Ciprus címerét két kis cipruság (Cupressus sempervirens) ékesíti. Délnyugat-Ázsiában a ciprus tisztelete sokrétű és igen régi eredetű. Aphroditéhoz is kötődik, de mezopotámiai Ur városában talált domborművekből is kiderült, hogy a sumérok szent fája volt. Minden bizonnyal már 4-5000 évvel ezelőtt növényvedrekben szállították a facsemetéket a hegyvidékről Ur városába. Itt sok más növénnyel együtt, a függőkerteket díszítette, azaz az első „cserepes” növények egyike volt. Azóta, kedvelik, ültetik. A karcsú, hegyes lombkoronájú változat (C. sempervirens var. pyramidalis) a mediterrán táj elmaradhatatlan tartozéka. A kelet-mediterránban őshonos, de ültetve már sokfelé elterjedt. Igen kemény korhadásnak is ellenálló, erős, illatos fája haszonfa A régi Egyiptomban múmiakoporsó készítésére használták. Azóta is finom bútorok, értékes fafaragások kedvelt anyaga. A mediterráneumban, ahol nem ritkaság, oszlopoknak, karóknak is használták.
Általában úgy tudják, hogy a valódi akáciák (éacia) az afrikai szavannákban élnek, pedig a mintegy 800 faj többsége Ausztráliában és Tasmániában őshonos. Talán ezért is kapott helyet az akácia Ausztrália címerében. Az igen szép és illatos virágú növény, díszfának ültetve Európában, főként a fagymentes mediterráneumban elterjedt. Itthon leginkább karácsony táján láthatunk akáciákat. Akkor kerül az üvegházakból - az előszeretettel „ mimóza” néven árult - aranysárga gömböcskékkel dúsan virágzó hajtása a virágüzletekbe. Az akáciák nemcsak szépek, de sokféle hasznuk is van. Több ezer éve ismert ragasztóanyag pl. a gumiarábikum, amely az éacia senegal megsebzett törzséből kiszivárgó, gumiszerű, nyúlós anyag. Olajok, gyógy- és cserzőanyagok, alkaloidák sokféleségét találjuk az akáciafajok között.
A tölgy és az olajfa is gyakori címernövények. A korábbi magyar kiscímert és az 1915. évi magyar állami középcímer pajzsát jobbról makkos cserfaág (Quercus cerris), balról terméses olajfaág (Olea europaea) övezte.
II . Gyula pápa címerének közepén is egy összefonódó ágú tölgyfa áll, és a címert makkos tölgylevelek koszorúzzák. A több száz éves kort is megélő, tiszteletet parancsoló terebélyes tölgyfa az erő, a hatalom és a tekintély jelképe. Ezért sok családi címerben is szerepel, és igen gyakran pénzérmék dísze is, mint pl. az argentin 10 pesón, a dán 25 őrén, a jugoszláv 5 dínáron vagy a német 1 márkán, az 1, 10 és 50 pfennigen. A tölgy a mitológiában is fontos - a görögök, germánok áldozati növénye volt, amit főisteneiknek mutattak be.
Az olajfa köztudottan a béke, a biztonság, a megbékélés jelképe. Pénzérméken is gyakran ábrázolják. Legősibb ábrázolása valószínűleg a több mint kétezer évvel ezelőtt (i. e. 135) vert szír érme, amelynek egyik oldalán, olajfalevelek koszorújában, óhéber szöveg, a másik oldalán, az Ígéret földjének két gyümölcse közül, gránátalma látható, Tiberius császár
(i. sz. 14-37) ezüstdénárját és a mai francia 1 frankost és 20 centimes-ost is olajág díszíti.
Kommentek a bejegyzéshez