Cikkek, publikációk
2018. december 13.  csütörtök

Keresés


Ha konkrét szövegrészt keres, használja keresőnket!


Araukária (Araucaria)

Kis nemzetség, mindössze 15 faj ismeretes a déli féltekéről. Magas termetű növények, gyakran lelógó ágakkal, hajtásokkal és merev, bőrszerű, fajonként igen változó levélzettel. Egyes fajok, így a közismert szobafenyő (Araucaria excelsa) levelei keskeny tűszerűek, míg mások hatalmas, lapos levelei a 10-15 centimétert is meghaladják. A meleg égöv növényei, mindössze egy faj viseli el az erősebb hidegeket. Az andesi araukária (Araucaria ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Arkterika (Arcterica)

A nemzetség egyetlen tagja, az Arcterica nana Mak. alacsony, 5-10 cm magas, párnát alkotó cserje. Levelei hármas örvökben állnak, kicsik, bőrszerűek, göngyölt élűek. Fehér virágai április-májusban nyílnak. Északkelet-Ázsiától Közép-Japánig a magas hegységekben él. Csak mint érdekesség kaphat nálunk helyet; hűvös, párás fekvést és savanyú, laza talajt kedvel. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Babér (Laurus)

Közismert fűszeres cserjék. Mindössze két fajuk terjedt el az európai mediterránban és a Kanári szigeteken. Ezek közül nálunk a nemes babér (Laurus nobilis L.) szinte mindennapi életünk tartozéka, nemcsak mint fűszer, hanem mint dekoráció is. Ez utóbbi téren népszerűségét rendkívüli szívósságának köszönheti. Nem érzékeny a rövidebb ideig tartó kiszáradásra, sem a hirtelen hőmérséklet-változásokra és fagytűrő képessége is jelentős. Nem a ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Babérhanga (Pieris)

Aligha képzelhető el szebb látvány a teljében virágzó babérhangánál! Hosszan lelógó virágfürtjei valóságos virágesővel borítják bokrait. Sajnos nálunk csak kevés helyen ültethető savanyú, mészmentes talajon. Ilyen helyeken azonban éghajlati adottságaink mellett is termetes, életerős bokorrá fejlődnek. A nemzetség 8 faja Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában él. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Babérsom (Aucuba)

Elsősorban mint közkedvelt dekorációs növények terjedtek el nálunk. Téli napfénytől védett helyeken a szabadban is áttelelnek, és gyakran tekintélyes bokorrá fejlődnek. Somfáink örökzöld kelet-ázsiai rokonai - mindössze három fajuk ismert. Magas termetű bokrok az öregebb részeken is zölden maradó kéreggel. Leveleik egyszerűek, ép szélűek vagy kevéssé fogazottak, bőrszerűek. Bordó vagy zöldes színű virágaik végálló fürtökben állnak, kétlakiak. Egymagvú csontár-terméseik éretten vörösek. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Bogyóspuszpáng (Sarcococca)

Nálunk többnyire alacsony termetű, merev-, fényes levelű cserjék. Virágaik aprók, fehérek, terméseik vörös vagy fekete bogyók. Délkelet-Ázsiából származnak. A kiskertek növényei, nagyobb mértékű telepítésre legfeljebb egy faj, a törpe bogyóspuszpáng alkalmas. A többi fagyérzékeny növény, és csak védett fekvésben, egyedi ápolással nevelhető kisebb-nagyobb bokorrá. Tekintve, hogy nálunk alacsony termetűek maradnak, célszerű kisebb csoportba ültetni őket. Ilyenkor merev, fényes leveleikkel szép, egyedi ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Chilei délciprus (Austrocedrus)

A kontinensek földtörténeti egységét bizonyítja a chilei délciprus [Austrocedrus chilensis (Endl.) Florin et Boutelje], amely az új-zélandi lágy gyantáscédrus közvetlen rokona - valamikor a harmadkorban szakadhattak szét, a kontinensek szétválásával egy időben. Az említett fajnál még finomabb, lazább ágszerkezetű. Dél-Chilében az Andok-hegyláncain Valdiviáig terjed, 1000-1500 méteres magasságban. Nagyon szép egzotikus megjelenésű fenyő, amelyből a németországi Mainau-szigetén és az észak-angliai hideg ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Cipruska (Santolina)

