Cikkek, publikációk
2012. február 9.  csütörtök

Keresés


Ha konkrét szövegrészt keres, használja keresőnket!


Ajáni luc (Picea jezoensis)

  A hazai kertekben, parkokban különösen a síkvidéki és középhegységi területeken a lucfélék telepítésével célszerű mértéktartóan bánni. Kissé északias hangulatot teremtő megjelenésük, merev lombozatuk ugyanis inkább csak a hegyvidéki kertekben illik a környező tájba. A Piceák korántsem egyöntetű megjelenésűek: egy-egy méltóságteljes, finoman lecsüngő hajtású, tömött, sötét lombozatú, nagy karcsú koronájával díszítő faj egyedeit, csoportjait nagyon találóan, stílusosan helyezhetjük el atlantikus klímájú ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Himalájai luc (Picea smithiana)

  A Himalája 2000 m feletti régióinak melegebb vagy hűvösebb, de mindenképpen párás, csapadékos klímájára gondolva nem lehet csodálni, hogy e lucfaj épp méltóságteljesen csüngő hajtásaival, szubtrópusias éghajlatot híven tükröző s a nemzetségben egyedülállóan hosszú tűi révén kelti fel a figyelmet. Elterjedési területén, Afganisztántól India északi részein át Nepálig, a hegyvidékek 2100-4000 m közötti magassági övében lejjebb összefüggő erdőségeket alkot, a ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Keleti (kaukázusi) luc (Picea orientalis)

  Kevés lucféle ajánlható jobban hazai telepítésre, mint a Kaukázus és a csatlakozó ÉK-anatóliai magashegyek e sötét lombú, terebélyes, széles kúpalakú fenyőfaja. Összhatása közelről sem olyan merev, mint a lucoké általában, környezetének inkább szubtrópusi hangulatot kölcsönöz. A rendszerint szabályosan szimmetrikus korona vázát a sudaras törzsről lágy ívekben lehajló csúcsukkal kissé felemelkedő oldal- (vezér-) ágak képezik, amelyekről a vékonyabb oldalágak az atlasz ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Lucfenyő (Picea)

A mérsékelt öv legkiterjedtebb erdőségeit a lucfenyő alkotja. Hatalmas eurázsiai és észak-amerikai övükkel csaknem körbefogják az északi féltekét. A tudomány mintegy negyven fajt ismer. Ezek legtöbbje Közép-, illetve Nyugat-Kínában és Észak-Amerikában él. Máshol sokkal inkább tömegükkel, mint változatosságukkal tűnnek ki, így például Eurázsia boreális fenyőövének nagy részében mindössze két fajuk szerepel. A síkságra csak egészen északon ereszkednek, míg a délebbi ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Lucfenyő fajták (Picea abies ‘Nidiformis’ és ‘Repens’)

  A lucfajok külső megjelenését és kertészeti alkalmazását, a növényegyüttesekben betöltött szerepét nagyban meghatározza, hogy többnyire a szélsőséges éghajlatú vidékek lakói. Magas hegyek sziklás, kőgörgeteges lejtőin, erdőzónák felső fahatárán, a tajgaöv zöld világában vagy mocsaras vidékek társulásaiban, száraz vagy párás, olykor kifejezetten hideg klímájú területeken egyaránt megélnek. Talán épp a tűrőképesség velejárója, alkalmazkodásuk (morfológiailag is megfogalmazható) következménye, hogy legalábbis a mi ...
Szerző: Dr. Rácz István

Lucfenyő fajták (Picea abies Cranstonii és a Picea abies Viminalis)

Gyűjteményes kertek, parkok örökzöld együttesei, például luctelepítései változatosabbá alakíthatók olyan fajták, formák ültetésével, melyek termete ugyan hasonló az alapfajéhoz, lombozatuk, elágazás rendszerük azonban a megszokottól eltérő. A „Cranstonii” és a „Viminalis” bár évtizedek alatt tekintélyes méretű fákká növekednek kisebb kertekben is jól elhelyezhetők. Számot kell azonban vetni a kertképet jelentősen befolyásoló, esetleg azt meg is határozó alkatukkal, árnyékolásukkal.             A két ...
Szerző: Dr. Rácz István

Lucfenyő fajták (Picea abies Finedonensis)

  A kertészeti szelektálás, nemesítés területén általában jelentős eredmény, ritka esemény, ha egy faj színes lombú, tarka, évszázadonként változó színtónusú vagy legalább a kihajtáskor eltérő színű. A lucfélék között eddig csak néhány fajból ismeretes mutációs eredetű színes klón, fajta. Ilyenek például az ajáni, keleti (kaukázusi) vagy a fehér luc sárgán kihajtó és később visszazöldülő kultúrformái (Picea jezoensis ‘Aurea’, P. orientalis ‘Aurea’, ...
Szerző: Dr. Rácz István

Lucfenyő fajták (Picea abies Inversa)

  A kertbarátok, növénygyűjtők körében korántsem ismeretlen, mégis elég ritkán ültetett lucfajta. Több mint 120 éve ismert: R. Smith bukkant rá a közép-angliai Kilnet Hall-ban. Érdekes, csüngő-visszahajló ágú példányai a parkban, kertészetben egyéni jellegű, különleges hangulatú növényegyüttest alkotnak.           Talajtakaró, illetve sziklák, támfalak formájához idomuló bokorrá vagy 5-10 méter magas fává alakítható. Az erős, támaszték segítségével magasra nevelt fa tág terekkel tagolt, ...
Szerző: Dr. Rácz István

Lucfenyő fajták (Picea glauca Conica)

  1904-ben Rehder, a neves amerikai dendrológus természetes mutánsként bukkant rá a kertészeti kultúrában később oly népszerűvé vált formára. Külföldön és itthon egyaránt gyorsan elterjedt, a legtöbb mérsékeltövi botanikus kertben megtalálható. Szabályos, tömött kúpjai számos kiskertben, magángyűjteményben is díszlenek. A cukorsüveg fenyőnek Európába került első példánya (Orléans, Franciaország) 60 éves korában körülbelül 4 méter magas volt. Nálunk ismert (valószínűen) legtermetesebb, jó ...
Szerző: Dr. Rácz István

Szerb luc (Picea omorika)

Föld- és vegetációtörténeti folyamatok szerencsés alakulásának köszönhető, hogy ez az érdekes fenyőfaj melynek legközelebbi rokona Japánban és az amerikai Oregon államban élnek a Bosznia és Szerbia határvidékén fekvő hegyekben, kis területeken és szórványos állományokban ugyan, de fennmaradhatott. Elterjedési területe a Drina folyó középső és felső folyásának vidéke, ahol állományai és kisebb csoportjai a bükkösöktől szorongatva leginkább a sziklaperemeken, a lombos ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Hírlevélre iratkozás

Iratkozzon fel hírlevelünkre és időben értesül újdonságainkról, akcióinkról és különleges ajánlatainkról.

USDA zónatérkép