„Magas méltósága van a fenyőfának, magas hegy tetején méltósággal állhat.
Magas hegyen állhat, onnan messze láthat, tán szélét is látja a kerek világnak.”
Majtényi Erik: A fenyőfa
A növényvilág nagy öregjei a szálkásfenyők és a mamutfenyők, a szárazföld óriásai az eukaliptusz, a mamutfenyő, a duglászfenyő és a rotangpálma, a tengereké pedig a barnamoszatok.
Az észak-amerikai mamutfenyők (Sequoiadendron giganteum, Sequoia sempervirens) bolygónk legismertebb növényei. Népszerűségük oka, hogy köztük van a Föld egyik legmagasabb és legöregebb fája. Alig hihető, de ezeket az idős óriásokat a XVIII. század közepéig nem vette észre senki. Egy Kaliforniába utazó szerzetes említi először 1769-ben az ismeretlen, vörös kérgű (innen a redwood = vörösfa elnevezés), hatalmas termetű fát. Leírása alapján minden bizonnyal a Sequoia sempervirens lehetett. Későbbi expedíciók is meg-megemlítik, sőt egy grizzly medvét üldöző aranyásó is ámulattal beszélt a soha nem látott növényóriásokról, de tudományos leírásuk és elnevezésük még majdnem egy évszázadot váratott ínagára. Nevüket egy 1770-től 1843-ig élt tudós irokéz indiánról-Se-Quo-Yah-kapták, aki megalkotta és népe felemelése érdekében elsőként bevezette az indián ábécét Észak-Amerika őslakóinál.
Az örökzöld mamutfenyő (Sequoia sempervirens) a nyugati partvidéken, az Észak-Kaliforniától Dél-Oregonig húzódó sávban összefüggő erdőket alkot, mintegy 1000 méter tengerszint feletti magasságig. Ma 17 nemzeti park védi itt a „vörősfákat”. Magasabban (1400-2600 méter között) és valamivel kisebb területen, de így is legalább 400 kilométer hosszan húzódnak a kaliforniai Sierra Nevada hegység nyugati oldalán az óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) hatalmas erdői. Szinte minden egyes fa védett. A két legszebb állomány a Sequoia és a Yosemite Nemzeti Parkban van. Az utóbbiban élnek a legnagyobb, legidősebb, legszebb fák. Termetre a két faj hasonló. A legmagasabbak 100 méternél is nagyobbak, és törzsátmérőjük 10, ritkán 30 m körüli. Élettartamuk azonban eltérő. Az örökzöld mamutfenyő ritkán éri el a 1500 éves kort, míg az óriási mamutfenyő átlagos életkora ennek éppen kétszerese, kb. 3000 év. Hogy ezek a fák a zord telű, szélsőségesen forró, száraz nyarú vidéken ilyen fantasztikus kort érnek el, azt leginkább szívósságuknak, kivételes ellenállóképességüknek köszönhetik. Fél méternél is vastagabb kérgük igen sok tannint (csersav) tartalmaz. Ezért a férgek, termeszek nem tudnak kárt tenni bennük. Az ember vagy a villám okozta erdőtűznek is ritkán esnek áldozatul. Gyanta nélküli vastag kérgük szinte tűzálló palástként védi a fát, s ha egy makacs tűz itt-ott üreget is éget bele, az egész fa akkor sem lobban lángra. A kiégett terület is hamar elszigetelődik, mert a tűz égette seb a sejtnedv gyógyító hatására beforrad. Szinte hihetetlen, hogy egy 3000 éves mamutfenyő a világtörténelem micsoda távlatait élte át! Mi minden történt a világban, míg egy apró magból famatuzsálem lett!
Apró magonc, mikor Dávid megalapítja a júdeai királyságot, meghódítja és fővárossá teszi Jeruzsálemet (i. e. 1016). Még csak csecsemő (kb. 70 éves), amikor a bölcs Salamon király vezette zsidó állam a fénykorát éli (i. e. 946). Az első olimpiai játékok idején (i. e. 776) termi ezrével az első apró magvakat. Félezer éves, amikor Buddha a tanait hirdeti (i. e. 546-494) és kamaszként éli meg Nagy Sándor hadjáratait (i. e. 356-323). Krisztus születésekor lép át az ifjúkorba, s még mindig ifjú, amikor Attila seregei Catalaunumnál az ókor legnagyobb csatájában megütköznek a rómaiakkal (i. sz. 451). Legszebb felnőtt korát élte, amikor honfoglaló őseink a Kárpát-medencébe érkeztek, s szomorú tanúja lehetett volna a hazánkat feldúló tatárjárásnak is (i. sz. 1241-1242). A mohácsi csata előtt 10 évvel, 2500 éves korában már a tisztes öregek bölcsességével éli át a nagy földrajzi felfedezések korát. Ekkortájt jelennek meg az első felfedezők (i. sz. 1492), majd hódítók Amerika földjén. Élete alkonyán forradalmak és szabadságharcok söpörnek végig Európán (1848-1849) és még két világháború rázza meg a világot, de a Sequoiadendron égbe magasodva állja a történelem viharait. S amikor végül is természeti csapás, vagy az ember, vagy a természetes elmúlás földre dönti, a szívós öreg törzs még évszázadokig nem lesz az enyészeté.
E század közepéig „a Föld legidősebb élőlénye” rang az óriás mamutfenyőt illette meg. Az 1950-es években
azonban az Arizonai Egyetem kutatói Kaliforniában, a Sierra Nevadával párhuzamosan futó White Mountains 3000 méter magas havasain, a mamutfenyőknél is idősebb fenyőkre akadtak. Azóta ezek az erős, fagyos szelek viharában, gleccserek közelében, száraz, köves talajon növő öttűs szálkásfenyők
(Pinus aristata) a Föld eddig ismert legidősebb növényei. A fantasztikus látványt nyújtó legősibb állományokat az Inyo National Forestben fedezték fel. Aki látta a harmonikus arányú, impozáns termetű óriás mamutfenyőket, az nehezen tudja elképzelni, hogy ezek között a bizarr alakú, csavarodott törzsű, letörpült, alig tízméteres, csúcsszáradt, torzult, satnya fák között vannak Földünk legöregebb élőlényei. Mesebeli táj mesebeli növényei ezek. A mostoha talajon s a zord klímában kevés az újulat, és az erősen pusztuló, épp hogy csak tengődő növények között az elmúlt századok kidőlt nagy öregei hevernek.
Izotópos mérésekkel, évgyűrűszámlálással és az adatok számítógépes feldolgozásával kiderítették, hogy több 4000 évesnél idősebb fenyőmatuzsálem is él itt. Az eddig legöregebb 4600 évesnek bizonyult. A legtöbb ennyire koros fenyő épp hogy él, soknak alig 10% az élő része. Vajon hogy lehet a korukat megállapítani?
Ismeretes, hogy a mérsékelt öv évszakos klímájában a törzs fatestében évente két évgyűrű (egy tavaszi és egy őszi) keletkezik, így ezek számából következtetni lehet a fa korára. Legkönnyebb a törzs keresztmetszetén megszámolni az évgyűrűket, de élő fa esetében ez lehetetlen. Ilyenkor speciális fúróval, a fa törzsén keresztben, egy ceruzavékony hengert fúrnak ki, amelyen éppúgy leszámolhatók, az évgyűrűk, mint az átvágott törzs keresztmetszetében. A számolást mikroszkóp alatt végzik, hogy a legfinomabb évgyűrű is látható legyen. A fa sem károsul, mert a vékony, fúrt lyukat a fenyőgyanta nyomtalanul eltömíti.
Kommentek a bejegyzéshez