Illatos, alacsony félcserjék, amelyek elsősorban a sziklakertek szép, télen is lombos díszei. Szubmediterrán kertjeink hangulatába kitűnően beilleszthetők, ezüstös, illetve melegzöld lombozatukkal és kellemes, erős illatukkal szinte sugározzák magukból a mediterrán légkörét. Leveleik finoman szárnyaltak, virágaik hosszú száron sugárvirág nélküli fészkekbe tömörülnek. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Csikófark (Ephedra)

Nem tartoznak szorosan a fenyőkhöz, de mint nyitvatermőket általában a fenyőfélékkel együtt szokás tárgyalni. Az örökzöld cserjék körébe sem, mert leveleik oly aprók, hogy csaknem levéltelen, vesszejükkel díszítő növényeknek látszanak. Ugyanakkor a legigénytelenebb díszcserjék, a legszárazabb, legkopárabb helyeken, tömeges zöld hajtásaikkal, méltán kaphatnak helyet örökzöldjeink között. Terméseik élénkpirosak, tömegben különösen díszítőek; mivel kétlakiak, a nőivarú példányok mellé hímivarúakat is ültessünk. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Délciprus (Libocedrus)

A nemzetségnek nálunk nincs kertészeti jelentősége, csak egészen kivételesen kedvező helyen marad meg néhány példány az itt következő fajokból. A nemzetségnek különben mind az öt faja a déli félteke párás, csapadékos, óceáni klímájában él, és nálunk mind a szárazságtól, mind az erősebb hidegektől szenved. Üde fekvésbe, nyugati falak mellé, fényárnyékba érdemes a telepítéssel kísérletezni, és télire feltétlenül ajánlatos némi takarásról ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Dérbabér (Skimmia)

A csapadékos, nyugati országrész legszebb örökzöld cserjéi közé tartoznak. Leveleik bőrszerűek, fényesek és ép szélűek, csak a közepeikön feltűnő érrel. Virágaik rövid, végálló fürtökben nyílnak. Díszesek élénkpiros, borsó nagyságú terméseik, amelyek jó termőév után tömegesen ülnek a hajtásvégeken. Bő termésüknek feltétele azonban az is, hogy hím- és nőivarú egyedeket egyaránt ültessünk. A szárazságot nem bírják, szenvednek az erősen meszes talajokon. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Fagyal (Ligustrum)

Jórészt örökzöldfajokból álló nemzetség. Az erdeinkben őshonos fagyal is hajlamos arra, hogy lombját tavaszig megőrizze, különösen a védettebb, alsó részeken. Kelet-Ázsiában azután már pompásabbnál pompásabb örökzöld lombú fajok élnek, amelyek kultúrában csaknem az egész világon elterjedtek. A fagyalfélék levelei átellenesek, egyszerűek és ép szélűek. Virágaik végálló bugákban nyílnak, illatosak. Termésük többnyire fekete bogyó. Kultúrában jónéhány szép változatuk is ismert. Nálunk sajnos ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Fajdbogyó (Gaultheria)

Alacsony, fényes levelű törpecserjék, illetve az enyhe óceáni éghajlat alatt néha magas termetű bokrok. Virágai korsó alakúak, fehérek. Termésüket a meghúsosodott színes csésze körülfogja - sokáig díszítve a bokrokat. Földünkön széles körben elterjedtek, Észak- és Dél-Amerikától Japánig és Új-Zélandig. Fagytűrő fajai nálunk nagyon szép bokorrá fejlődhetnek, ennek alapfeltétele azonban az állandó nedves, párás környezet. Szép, árnyéki gyeppótlók, tőlünk északra néhány fajuk ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Fátyolfenyők, dakridiumok (Dacrydium)

