A rododendronok útja Anglián át vezetett Európába. A XVII. században még alig voltak ismertek, ma viszont a sziget legnépszerűbb növényei. Az első kertkultúrába vont faj 1656-ban a Rhododendron hirsutum volt. A XVIII. században még csak az újvilágból és a Kaukázusból juthatott el néhány faj a nyugat-európai kertekbe. A következő század elejére már 40-re emelkedett a kultúrába vont rododendronok száma. Az igazi fellendülés pedig ezután következett. Csak Hooker himalájai expedíciója 30 újabb fajt eredményezett! A begyűjtött magvakat az Angol Királyi Botanikuskertnek küldte, ahol apja nevelte fel a gyakran nem kis meglepetéseket jelentő újdonságokat. Anglia egyre növekvő távol-keleti befolyása és a kínai expedíciók számának gyarapodása, majd a rododenron nemzetség következetes kikutatása eredményezte, hogy ma már több, mint 800 faj ismeretes és ennek jó része kerti-kultúrában is megtalálható. Hozzánk legtöbbször a német kertkultúra közvetítésével jutottak el, sajnos még csak kis számban. Igaz, éghajlatunk és talajaink nem a legkedvezőbbek a rododendronok számára, de szűkebb körben legalább 200 faj megtelepíthető lenne. Országunk nyugati szegélye, az Alpokalja, valóságos kis „rododendron-paradicsom” lehetne, amely Alföldünk és középhegységeink jellege után még elemibb erővel hatna. A nemzetség javarészt örökzöld fajokból áll, amelyek az enyhe, csapadékos, óceáni éghajlatú területeken és az állandóan esős magas hegységekben élnek. Túlnyomó részük a Himalája és Közép-Kína növénye. A szubtrópusi területeken gyakran fák, máshol inkább termetes bokrok.