Cikkek, publikációk
2012. február 9.  csütörtök

Keresés


Ha konkrét szövegrészt keres, használja keresőnket!


A hazai tölgyek

  Kertkultúránkban nagyobb szerepet kellene kapniuk a természeti adottságainkhoz már alkalmazkodott őshonos tölgyeknek. A jó vízgazdálkodású talajba vagy öntözhető kertekbe a kocsányos tölgyet, szárazabb körülmények esetén a kocsánytalan, a magyar- és a csertölgyet válasszuk, a legsivárabb helyekre a molyhostölgy kerüljön.             Éghajlati körülményeink mellett, ahol a száraz és csapadékos területek csapadékkülönbsége öntözés nélkül is gyakran eléri a 600-800 mm-t, igen fontos, hogy ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

A télizöld-félörökzöld tölgyek

  Csaknem minden nagyobb lombhullató tölgy-alakkörnek megvan a megfelelő zölden telelő típusa. Európa déli részén a cser (Quercus cerris), a molyhostölgy (Quercus pubescens), a kanári tölgy (Quercus canariensis) és a portugál tölgyek télizöld példányai fordulnak elő. Kisázsiában ez utóbbi tölgyfaj keleti rokonának, a cukortölgynek (Quercus infectoria), Ázsiában a változataiban hatalmas elterjedésű mirigyes tölgynek (Quercus glandulifera), Amerikában a Shumard-tölgynek (Quarcus shumardii) és ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Ambrózy-Migazzi István télizöld tölgyei

Ambrózy István, a magyar dendrológiának, s az örökzöldek honosításának múlhatatlan érdemű atyja Nizzában született. Bars megyei birtokához, Malonyához felesége, a Migazzi Vilmossal elhalt grófi család legfiatalabb tagja (Migazzi Antónia) révén juott (a család iránti tiszteletből vett fel kettős nevet). A télizöld tölgyekről szóló első híradás Kállai Ármin közlése lehetett. A Természettudományi Közlönyben 1890 februárjában ezt írta: „Nyitramegyei elefánti birtokomon egy kb. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Anatóliai bokortölgy (Quercus infectoria)

  A növényvilág történetében gyakori, hogy egy összefüggő elterjedési területű faj területe szétszakad, s a korábban hasonló megjelenésű (fenotípusú) fajok két elhatárolt területen, más-más irányban változnak. Ilyen területi elszakadás eredményezte a portugál, a kanári és az anatóliai bokortölgy szétválását is.             A kanrái tölgy (Quercus canariensis) levele a legnagyobb a tölgyek között, 12-18 cm. Enyhe éghajlaton csaknem félörökzöld. A 8-12 karéjos levelek ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Borostyán (Hedera)

Az örök érdemet a magyar nyelv nem is annyira a babér, mint inkább a borostyán lombjával fejezi ki. Nem csoda, hiszen kevés örökzöldünk között talán a legszembetűnőbb. Hűvös erdeink talaján állandó, zöld szőnyeget alkot, máskor felkapaszkodik a fák magas koronájába s ott szétterebélyesedve gazdagon virágzik. Kúszását kapaszkodó gyökerek segítik elő, amelyek azonban csak a terjeszkedés célját szolgálják, tápanyagot nem szívnak ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Csertölgy (Quercus cerris)

  A hazai erdők talán legelterjedtebb fája a csertölgy. Óriási példányai nőnek az alföldi kocsányos tölgyesekben, ahol 18-22 cm-es levelei alig karéjosak. A legszárazabb mészkőlejtőkön, dolomit-kopásokon 4-5 méteres, aljától ágas kis fává törpül, levelei 8-10 cm-esek, s nemcsak karéjosan osztottak, hanem gyakran egészen a középérig szeldeltek. Makkja jó termőhelyen eléri a 3 centimétert, kopárosokon ennél jóval kisebb, és alsó felét, harmadát ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Hozzuk vissza a tölgyeket!

  Természetes növénytakarónk alapnövényzete néhány kisebb tájegységtől eltekintve a tölgyes. Mennyivel harmonikusabbak lennének kertjeink, ha a tölgyek szépségükhöz, méltóságukhoz, sokszínűségükhöz mérten kapnának szerepet és a kertek, parkok egzóta szigeteit a tájainkra formálódott tölgyesek fogadnák környezetünkbe! A díszkert, a park nemcsak a beültetett növénykülönlegességektől válhat szép kertté: a kertet adó, a tájhoz kapcsolódó (például térhatároló) alapnövényzet is elválaszthatatlan része, a táj egészére ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Kocsányos tölgy (Quercus robur)

  A kocsányos tölgy az ország legnagy részén honos volt, a Nagy- és Kisalföld magas talajvizű területein, a folyó menti árterek üde talaján, a Délnyugat-Dunántúl és a párás levegőjű magas hegyek nedves talaján is.             Mint magányos fa a méltóság megtestesítője. Talajig záródó kerekded hullámos körvonalú koronáját, pompás, üde zöld lombjának szépségét kiemeli a háttérben lévő fehérre meszelt gazdaház, tanya vagy nyaraló. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea)

  Az alföldi magas talajvizű területektől eltekintve a pannon sík- és dombvidék egyik legelterjedtebb tölgye. Elegyfa a cseresekben sík- és dombvidéken, a molyhostölgyes szálerdőkben, a bokroserdők meleg, déli lejtőin, sőt az északi lejtők és völgyek gyertyánosaiban is. Gyakori a savanyú, szilikátos, vulkanikus alapkőzetű területeken.             A hatalmasra növő, vízben és tápanyagban gazdag termőhelyet jelző kocsányos tölgy vagy a kopárosokon tenyésző cser- és ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Molyhostölgy (Quercus pubescens)

  A molyhostölgy elnevezés két, egymáshoz igen közel álló molyhos-pelyhes hajtású tölgyfajt jelent: a kisebb levelű és rövidebb levélnyelű molyhostölgyet (Quercus pubescens)  és a nagyobb levelű, az előzőnél kétszer hosszabb (1,5-2,5 cm-es) levélnyelű vergiliusztölgyet (Q. virgiliana). Rendkívüli hasonlóságuk molyhos-pelyhes hajtásai, levélfonákuk, kis termetük miatt a kertészeti-erdészeti, sőt a botanikai irodalomban sem különítik el őket egymástól következetesen. Zárt erdőállományokban a vergiliusztölgy olykor ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Hírlevélre iratkozás

Iratkozzon fel hírlevelünkre és időben értesül újdonságainkról, akcióinkról és különleges ajánlatainkról.

USDA zónatérkép