Különleges megjelenésű, egzotikus nemzetség, amellyel azonban csak az idővel és szakértelemmel rendelkező magángyűjteményeknek érdemes kísérletezni. Az eddig ismert 16 fajukból néhány a déli félteke magas hegységeiből származik, és ezek fagytűrő képessége jelentős. Nincs kizárva, hogy a hegységek magasabb öveiből származó szaporítóanyagból a mi éghajlatunknak megfelelő fagytűrő törzseket lehessen kiválogatni. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Fürtös hanga (Leucothoé)

Érdekes megjelenésű, rendkívül mutatós cserjék tartoznak ebbe a nemzetségbe. Leveleik szórt állásúak, fogazottak, virágaik karcsú fürtökben állnak. Észak- és Dél-Amerikában, Madagaszkár szigetén, a Himalájában és Japánban mintegy 35 fajuk él. Üde, párás helyet kívánnak, és többségük az erősebb fagyokra érzékeny. Elsősorban a kiskertekben kaphatnak helyet. Örökzöld gyepszőnyegbe ültetve feltűnnek különös formájukkal, gyakran vöröses árnyalatú leveleikkel, világító fehér virágaikkal. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Gyantás cédrus (Calocedrus)

A nemzetségnek mindössze három faja él Észak-Amerikában és a szubtropikus Délkelet-Ázsiában. Ezek közül nálunk csupán egy fajnak van kertészeti jelentősége. A gyantás cédrus [Calocedrus decurrens (Torrey) Florin] Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékén a Cascade és a Sierra Nevada hegység nyugati lejtőin él. Oregontól dél felé egészen Alsó-Kaliforniáig terjed, mintegy 1000-2800 méteres magasságig. Főként a hűvös, párás szurdokerdőkben érzi jól magát, ahol alacsonyabb ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Havasszépe (Rhododendron)

A rododendronok útja Anglián át vezetett Európába. A XVII. században még alig voltak ismertek, ma viszont a sziget legnépszerűbb növényei. Az első kertkultúrába vont faj 1656-ban a Rhododendron hirsutum volt. A XVIII. században még csak az újvilágból és a Kaukázusból juthatott el néhány faj a nyugat-európai kertekbe. A következő század elejére már 40-re emelkedett a kultúrába vont rododendronok száma. Az igazi ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Hegyi babér (Kalmia)

Rododendronokkal vetekedő szépségű örökzöld bokrok tartoznak e nemzetséghez. Leveleik bőrszerűek, egyes fajoknál különösen mutatósak, virágaik a hajtásvégeken gazdag csomókban nyílnak. Egy-egy virág közelebbről különösen érdekes; aligha hasonlítható más növény virágjához. Mindenütt könnyen megtelepíthető - ott, ahol a rododendronok is jól fejlődnek. Kevésbé érzékenyek azonban a talajra, és a csapadékosabb országrészeken üde, félárnyékos helyen máshol is megtelepíthetők. Elsősorban nagyobb csoportban ültetve mutatósak ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Hegyi mammutfenyő (Sequoiadendron)

John Bidwell, a híres angol utazó az 1800-as évek elején egy olyan erdőségről számolt be a hitetlenkedő hallgatóságnak, ahol a fák hatalmas törzsébe vájt alagutakon még a lovasok is áthaladhatnak. A monumentális fák Kalifornia területén nőttek, és az indiánok égették ki az üregeket, hogy abban meghúzódhassanak, és hogy a kidőlt törzsek útjukban ne akadályozzák. A nemzetség egyetlen faja a hegyi mammutfenyő ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Hibatuja (Thujopsis)

A nemzetség egyetlen faja a japán elterjedésű híbatuja (Thujopsis dolabrata S. et. Z.). Japán szigorúan védett fái közé tartozik. A XVII. század közepén, amikor a Tokagawa család került uralomra, a leghatározottabb intézkedésekkel óvták meg a legfontosabb fákat az egyre fokozódó irtástól. Ennek köszönhető, hogy mindmáig gyönyörű erdőségek maradtak fenn ebből az egyedülállóan érdekes fenyőből. A legszebb állományok Észak-Honshuban vannak, ahol ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Illatcserje (Osmanthus)

