Cikkek, publikációk
2012. február 9.  csütörtök

Kategóriák

Általános Érdekességek
A Föld kertészeti jelentőséggel bíró növényei A pinus nemzetség
Balatoni riviéra Bambuszok
Bio növények Borókák
Cédrusok Ciprusok
Délközeli kertek Díszfüvek
Egzóták a magyar kertekben Energianövények
English (and other) articles Gyümölcstermő növények
Jegenyefenyők Könyvajánló
Klimatológia Lucfenyők
Mahóniák Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok Pálmák
Pálmaliliomok Tölgyek

Keresés


Ha konkrét szövegrészt keres, használja keresőnket!


Cirbolyafenyő (Pinus cembra)

  Az Alpok és a Kárpátok hegyláncainak érdekes maradványbennszülött faja. Toronyszerűen kimagasodó tömött kúpja a távoli tundráknak megfelelő alhavasi, havasi övben ott jelennek meg, ahol már csak a törpefenyő és télen a hótakaró védelmében lapuló törpecserjék állják a természeti erők próbáit.             Ágai hosszan fölhajolva simulnak a korona körvonalába. Alaposabban megfigyelve, az ágörvek szétágazó rendszere a fa külső vonalaiban is felismerhető szabályossággal ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Európai mandulafenyő (Pinus pinea)

  A Mediterráneumból származó mandulafenyő kis vagy közepes termetű fa, amely idősebb korára vízszintesen álló, sűrű ágaival sajátságosan ellaposodó, ernyőszerű koronát fejleszt, egyedülálló látványt nyújt a kertekben, parkokban. A fiatal hajtások szürkészöldek és simák, idősebb korukban világosbarnák. Az áttelelő rügyek megnyúlt oválisak, pikkelyeik visszahajlók.             A 10-15 cm hosszú tűlevelek ritkásak, párosával állnak, kemények és kissé csavarodottak, erősen kihegyezettek, élük alig észrevehetően ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Gyantástűjű szálkásfenyő (Pinus aristata)

  Szenzációt keltő hír volt 1954-ben, hogy a Nevada és Kalifornia határvidékén elterülő Fehér-hegységben (White Mts.) négyezer évnél is idősebb fákra, a Pinus aristata matuzsálemi korú példányaira bukkantak. Meglepő, hogy e fák alig érik el a 9-10 méteres magasságot, törzsátmérőjük viszont meghaladta a 4 métert! A legöregebb példányok (amelyek minden bizonnyal a Föld legidősebb élőlényei is) szinte kivétel nélkül csúcsszáradtak, kérgük ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Himalájai selyemfenyő (Pinus wallichiana)

  A Himalája hatalmas, trópusból a szubtrópusba és onnan az alpesi hóhatárig vezető hegylánca az északi vonulatok száraz területeiről eltekintve az örök pára, a meg-megismétlődő kiadós esők területe, ahol 2-4 ezer méter között 4-6 ezer mm eső hullik évente. A növényzet buján növekedik, és a leveleket, a fenyőtűket az eső, a lecsapódó pára gyöngyszemei húzzák lefelé. Az e tájon formálódott növények ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Hosszútűs fenyők (Pinus)

Az északi félteke örökzöld fái, rendkívül széles körben terjedtek el. A legkiterjedtebb erdőségeket a mérsékelt övben alkotják, míg dél felé területük összeszűkül, bár fajszámban gazdagok maradnak. A trópusi régiókba már csak ritkán húzódnak le, így Floridába, Burmába, ott is leginkább a trópusokból kiemelkedő magas hegységek hűvösebb régióiba. A mérsékelt övben a hosszútűs fenyők általában lomblevelű fákkal elegyedve fordulnak elő. A ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Japán fehérfenyő (Pinus parviflora)

  A korábban japán fehér fenyő néven ismert faj 1954 óta két, egymástól jól elhatárolható faj gyűjtőfogalma. Az egyik a Pinus pantaphylla, főleg észak-japáni, a másik faj, a Pinus himekomatsu áthúzódik a déli szigetekre. A két faj elterjedési területe átfedi egymást és itt, azonos éghajlat mellett különösen szembetűnőek a toboz felépítésében, a hajtásrendszerben és a kéreg jellegében mutatkozó különbségek.             A kertészeti ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Jeffrey-fenyő (Pinus jeffreyi)

