Az egyéves turkesztáni korbácsliliom (Eremurus robustus) több száz virágból álló, rózsaszín virágzata 3-5 méterre magasodik a hatalmas tőrózsa közepéből. A világ legnagyobb virágzatai közé tartozik a Szumátra szigetén, 1878-ban felfedezett kontyvirág Amorphophallus giganteus is. A buroklevéllel körülölelt, több mint kétméteres virágzat olyan, mint egy óriási, sima tölcsér. Keményítőben gazdag, 25-30 kilós föld alatti gumóját sütve vagy főzve eszik az óvilági trópusokon. A növényvilág legnagyobb virága alighanem az indomaláj területen élő Rafflesia arnoldi 1 méter átmérőjű, dögszagú (döglegyek porozzák be), vörösesbarnás virága, amely a gazdanövény gyökeréből fakad.
A trópusi Afrikában a szavannából kiemelkedő Kiliamandzsárón és Kénián az óriási, törzsszukkulens aggófüvek (Senecio) és a harangvirágokkal rokon, vaskos törzsű, fa alakú lobéliák (Lobelia) nőnek.
Dél-Amerika magashegységeiben, a havasi öv ún. paramonövényzetének különleges óriásvirága a frailejones (Espeletia grandiflora). Itt az Andok 4000 méteres tengerszint feletti zónájában él Peru magashegységeinek legszárazságtűrőbb, legelragadóbb virága, az ananászfélékhez tartozó ahuarancu (Puya raimondii). Ötméteresre is megnövő, hatalmas virágzata a szár csúcsán üstökben álló, kard alakú levelek koszorújából magasodik ki.
A világ egyetlen kis szigetén, a Hawaii-szigetekhez tartozó Mauin él az üstökös ezüstkard (Argyroxiphidium). 10-20 éves növekedés után hozza a 3-4 méteres, gyönyörű fészkes virágzatát, majd magot érlelve, elpusztul.
A világ legritkább növényei közé tartozik, és mivel alig szaporodik, állományai egyre fogynak, s sajnos a kipusztulás veszélye fenyegeti.
Marokkóban és a Kanári-szigeteken a levélszukkulens kleiniák (Kleinia) díszlenek. Csepp alakú, egyszerű, húsos leveleik korán lehullnak. Óriási fészekvirágzatuk jellegzetes képet kölcsönöz a tájnak.
Érdekes, hogy ezek az eltérő rokonságú és a világ különböző magashegységeiben élő növények mennyire hasonló megjelenésűek. A hasonló környezeti hatásokra létrejött konvergencia jelensége ez. Havasok silány, köves talajú, tápanyagszegény, szélsőséges hőmérsékletű, száraz zónájában élnek a trópusokon, ott, ahol a napszakos hőmérséklet-ingadozás igen erős. Éjjelente a -10 °C -os fagy, nappal a tűző napfényen a + 25 °C -os
felmelegedés sem ritka. Ezért ezek gyenge növekedésű, igénytelen, fagy- és hőtűrő, megvastagodott szárú és levelű, általában egyszerű szárú, üstökös növények.
A vizekben is akadnak törpe- és óriásnövények. A legnagyobb vízinövény egy tengeri
barnamoszat (Macrocystis pyrifera). Ez a több mázsa súlyú, 60-80 méter hosszú növény a Déli-sark körüli hideg vizű tengerekben és a kaliforniai partok közelében él. Vastag, hajókötélszerű, igen erős, rugalmas teleprészén többméteres, levélszerű telepkaréjok vannak. A víz áramlásával mozog, és léghólyagok segítségével lebeg a vízben. Néhol sűrű, víz alatti „erdőségeket” alkot. Tonnaszám gyűjtik, mert egyrészt a teleptestében felhalmozott jód igen értékes, másrészt gazdag tápanyag- és vitamintartalma miatt állati takarmányt és emberi étkezésre alkalmas készítményeket állítanak elő belőle.
A moszatok miniatűrje, a néhány mikrométeres, talajlakó Nostoc commune legfeljebb a legkisebbek versenyébe nevezhet be. Szívósságban azonban alig akad párja. Ő a moszatok matuzsálemje. Száraz talajban, nyugalmi állapotban hetven évig is életképes marad.
A világ legkisebb, ismert virágos növénye minden bizonnyal a békalencsék családjába tartozó, mikroszkopikus vízidara (Wolffia microscopica). A gyökértelen, alig egy milliméteres növény a víz felszínén úszik. Igazi kozmopolita, az egész Földön előfordul. Hazánkban is él a W. arrhiza a soroksári Duna-ágban és a Kis-Balaton nádas vizében. Miután szabad szemmel alig látható, bizonyára sokkal több helyen él, mint amiről tudunk. Egészen biztos, hogy a vízimadarak terjesztik. A parányi növény a tollazatba tapadva úszik mindenfelé. Az interkontinentális terjesztés a költöző madarak számlájára írható. Lehet, hogy a Föld legkisebb növénye fényes karrier előtt áll. A kedvező fehérje-összetételű és gazdag vitamintartalmú vízidara ugyanis igen gyorsan, alig nyolc nap alatt, teljesen kifejlődik. Ezek olyan előnyös tulajdonságok, amelyek az űrkutatásban hasznosak lehetnek. Azt tervezik, hogy hosszabb űrutazások során ilyesfajta növényekkel fogják az űrhajósok folyamatos, friss táplálékát és a természetes oxigénforrást megoldani. A vízidara parányi termése bizonyára a legkisebb termés a világon.
Kommentek a bejegyzéshez