Örökzöld cserjék vagy fák tartoznak a nemzetségbe. Leveleik átellenesen állnak a hajtásokon, merevek, gyakran magyalszerűek. Fehér vagy sárga virágaik kis csomókba tömörülnek, kellemes illatúak. Termésük keményhéjú csontár. Legtöbb fajuk Kelet-Ázsiában, néhány pedig Észak-Amerikában él. Csaknem kizárólag a trópusi, szubtrópusi éghajlat növényei, így csak kevés honosítható meg nálunk. Kifejezetten télállónak csak két faj nevezhető. A többi, védett, meleg fekvésben nyári öntözéssel ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Japán ernyőfenyő (Sciadopitys)

Talán az összes fenyő között a legkülönösebb megjelenésű a japáni ernyőfenyő (Sciadopitys verticillata S. et Z.). Hajtásain a párosával összenőtt levelek ernyőszerű örvökben állnak, és egymástól távol kis emeleteket alkotnak. Hazájában karcsú koronájú, magas fa, idősebb korában ritkás lombozattal. Honshu-szigetén vannak a legszebb erdőségei, sziklás, szélvédett helyeken. Ott erdészeti célokra is termesztik - rostos kérge parafapótló. Nagyon lassan nő, úgyhogy ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Japán szentfa (Nandina)

Az érdekes nemzetség egyetlen tagja a Nandina domestica Thunb. Felálló, többnyire elágazás nélküli, bambuszra emlékeztető szárú cserje. Levelei kihajtáskor vörösbarnák. Június, júliusban jelennek meg sok virágú fehér fürtjei, majd kedvező nyár után élénkpiros vagy a változatoknál fehér, illetve sárga termései. Ősszel levelei vöröses színárnyalatba mennek át, és így különösen csoportos ültetésük esetén gyönyörűtéli színfoltot adnak. A japánok „szent bambusza", Honshu- ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Japánciprus (Cryptomeria)

A XVII. század elejéről mesélik, hogy amikor a japán Tokagawa dinasztia alapítója, Yeyasu meghalt, hatalmas tömegek járultak sírjához, hogy leróják hálájukat. Testét Nikko-hegyén helyezték örök nyugalomra, s hálájuk jeleként kövekkel és lámpásokkal díszítették sírhelyét. A legenda szerint volt köztük egy szegény, akinek még lámpásra sem telt. Ám, hogy valamivel ő is kifejezze halott uralkodója iránti tiszteletét, fákat ültetett a sírhoz ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Jázmin (Jasminum)

A valódi jázminok pompás, többnyire sárga virágú cserjék, amelyek közül néhány szép örökzöld lombjával is díszít. Általában támaszkodva kúsznak, vagy laza, széteső bokrot alkotnak. Összetett leveleik szárnyaltak vagy hármasak, virágaik végálló bogernyőben vagy a levélhónaljakban nyílnak. Termésük érdekes, fekete ikerbogyó. A nagy nemzetség legtöbbje a szubtrópuson, trópuson él, sőt néhány faj a mediterránban is előfordul. Nálunk még alig ismertek, még a ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Kaliforniacserje (Carpenteria)

Kalifornia bennszülött növénye s a nemzetség egyetlen tagja a kaliforniacserje (Carpenteria californica Torr.). Hazájában 2 méter magasra is megnő. Nagy, fényes, elliptikus leveleivel önmagában is mutatós bokor, de legfőbb díszei mégis a nyár derekán nyíló hófehér, 5-7 centiméteres virágai. Szárazságtűrő, de erősebb fagyokra érzékeny, igazi mediterrán növény, amely a Sierra Nevadában 400-1500 méteres magasságban él. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Kamélia (Camellia)

A Távol-Kelet szép örökzöld cserjéi, illetve fái, fényes levelekkel és néhány fajnál feltűnően szép virágokkal. A meleg égöv fontos haszon- és dísznövényei. Európa enyhe, kiegyenlített éghajlatú területein már régi díszcserjék. Egy időben a legnépszerűbb vágott virágok közé tartoztak, így hatalmas tömegben termesztették. Nálunk a legutóbbi időkig a kaméliát és a teacserjét az üvegházak kényes növényei között nevelték. Kiderült, hogy jó ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Kassziope (Cassiope)

