Közép-Amerikában is élnek hosszú életű fák. A világon egyedül Mexikóban honos, pálmához hasonló, ehető magvú, üstökös nyitvatermő szágópálmaféle (Dioon edule) között sem ritka az 1000 éves példány.
Dél-Amerika óriásfenyője az alercefa (Fitzroya cupressoides). Igaz, termete csak feleakkora (50-60 méter), mint a mamutfenyőké, de tekintélyes, 2000 év körüli kort érhet el. Fája nagyon tartós és igen értékes. Még a kidőlt, igen öreg példányok fája sem korhadt. Sajnos, manapság már nagyon megritkultak az alercefa állományai.
Európa legöregebb fája is tisztes kort ért el. Becslések szerint az angliai Braburn (Kent) városban élő, csaknem 20 méteres törzsátmérőjű tiszafa (Taxus baccata) alig 1000 évvel fiatalabb (3000 éves) a szálkásfenyőknél. Ez a szép fenyő hazánkban is őshonos. Tiszteletre méltó, úgy 1000 év körüli kort érnek el gyakran a mediterrán vidékeken az olajfák (Olea europaea) és egyes hárs- és szilfafajok a mérsékelt övben.
Ceylonban, Anuradhapurában látható annak a fikuszfának (Ficus religiosa) a leszármazottja, amelynek anyanövénye alatt, a legenda szerint 2500 évvel ezelőtt, Buddha „megvilágosodott”. A fikuszfa korát 2000 évre becsülik, s nagy tisztelettel övezik.
Tanganyikában van egy baobab-, ismertebb nevén majomkenyérfa (Adansonia digitata), amit egyesek még a szálkásfenyőnél is öregebbnek tartanak. Igaz, hogy ez nincs bizonyítva, de valószínűleg e baobabfa 47 méter kerületű törzséhez hasonló alig akad a növényvilágban. Talán csak a Boszporusz partján (Böjük-Dereh) és Kósz szigetén élő, 2000 évesnek ismert keleti platánok (Platanus orientalis) hasonló méretűek. A Kósz szigeti öreg fa roskadozó ágait 50 márványoszlop tartja.
Sok növény él a világon, amely az eddig említettekhez hasonló magas kort ugyan szinte sosem ér el, de a növényóriások közé tartozik. Köztük is elsők a Föld eddig ismert legmagasabb növényei, az eukaliptuszok
(Eucalyptus) közé tartozó, 150 méteresre is megnövő fák, és a 170 méteres rotangpálma (Calamus rotang).
Az eukaliptusz-nemzetség Ausztráliában és a környező szigetvilágon őshonos. Ausztrália, Tasmania, Új-Zéland felfedezői és felderítői (1642-ben Abel Tasman, majd Cook kapitány három ízben is) említik elsőként a szigetvilág hatalmas termetű, érdekes lombozatú, sajátos illatú fáit, az óriás eukaliptuszokat. Tudományos nevét Linné a bimbót sapkaszerűen fedő, zárt (eukalyptos = beburkolt) képletről adta. Több mint félezer fajának legtöbbje igen fontos haszonfa. Szerte a világban, különösen a maláriával fertőzött mocsaras vidékeken ültetik is. Az eukaliptuszok sarló alakú, függőlegesen csüngő levelei élükkel fordulnak a Nap felé, ezért ún. árnyéktalan erdőket alkotnak. A napfény az ilyen erdőkben a talajig behatolhat, és ezáltal, továbbá a fa gyors növekedésével és nagyfokú párologtatásával járó szárító hatás miatt, az eukaliptuszok elősegítik a mocsarak kiszáradását, s így a malária visszaszorulását. Emellett azt is megfigyelték, hogy bizonyos kémiai anyagok a maláriát terjesztő Anopheles szúnyogra riasztó hatással vannak. A lázfa (Eucalyptus globulus) meghűléses betegségeket gyógyító olaja számos gyógyszer fontos anyaga. Régóta ismeretes a torokfájást gyógyító eukaliptuszcukorka. Más fajok, így a malletfa (E. occidentalis) kérgéből festéket, az ausztráliai kinóból (E. rostrata) pedig festéket és cseranyagot nyernek. Az eukaliptuszok tartós, szép fáját ausztráliai mahagóni néven hasznosítják. Az ausztráliai ősnép életfája. Számos hiedelemmel övezve, ma is tisztelik a szigetvilágban.
Ázsia trópusi esőerdőiben él a kúszószárú rotangpálma (Calamus rotang). Hajlékony törzse az őserdei fákra kapaszkodva 170 méteresre is megnőhet, így ez a világ leghosszabb szárú szárazföldi növénye. Ebből készült valamikor a rettegett iskolai fenyítőeszköz, a nádpálca, és ebből készítették az évtizedekre feledésbe merült, de ma újra divatos nádfonatos bútorokat.
Az eukaliptuszok és mamutfenyők után Földünk harmadik legmagasabbra növő fái a duglászfenyők
(Pseudotsuga menziesii). A mamutfenyőkkel együtt ezek a fák Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékének legimpozánsabb növényei. Hatalmas erdőségeket alkotnak. Igen erős, rugalmas fájuk kitűnő hajóárboc és villanypózna. Karcsú törzsük néha 100 méteresre is megnő, de legfeljebb 1-2 méter vastag.
Az egyik legterjedelmesebb gyümölcsfa alighanem egy Indiában (Candigarh) élő mangófa (Mangifera indica). Koronájának felületét 2200 m2-re becsülték. Törzsének 9 méter, alsó oldalágainak 3 méter a kerülete. A földre támaszkodó oldalágai kb. 20 méter hosszúak.
Az egyszikűek közül a pálmák a legsudárabbak. A világ legnagyobb pálmafaja, a 60 métert is elérő, szárnyas levelű viaszpálma (Ceroxylon andicola), az Andok magashegységeiben őshonos. Ezt láthatjuk Kolumbia címerében is.
Kommentek a bejegyzéshez