  Szinte kizárólag Kaliforniában, a Sierra Nevada és a Siskiyou-hegység magasabb öveiben honos. A Sierra Nevada ezer méternél magasabb övében a legkülönfélébb növénytársulások tagja: laza szórványos állományokat képez több más tűnyalábos fenyőfajjal (Pinus monticola, lambertiana, ponderosa, contorta), jegenyefenyőkkel (Abies magnifica, procera), megtalálható ott még a Calocedrus decurrens, a Tsuga mertensiana, a Thuja plicata, magasabb helyeken az Abies concolor és a Juniperus ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Koreai selyemfenyő (Pinus koraiensis)

  Ezüstös vagy szürkészöld, dús lombozatával sok tekintetben a Kárpátokban és az Alpokban honos cirbolyfenyőre (Pinus cembra) emlékeztet, koronája azonban kevésbé tömött, tűlevelei hosszabbak, merevebbek, a tengely felé kevésbé visszahajlók. A ritkább ágrendszerük folytán megjelenésük erőteljesebb. A rendszerint egytörzsű, szabályos kúp koronájú koreai selyemfenyő hazájában 20-30 méterre is megnőhet, nálunk a legnagyobb, 15-20 éves hazai példány 6-7 méter magas. Az idősebb ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Mexikói diófenyő és változatai (Pinus cembroides)

  Az Észak-Amerika középső és nyugati területein, valamint Mexikóban élő diófenyők az európai mandulafenyő (Pinus pinea) rokonai. Magjaik éppúgy aránytalanul nagyok a tobozpikkelyekhez és a megszokott szárnyas fenyőmagvakhoz képest, mint a pinea-fenyőé. A diófenyő elnevezés különösen a sivatagi példányok tobozaira találó, amelyeknek diónyi tobozain mindössze két-három pikkely védelmében fejlődik a mag, a többi fejletlen marad. A diófenyők nagy elterjedési területén négy ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Nevadai cirbolya (Pinus flexilis)

  Ismert jelenség a fenyőféléknél, hogy a száraz, szinte félsivatagos, kietlen területekről származó fajok párás, kiegyenlített éghajlatú termőhelyen olykor a felismerhetetlenségig eltérnek az őshazában élőktől. A tűnyalábos fenyők a közül ez az alaktani jelenség különösen feltűnő a nevadai cirbolyánál: míg rendszerint szabálytalanul széltépte fái az eredeti élőhelyen lassú növekedésűek, sűrű, kékesszürke lombozatúak, s a hajtástengely csaknem hófehér a sok napsütéstől és ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Platánkérgű fenyő (Pinus bungeana)

  Ősi elterjedését ma már aligha lehet pontosan körülhatárolni: Kínában évszázadok, talán évezredek óta ültetik, sok helyütt kivadult és szaporodik, az eredeti növényzettel is elegyedve. Ahol bizonyosan ősi termőhelyeit ismerik, például a Sárga-folyó völgy mentén és a Kínai Alföldet övező mészkőhegyek bércein, jellegzetes monszun klíma uralkodik, itt azonban a buja örökzöld erdők életereje miatt a kifejezetten rossz víztartó képességű sziklaperemekre, lejtőkre ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Tengerparti fenyő (Pinus pinaster)

  Európa leghosszabb tűjű és tobozú, legtermetesebb összhatású tűnyalábos fenyőfaja: a tűk hossza meghaladhatja a 20, a tobozoké pedig a 23 centimétert. Tűi nyalábonként párosával állnak, vaskosak, rugalmasak, bőrszerűen kemények, belső, ághoz simuló oldalukon viszonylag simábbak, a külső, domború oldalon a kiugró, éles tobozkörömtől (apohysis) fűrészes körvonalúak, a parányi hegyben végződő pikkelyköldöktől szúrósak. Kérge, széles lemezekre repedezik, kissé szürkével fedett vörösbarna, ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Óriástobozú fenyő (Pinus coulteri)

  Van-e olyan növénygyűjtő, aki látványos, dísztárgynak is beillő óriás tobozai láttán ne kívánna kertjébe ilyen fenyőt? Bár a legfőbb vonzerőt kétségtelenül a toboz mérete, súlya, karomszerű, hegyes pikkelycsúcsoktól oly különleges megjelenése adja, a mi éghajlatunkon és termőhelyi adottságaink mellett inkább a fiatal fa hosszú, kékesszürke tűlevelekkel díszlő, tiszteletet parancsoló megjelenésére alapozhatunk. Tobozai nálunk nem érik el a kaliforniai méreteket (30-40 ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Hírlevélre iratkozás

Iratkozzon fel hírlevelünkre és időben értesül újdonságainkról, akcióinkról és különleges ajánlatainkról.

USDA zónatérkép

Növények abc-rendben

 		 

Cikkek, publikációk

 		 

Honlaptérkép

 		 

Szállítási feltételek

 		 

Nyomtatható árjegyzék

 		 

Nyomtatható katalógus