Az északi mérsékelt öv arktikus és magashegységi területeinek, valamint a Himalája magas régióinak növényei. Mintegy 12 fajuk alacsony szőnyeget alkotó törpe cserje. Leveleik pikkely vagy tű alakúak, zsindelyszerűen fedik egymást. A négy sorban álló levelektől a szár gyakran négyélű. Virágaik egyesével állnak, fehér színűek, harang vagy csésze alakúak. Nálunk csak kivételesen kedvező, üde, párás helyen, kiszáradástól védve tarthatók fenn, azonban dús ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Kelet-kínai tiszafa (Nothotaxus)

A nemzetség egyetlen tagja, a kelet-kínai tiszafa [Nothotaxus chienii (Cheng.) Florin] Csekiang tartomány hegyeiben őshonos, mintegy 1000 méteres magasságig. Emlékeztet a tiszafákra; levelei sötétzöldek, a hajtásokon kétsorosan rendezettek. Feltűnő a leveleik fonákán húzódó kékesszürke csíkpár és a magjaikat borító fehér szúfű harang alakú magköpeny (arillus). Az érdekes nemzetség egyetlen tagja az erősebb fagyoktól védett, nedves, párás helyeken nálunk is megtelepíthető. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Korállborbolya (Berberidopsis)

A nemzetség egyetlen tagja a korallborbolya (Berberidopsis koralliana Hook.). A chilei Andok hegységeiben él. Vékony törzsű, legtöbbször csavarodva kúszó cserje, amely az enyhe vidékeken 5 m magasra is felfut. Levelei szíves-tojásdadok, tövisesen fogazottak. Feltűnő, mélyvörös, 2 cm széles virágai, hosszú kocsányon fürtben állnak. Csapadékos chilei termőhelyén, így Valdivia környékén, erdőkben él. Nálunk párás, félárnyékos, hideg szelektől védett helyre ültethető. Meszes ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Kövérke (Pachysandra)

Borostyán és más talajborító örökzöldek üde környezetében különösen szép növények. Leveleik a hajtások végén tömörülnek, durván fogazottak. Virágaik fehérek, szarvacskás toktermései alig feltűnőek. Mintegy öt fajuk az óceáni Kelet-Ázsiából, illetve Észak-Amerika atlantikus részéről ismert. Az ide tartozó fajok mind alacsony termetűek, ezért célszerű védett helyre, fatörzsek köré vagy nagyobb növények közelébe ültetni, ahol a taposástól megóvhatók. Nagyon szépen hatnak az árnyas, ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Liliomfa (Magnolia)

A nemzetség lombhullató fáiról, cserjéiről ismert nálunk; ezek a tavasz gyorsan múló díszei. Vannak közöttük azonban nagyon szép örökzöldek is, amelyek közül néhány a fagyot is elég jól eltűri. Ezek a szubtrópus és a mérsékelt öv átmeneti területeiről származnak, Észak-Amerikából és Közép-Kínából. Nálunk az örökzöld fajok csak egészen szűk körben, a nem túl száraz és enyhe telű országrészeken telepíthetők. Védett helyeken, ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Mahoborbolya (Mahoberberis)

A mahóniák és a borbolyák kereszteződéséből származó örökzöld vagy télizöld cserjék. A mahóniától tövistelen hajtásaikat, a borbolyától egyszerű vagy legfeljebb hármas leveleiket örökölték. Sokszor alig hinnénk, hogy két hajtás egy növényről származik, annyira eltérnek a hajtáscsúcson vagy a frissen feltörő hajtásokon álló levelek a növény többi részének lombozatától. Virágai ismeretlenek, a növény csak vegetatív úton szaporítható. Az eddig ismert három ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Nagymagvú tiszafa (Torreya)

