúak) ősszel vöröseslilára színeződnek. A „Mariesii” Charles Maries (1851-1902) chelsea-i kertész emlékét őrzi.

Ez a növény kevés metszést igényel. A kibújó függőleges hajtásokat nyáron, virágzás után vissza lehet vágni a kiindulási pontjukig, a sérült vagy elhalt ágakat pedig virágzás után vissza lehet vágni az egészséges rügyig.

Rendszeresen öntözze a növényt a vegetációs időszakban, amíg teljesen meg nem erősödnek. Tavasszal vigyen fel jól komposztálódott trágyát vagy kerti komposztot a növény tövére. Öntözze a , és mulccsal takarja le a talajt, hogy megakadályozza a kiszáradását.

USDA zóna: 5b

A redős levelű bangita eredetéről:

A Viburnum egy körülbelül 150 lombhullató, örökzöld és félig örökzöld cserje- és néhány fafajból álló nemzetség, amely főként az északi mérsékelt égövi régiókból származik, Délkelet-Ázsiába és Dél-Amerikába nyúlva. Vonzó virágaik, színes termésük és vonzó lombozatuk miatt termesztik őket. Egyes fajoknak ehető termése vagy illatos virága van. Nagyon vonzó, sokoldalú kerti növények.

A Viburnum plicatum egy sűrű ágrendszerű lombhullató cserje, amely jellemzően 2-4,5 méter magasra nő meg. Ovális, fogazott, erősen erezett, sötétzöld levelei (akár 10 cm hosszúak is) felső felületük redőzött. A levelek ősszel bordóvöröstől lilásvörösig változnak. Ennek a cserjének két különböző formája kapható általában a kereskedelemben: Viburnum plicatum f. plicatum, amely vátozat steril, hógolyószerű, gömb alakú virágzatokat (5-8 cm átmérőjű fürtök) és illattalan, mutatós fehér virágokat hoz tavasszal az ágak mentén, utólagos termés nélkül. Valamint a Viburnum plicatum f. tomentosum, a vadon élő rokon taxon, amely termékeny, lapos tetejű virágfürtöket (5-10 cm átmérőjű fürtök) mutat, amelyek a lépcsőzetes vízszintes ágak mentén, dupla szálú formában virágoznak, minden fürt külső gyűrűjében nagy, mutatós, steril virágok veszik körül, a középső apró, nem mutatós, termékeny virágokat, amelyek megtermékenyítéskor tojás alakú gyümölcsöket és életképes magot hoznak. A f. plicatum virágzási ideje általában körülbelül két héttel később következik be, mint az f. tomentosumé. A f. plicatum kifejlett magassága Akár 4,5 méter magasra is megnőhet, de az f. tomentosum kifejlett magassága jellemzően nem haladja meg a 3 métert. A virágszerkezet, a virágzási idő, a magasság és az elágazási habitus kivételével mindkét forma nagyon hasonló, és a kereskedelemben számos különböző fajtanév alatt forgalmazzák.