Az 1928-29-es rendkívüli fagyok az angliai Bedgebury arborétumban a hirtelen nőtt lágyszövetű ciprusok nagy pusztulását okozták. A Cupressocyperus-ok és a Monterey ciprusok (Cupressus macrocarpa) mellett csupán három valódi ciprusfaj maradt meg: az Arizona ciprus két változata (Cupressus arizonica, Cupressus arizonica var. glabra) és a Goven ciprus (Cupressus goveniana).
Ezekről a cirpusokról származó magokat vetettünk 1978 februárjában, s azóta szép kis fákká cseperedtek, a Goven ciprus magoncok elérték a 4-5 métert. Gyönyörű haragoszöld karcsú oszlopkoronáik Olasz ciprusként magasodnak, de fényes zöld lombozatukkal, keresztben átellenesen négy, vagy váltakozó állással három irányban elágazó, szétálló oldalhajtásaikkal, sajátos szépségű fákká váltak. A legnagyobb hideg, amit nálunk elviseltek, mínusz 19 oC fok volt 1979-80 telén. A legkülönbözőbb fekvésben, talajon előneveléssel és eltérő egyedi magonctulajdonságok mellett sem fagytak el e ciprusok: sem Vácott, sem Szentendrén, sem a Frank-hegy déli lejtőjén, sem Siófok mellett vagy Badacsonyban.
A Goven ciprus Kalifornia csendes-óceáni partjai mellett, a San Francisco öböltől délre és északra mintegy 350 kilométeres szakaszon fordul elő kisebb megszakításokkal. Ahol felbukkan, általában tömegesen uralja a tenger melletti hegyoldalakat, sziklaperemeket. A fiatal fák kúp alakúak, később szétterebélyesedve ágaik kissé visszahajlanak, majd újra felfelé törve széles, szabálytalan kúp alakot, vagy félgömböt formálnak. A főhajtástengelyek fényes zöldek, zsinórszerűen egyenletesek, vékonyak, ősztől és a következő évben fényes vörösbarnák. A kevéspikkelyű, gömbös tobozok az első évben világosbarnák, a másodéves vesszőkön már érett fényesbarnák, a fán évtizedekig is megmaradnak, az egész koronabelsőt kitöltik.
A mérsékelt övben e fák még száraz fekvésben is gyorsabban nőnek, mint a kaliforniai kopárosokon, és talán ez okozza, hogy az ötven éves fák is megtartják oszlopos formájukat. Azt még nem tudjuk, vajon nálunk is így lesz-e. A fiatal fák növekedése emlékeztet az angliaiakéra, legfeljebb merevebb ágaik, rövidebb oldalhajtásaik, tömöttebb koronájuk mutat eltérést.
A Goven ciprust a többi ciprushoz hasonlóan neveljük. A magoncokat a szabadban, természetes szelekcióval előneveljük, majd tavasz közepén áttelepítjük.
Fény- és melegigényes, a sovány talajt, kopárosodásra hajlamos lejtőket kitűnően viseli. Haragoszöld színe kiemelkedik a nyár közepétől uralkodó sárga és szürke színek közül. Gyors növekedésével minden más fenyőt felülmúl: a Gellérthegyen 1981-ben telepített egyméteres növény 1984 őszére elérte a 4 métert, teljes értékű, telt koronájú növénnyé fejlődött.
Még nem ismerjük hazai viselkedését annyira, hogy az Arizona ciprushoz hasonló általánosabb telepítését javasolhassuk. A szürkés Arizona ciprusnak sötétzöld ellentettje lehetne, különösen a meleg, száraz területeinken, ahol a nyugati tuja- és hamisciprustelepítések még öntözéssel is csak kínlódnak és gyorsabban elpusztulnak, mint amennyi időt a Goven ciprusok minden gondozás nélkül kibírnak.
Szép kísérő növényük a cipruskával (Santolina), esetleg a törpe puszpánggal (Buxus sempervirens ‘Suffruticosa’) váltakozva a levendula és általában az ezüstös levelű bokrok, a homoktövis (Hippophae), az Elaeagnus, a kékszakáll (Caryopteris), a bokros növésű télizöld anatóliai tölgy (Quercus infectoria), a virágzáskor lila foltot adó sziklatövis (Halimodendron, Ammodendron). A sötétlombú örökzöldekkel (még a Pyracanthaval is) kissé komor hatású.
Kommentek a bejegyzéshez