A család legérdekesebb és talán legszebb tagjai ebbe a nemzetségbe tartoznak. Legtöbbjük termetes fa vagy hatalmas bokor, hosszú, merev, fényeszöld levelekkel. Különösen feltűnőek a nagy és kemény héjú magjaik, amelyeket ehető, húsos magköpeny burkol. Észak-Amerikából és Kelet-Ázsiából ismertek. Nálunk csak a nagyobb dendrológiai gyűjteményekben látható belőlük néhány példány, és ezek szépségükkel, életerejükkel azt bizonyítják, hogy nálunk szélesebb körben is telepíthetők. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Olajfagyal (Phillyrea)

A nemzetség négy tagja a Földközi-tenger vidékén, Kis-Ázsiában és a Kaukázusban őshonos. Virágaik aprók, illatosak, termésük csontár; kezdetben vörös, az éréssel kékesfeketére változik. Az apró, kemény levelű mediterrán fajok a legszárazabb köves lejtők, a szikár cserjések, a makkia növényei. Nálunk csak védett, meleg és száraz fekvésben télállóak, ahol hajtásaik jól beérnek. Erősebb fagyok esetén lombjukat a téli nap károsíthatja, így a ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Pahisztima (Pachistima)

Örökzöld törpe cserjék Észak-Amerika óceáni hatás alatt álló területeiről. Leveleik keresztben átellenesek, sűrűn borítják a hajtásokat, ép szélűek vagy finoman fogazottak. Virágaik jelentéktelenek, termésük 1 vagy 2 rekeszű tok, fehér magköpennyel burkolt magokkal. Félárnyékos sziklakertek érdekes díszcserjéi. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Patagóniai ciprus (Fitzroya)

Dél-Chilében az óceáni partvidéktől az Andokon át Pátagóniáig honos a patagóniai ciprus [Fitzroya cupressoides (Molina) Johnston]. Hazájában vastag törzsű, 30 m magas példányai nem ritkán 3-4000 éves k. Vöröses törzsű, mélyen barázdált, hajtásai vékonyak, hosszan lelógók. Angliában, ahol néhol erősebb fagyokat is kiáll, csak mutatós, laza, csüngő hajtású bokor. Az enyhe, óceáni mérsékelt öv növénye, amely 2-3000 milliméteres csapadékot is ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Patagóniai délciprus (Pilgerodendron)

A nemzetség egyetlen tagja a patagóniai délciprus [Pilgerodendron uviferum (Pilg.) Florin.]. Karcsú, piramis alakú fa, de főként magasabb régiókban hazájában is csak bokor termetű. Hajtásai négyélűek, és laza ágrendszere hosszan lelógó. Az erős hidegre érzékeny, és hűvös, párás helyet igényel - nálunk mindenütt vízutánpótlásra szorul. Csak mint a gyűjtemények érdekessége kaphat helyet kertjeinkben. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Podokarpusz (Podocarpus)

Rendkívül változatos nemzetség: a hatalmas termetű trópusi fáktól az alig néhány méteres bokorig változik magasságuk, lombozatuk néha apró tűszerű, máskor valóságos óriás levelek, 35 centiméteres hosszúsággal. Borsó nagyságú magjaikat zöldes vagy pirosas, húsos burok fogja körül. Elsősorban a meleg, fagymentes területeken honosak, de néhány faj felhatol a déli félgömb mérsékelt övi magas hegységeire, ahol már hűvös éghajlatnak is ellenáll. Mint biztos ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Rezgőszakáll (Cercocarpus)

Csaknem ismeretlen nemzetség nálunk. Észak-Amerika nyugati részéről származó egzotikus külsejű, többnyire örökzöld cserjék, illetve fák. Leveleik változatosak, szórt állásúak, néha csomókba tömörülnek. Virágai aprók, sárgásak, jelentéktelenek - annál érdekesebbek azonban terméseik, a hosszú, tollszerű farokkal (bibeszállal). Száraz, félsivatagos területeken élnek, ennek megfelelően nálunk is hasonló igénnyel lépnek fel. Üde fekvésben hajtásaik nem érnek be, és könnyen lefagynak a tél folyamán. Különleges ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Szamócafa (Arbutus)

Érdekes, sima, fehér vagy barna törzsű bokrok és fák, fehér vagy rózsaszínű, kivételesen zöldes virágfürtökkel és bogyósserű, sok magvú húsos termésekkel. 20 fajuk a melegebb égövben az enyhe óceáni éghajlatú területeken él. Nálunk fagyérzékenyek, és csak üde, védett helyen kísérelhető meg telepítésük a szabadban. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Szuhar (Cistus)

A mediterrán legszebb ékességei közé tartoznak a feltűnő színes virágú szuharok. Legtöbbször magasabb termetű cserjék, egyszerű, ép szélű levelekkel és végálló bogernyőben nyíló virágokkal. Sajnos nálunk legtöbbjük fagyérzékeny, így néhány kivétellel csak a hibridek bírják ki teleinket. Meleg, védett helyet kedvelnek, mennél szárazabb helyen neveljük őket, annál fagytűrőbbek. A legfagyállóbb babérlevelű szuhar a száraz, meleg lejtők, a szubmediterrán kertek megbízhatóan örökzöld ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Szárcsafű (Smilax)

Népes nemzetség, amelynek legtöbbje a melegebb égövben él. Többségük kúszónövény, szórt állású, elliptikus vagy szív alakú levelekkel és színes bogyókkal. A mediterrán faj meleg, száraz helyeket kíván, így szubmediterrán kertjeink érdekességei között kaphat helyet. A többi szubtrópusi-mérsékelt övi növény, amelyek üde, párás, félárnyékos helyet kívánnak. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Szíriahanga (Pentapera)

A hangákkal közel rokon növény, amely Dél-Európában és a kelet-mediterránban őshonos. A szíriahanga (Pantapera sicula Klotzsch.) értékes növény lehetne nálunk, amely jó fagytűrő képességével és mészigényével az érzékeny erikákat helyettesítheti. Alacsony cserje, keskeny, szálas levelekkel és csomókban álló, nyár elején nyíló rózsaszín virágokkal. Száraz, meleg fekvést kíván. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Szúrós jegenyefenyő (Keteleeria)

Nálunk még teljességgel ismeretlen nemzetség - sem parkjainkban, sem magángyűjteményeinkben nem, fordul elő, pedig tőlünk északra, Németországban, szép bokor termetű, sőt fa méretű példányai is vannak. Közel állnak a jegenyefenyőkhöz, fiatal korukban piramis alakú koronával és gyertyaszerűen felfelé álló tobozokkal. Tobozaik azonban a jegenyefenyőkkel ellentétben egészben hullnak le. Leveleik hosszúak és fényes-merevek, kétsorosan helyezkednek el a hajtásokon. Hazájukban kifejlett korban ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Szúrósfenyő (Cunninghamia)

Egyedülálló szépségű fenyők, amelyek hosszú, fényes tűleveleikkel, araukáriákra emlékeztető megjelenésükkel a kert igazi díszei. Koronájuk magas, kúp alakú, ritkás ágazattal. Közép- és Dél-Kínában széles körben elterjedtek, erdeik 1300 méternél is magasabbra emelkednek. Melegigényes, és hazájában a monszunesőzések bőséges csapadékkal látják el. Kivételesen kemény teleken könnyen visszafagyhatnak, de tőből újra sarjadnak. Évekig Európában mint üvegházi növényt kezelték, és csak a legutóbbi ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Tengerparti mammutfenyő (Sequoia)

A magassági világrekordok épp úgy mozgásban vannak, mint minden más rekord a földön. Alig terjedt el, hogy a világ legmagasabb fája a hegyi mammutfenyő, máris új csúcs született: Sargent professzor, a világhírű dendrológus 340 lábnak, azaz 110 m magasnak mérte az egyik általa kiszemelt tengerparti mammutfenyő [Sequoia sempervirens (Lam.) Endl.] törzsméretét. Ma már vitathatatlannak látszik, hogy ez a faj és ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Tiszafa (Taxus)

Jól ismert nemzetség, amelyből egy faj hazánkban is őshonos. Az északi féltekén ismeretes összesen hét faj különben nagyon közel áll egymáshoz, olyannyira, hogy a távoli kontinensek tiszafái kevésbé térnek el egymástól, mint a közönséges tiszafa néhány változata. Közös jellemzőjük a sötétzöld, jegenyefenyőkre emlékeztető lombozat, a szétterülő laza korona és a vörösbarna, foszló kéreg. Kétlaki, hím és nőivarú virágaik kevés kivétellel ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Trohodendron (Trochodendron)

A nemzetség egyetlen tagja Közép-Japánban, Honshu és Shikoku hegyi erdőségeiben él. A trohodendron (Trochodendron aralioides S. et Z.) magas termetű, aromatikus fa, merev, bőrszerű, hajtásvégen csomókba tömörült levelekkel. Virágai zöldesek, közel 10 cm-es fürtökbe tömörülnek. Nagyon szép faj, amely üde fekvésben több méter magasra fejlődik. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Tőzegmirtusz (Pernettya)

Mintegy 25 fajból álló nemzetség, amelyek többsége az újvilágban, Mexikótól az antarktikus területekig él. Néhány faj élőhelye viszont a távoli Tasmania és Új-Zéland. Nálunk elsősorban, mint cserepes dísznövények ismertek, de vannak köztük, amelyek a szabadban is átteleltethetők. Mint az óceáni éghajlat növényei, nyáron bőséges csapadékot, száraz teleken pedig lombtakarást igényelnek. Nálunk félárnyékban vagy öntözéssel nevelhetők fel a legjobban. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Tölgy (Quercus)

Nagyon változatos és sok fajt számláló nemzetség, amely a mérsékelt övben és a trópusi hegyvidékeken terjedt el. Szebbnél szebb örökzöldek tartoznak ide, azonban alig néhány viseli el a mi szélsőséges éghajlatunkat. A félörökzöld tölgyek nálunk is szép, magas fákká fejlődnek, az igazi örökzöldek azonban inkább magas bokrok vagy alacsony termetű fák, és csak védett, meleg fekvésben maradnak meg. A félörökzöld, örökzöld ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Törpe áfonya (Chiogenes)

A nemzetség egyetlen tagja Japánban és Alaszkában él. Csapadékos területen, hűvös fekvésben, mészmentes talajon, érdekes kis árnyéki gyeppótló növény. Megtelepítése nálunk körülményes, így csak a különlegességeket kedvelőknek érdemes foglalkozniuk vele. A törpe áfonya [Chiogenes hispidula (L.) Torr. et Gray] gyorsan fejlődő, kakukkfűre emlékeztető törpecserje, apró, fényes levelekkel. Virágai május júniusban nyílnak, termése 1/2 centiméteres fehér bogyó. ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Áltiszafák (Cephalotaxus)

A Távol-Kelet, Kína és Japán feltűnően szép örökzöld fái, cserjéi. Mintegy öt faj ismeretes, amelyek valamennyire emlékeztetnek a tiszafákra, de azoknál lényegesen erőteljesebbek. Leveleik többnyire nagyok, sötétzöldek, alsó felületükön két világos sávval. Magjaikat vastag, húsos burok fogja körül, amely éretten megbarnul. A magok keményhéjúak, a második évben érnek. Ritkán nőnek magasra, legtöbbször csak nagy, szétterülő bokor alakot öltenek. Nálunk üde, ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Örökzöld veronika (Hebe)

Az óceáni éghajlat nemzetsége - a mintegy 140 faj nagy többsége - Új-Zéland bennszülött növénye. Két faj Dél-Amerikában és néhány Ausztráliában és a környező szigeteken is él. Cserjék vagy kisebb termetű fák, átellenes, gyakran húsos vagy pikkelyszerű levelekkel. Virágaik levélhónalji fürtökben állnak, fehérek vagy rózsaszínűek. A nálunk télálló fajok a magas hegységek alpesi övéből kerültek hozzánk. Ott nyáron szinte állandóan esik ...
Szerző: Dr. Debreczy Zsolt

Hírlevélre iratkozás

Iratkozzon fel hírlevelünkre és időben értesül újdonságainkról, akcióinkról és különleges ajánlatainkról.

USDA zónatérkép